Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

352 Az országgyűlés képviselőházának delkezésükre, ha onnan az aktákat valakivel elemeltették, mert én a Társadalombiztosító Intézetben 'esztendőkön (keresztül karrieremnek, pályámnak veszélyeztetésével védtem a magyar munkásságot a felsőbb hatóságok ellen, amiről az uraknak odaát bizonyítékaik vannak a kezükben. Azt mondták, elveszítettem egy táskámat. (Györki Imre: Ki mondta?) Várjanak, kérem. Elveszítettem egy táskámat, s ezt a táskámat a soff őr bevitte a szociáldemokrata párthbz (Felkiáltások a jobboldalon: Véletlen!), a benne levő dolgokat lefényképez beik és a táskát viszszaadták. Fölajánlom egész lakásom lefényképezését az uraknak; méltóztassanak bármikor eljönni hozzám és mindent, nemcsak a táskámban levő d'olgokat, hanem a lakásomon levő összes dolgokat méltóztassanak lefényképezni. Egy kétségtelen: semmiféle rágalom engem arról az útról, amelyen elindultam, nem térít el. Nekem kötelességem megkeresni a magam igazát, mert írásaimon és politikai állásfoglalásomon keresztül, tízezer és tízezer becsületes magyar ember érdekelt, megtudni, hogy ebben a kérdésben hol van az igazság. (Ügy van!) És ha van emberi beosületérzés Györki igen t. képviselő úrban, a gazdag és jómódú szocialista Györki Imrében, akkor legyen szíves ne fotókópiával, ezzel a ronggyal, — amelyről szakértők állapították meg, hogy rongy — hanem az eredeti levélnek a Ház asztalára való letételével megadni a lehetőséget ahhoz, hogy általa ajánlott írásszakértők a lehető legrövidebb ide aJaJí eldöntsék, hogy mi igaz a felállított vádiban. (Ügy van! jobbfclől.)

r Arra kérem Györki képviselő urat, produkálja az eredeti levelet és tegye a Ház asztalára. (Felkiáltások sohboldalon: Nehéz lesz') Tekintettel arra, hogy Györki képviselő úr ezt a kérésemet is megtagadta hallgatásával (Györki Imre: Várjon meg, még én is felszólalhatok! — Felkiáltások a jobboldalon: A levelet! — Fábián Béla: Hát lehet itt kontradiktóriusan tárgyalni? — Zaj. — Elnök csenget.), méltóztassanak megengedni azonnali bizonyítását annak, hogy azok, akik ellenem ezt a vádat emelték, német vörös pénzekből éltek. En példát fogok statuálni arra, hogyan kell bizonyítani és hogyan kell helytállani azért, amit az ember állít. (Halljuk! Halljuk! Helyeslés jobbfelől.) Mivel háromszor egymásután megtagadták emberi felszólításomra a vád , visszavonását, példát kell «nutatni a rosszul vádaskodóknak arra, hogy helyesen, rendesen és helytállóan hogyan kell valamit kimutatni a Németországból származott pénzekről. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: Visszafelé sül el a puska! — Ellentmondások a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Ez nem levélbélyegstamplizés! — Zaj.) A Mémosz. nevű szakszervezet, amelynek Aréna-út 68. szám alatt van egy háza (Gr. Pálffy-Daun József: Ki kell sajátítani! — Zaj. — Elnök csenget), felvett a »Treuhandgesellschaft des Deutscher^ Baugewerbe Bundes«-től — bocsánatot kérek, nem tudok olyan jól németül mint egyesek a másik oldalon (Zaj a szélsőbaloldalon.) — összesen 425.000 (márkát. Felvett a vörös szakszervezettől Berlinben 425.000 imárka kölcsönt (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mikor?) 1927-ben, 1928-ban és 1929-ben, En minden kérdésre válaszolok. (Farkas István: így van! De nem a német kormánytól és nem német proipagandacélokra! — Györki Imre: így van! Szórói-szóra! Ezt jól kiírta! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Be van 127. ülése 1936 május 12-én, kedden. táblázva! — Györki Imre: A telekkönyvben ezt megtalálhatja!) A vörös szakszervezettől, az elvtársaktól felvettek 1929 július 4-én 175.000 márka kölcsönt, azelőtt pedig felvettek 250.000 márka kölcsönt, negyedévi visszafizetési állítólagos kötelezettséggel. Az »állítólagos« szóra visszatérek bizonyítás formájában. A 250.000 és a 175.000 márkából egy fillért sem fizettek vissza sem kamat, seuni tőketörlesztés formájában, holott a kölcsön visszafizetésére (Zaj a szélsőbaloldalon.) — várjunk — a Nemzeti Bank igen helyesen az engedélyt kiadta, amellyel azonban a szociáldemokraták nem éltek. Az eredeti tartozás tehát 425.000 tmárka egy helyen, Q

mert majd felsorolom a többit is, <ez csak az egyik tétel, amelyről beszélek. A német Arbeitsfront önöket beperelte a járásbíróság előtt, próbapert indított, hogy hogyan lehetne a pénzt visszaszerezni. A kereset 103.134 szám alatt fekszik a járásibíróságon. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rajniss Ferenc: A magyarországi szociáldemokrata szervezet beadványában, amelyet a magyar királyi járásbírósághoz nyújtott be, a következőket mondja, (olvassa): »Mi a szociáldemokrata építőmunkások szövetsége r vagyunk és a németországi szociáldemokrata építőmunkások szervezetéhez fordultunk segítségért, — ez van aa önök beadványában — »amelyet a német szocialista szervezet nem tagadott meg, sőt többször segített bennünket.« Nagyon integettek az urak, amikor azt mondtam, hogy hazaárulás külföldi forrásokból pénzt felvenni. (Patacsi Dénes: Hol van az ő hazájuk! — Györki Imne»:| -IJüól van, államtitkár úr! Egyes! — Derültség. — Buchinger Manó: A magyar munkások éhen halhattak volna, nem segélyezték őket egy fillérrel sem. — Nagy zaj.) Elnök: Buchinger képviselő urat kérem, maradjon nyugodtan. Rajniss Ferenc: A járásbíróság előtt elfekvő védekezésben a szociáldemokrata vezetőség azt mondja, hogy, (olvassa): »Mielőtt fizethettünk volna ezekre a kölcsönökre, olyan mélyreható átalakulások történtek a Baugesellschaft-ban, hogy az új jogutód felperesként nem léphet fel ellenük.« Igaz, hogy a kölcsönt 1927-ben és 1928-ban vették fel negyedévi viszszafizetés terhe mellett, és csak 1933-ban következett be a hitleri forradalom, tehát, a mélyreható átalakulás előtt sem fizettek a szocialisták egy vörös krajcárt sem. (Buchinger Manó: Munkanélküli segélyben megették a magyar munkások, mert maguk nem segélyezték őket! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! A következőkben a szociáldemokrata beadványt ismertetem. Ezt írják (olvassa): »Bajba jutottunk, helyzetünket őszintén feltártuk a testvérszervezet előtt«, — vagyis a német vörös szakszervezet előtt — »amely, — így mondják szórói-szóra — »a dolog természeténél fogva mindenkor megértő magatartást tanúsított.« Röviden, a kölcsönök fizetésére örökös és általános halasztást adott. Itt Budapesten ebben az ügyben a berlini vörösök közül Bernhardt tárgyalt, akinek megmondották, hogy a fizetéseket — és itt újra idézek szórói-szóra — »pénztárunk eredményétől tesszük függővé«. Ezt nevezik kölcsönnek. Sőt 1931-ben felvetettek újabb 4500 márkát ugyancsak a berlini szakszervezettől. 1932-ben ők maguk a következőt írják beadványukban, (olvssa): »További segítséget kértünk, de ezt a kérést Németországból megtagadták azzal az indokolással, hogy a szociáldemokrata szerve-