Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

Az országgyűlés képviselőházának 126 gyón elmaradtunk, nagyon sok a tennivalónk és minden reform kevés ebben az országban. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Propper Sándor: Miért nem csinálják!) gazdasági és szociális szempontból. Az azonban, ami egy év alatt történt, biztató jelet mutat arra, ihogy az elkövetkezendő esztendőkben, iha a reformok tempójában nem lankadunk, sikerülni fog az ország sorsán javítani és sikerülni fog néhány év leforgása alatt azt a liberális Magyarországot, amely a maga tehetetlenségével előttünk áll, átváltoztatni egy kollektív nemzeti alapon álló országgá. Abban a reményben, «hogy ez a kormánynak, a többségnek és a nemzet dolgozó tömegeinek munkájával 'sikerülni fog, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Klein Antal képviselő úr. A képviselő úr nincs jelen. Szólásra következik Lang Lénárd képviselő úr. A képviselő úr nines jelen. Szólásra következik Petro Kálmán képviselő úr. A képviselő úr nincs jelen. Szólásra következik Andaházi-Kasnya Béla képviselő úr. A képviselő úr nincs jelen. Szólásra következik Malasits Géza képviselő úr. Malasits Géza: T. Képviselőház! Mindenekelőtt előttem szólott t. képviselőtársamnak egy tévedésére kívánok rámutatni. A képviselő úr ugyanis két államot — Olaszországot és Németországot — úgy állított be, mintha azok nem lennének kapitalista államok. Hát-ez tévedés. Mindkét állam, anélkül, hogy belügyeikbe kívánnék avatkozni, igenis, kapitalista állam, és legfeljebb annyiban különbözik a többi kapitalista államtól, hogy ezekben a munkásság még jobban el van nyomva, mint azokban az államokban, amelyek demokratikus kontroll alatt állanak. Különösen Németországot illetőleg meg kell egészen őszintén mondanom, hogy mi a Németországban ma fennálló uralmi rendszert nemcsak azért gyűlöljük, mert a mi világnézetünkkel ellenkezik, mert visszatérést jelent a középkorhoz, nemcsak azért gyűlöljük, mert egy bizonyos vallásfelekezethez tartozó embereket üldöz, hanem azért is, mert mindazt a szociálpolitikát, amelyet a weimári alkotmány alapján egyesült pártok létesítettek, a porba döntötte, a munkásság évtizedeken át felépített szakszervezeteit tönkresilányította, kifosztotta, a munkásság szövetkezeteit, a munkásság biztosító intézményeit kisajátította és azt a munkát, amelyet a német szociáldemokrácia ötven esztendő alatt létesített, a legbrutálisabb eszközökkel nyomta el. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék itt egy idegen állam belső ügyeit boncolni. Ez egyáltalában nem tartozik a magyar állam költségvetéséhez. Malasits Géza: Nem kívánom boncolni, csak rá akarok mutatni a képviselő úrnak arra a tévedésére, amikor azt mondja, hogy ezek az államok nem kapitalista államok. (Propper Sándor: A fasizmust csak dicsérni szabad? — Zaj.) Kapitalista államok, csak azzal a különbséggel, hogy a kapitalizmus kontreminálja a szocializmust. Ha tehát mégegyszer felszólal a t. képviselő úr, ne állítson olyant, amit ilyen könnyen xcmg lehet cáfolni. (Mozgás.) En nem kívánom a képviselő urat társadalomfilozófiai fejtegetéseiben követni, hanem ridegen és egyszerűen rátérek magára a költségvetésre. A pénzügyminiszter úr a költségvetés beKÉPVISEIvÖHÁZI NAPLÓ. VII, ülése 1936 május 8-án, pénteken. 343 nyújtása alkalmával mondott beszédében szokatlanul optimista hangot ütött meg, bizakodóan beszélt az adóbevételek várható növeléséről, a gazdasági élet fellendüléséről, ami a kapitalistáknak újabb és zsírosabb profitok szerzését teszi majd lehetővé. A pénzügyminiszter úr optimizmusával szemben meg kívánom állapítani, hogy ami a Magyarország lakosságának többségét képező munkás- és paraszti rétegeket illeti, ezek helyzete nem ad okot optimizmusra, mert ezek helyzete a Gömbös-kormány hivatalbalépése óta nem hogy javult volna, hanem ellenkezőleg, — mint azt beszédem későbbi folyamán bizonyítani fogom — még csak rosszabbodott. Rosszabbodott azért, mert kevesebb lett a kereset, az élet megdrágult s az évek óta tartó leszegényedési folyamat továbbterjedt. A vita folyamán nagyon sok képviselőtársam említette itt, hogy Magyarországon a tőkegyűjtés milyen lassan megy előre, a takarékbetétek állománya alig emelkedik. Nekem szerencsém van — ha szabad magamat így kifejeznem — egy munkáspénzintézet igazgatóságában helyet foglalni, ahol a legszegényebb munkásemberek gyűjtik össze keservesen szerzett filléreiket abból a célból, hogy ha szükség lesz rá, hozzá tudjanak nyúlni. A bankzárlatig még valahogyan ment a dolog, a bankzárlat után azonban megijesztették a közönséget, az Kivette a pénzét. Ezeknek a pénzeknek egyrésze telekbe menekült, a parcellázó ügynökök jóvoltából telkeket vásároltattak ezekkel az emberekkel, amely telkek értéke legalább 50 százalékkal leszállt, úgyhogy tízezrével vannak Budapesten és környékén olyan munkások, akik súlyos áldozatot hoztak azért a propagandáért, amelyet egyes földbirtokosok haszontalan telkeik parcellázásának érdekében is kifejtettek. A takarékbetétek éppen a munkásosztálynál és a magántisztviselői rétegeknél alig emelkedtek, és ha megnézzük a Postatakarékpénztárt, vagy megnézzük azoknak a pénzintézeteknek a kimutatásait, amelyekben ezek a dolgozó rétegek a pénzüket elhelyezik, azt fogjuk tapasztalni, hogy ott az emelkedés egészen minimális. Minimális azért, mert ma a munkásnak, általában annak, ' aki munkája, munkajövedelme után él, alig marad annyija, hogy meg tudjon élni belőle, nemhogy a takarékpénztárba tudna valamit betenni. Ha a pénzügyminiszter úr által benyújtott költségvetés füzeteit áttanulmányozzuk, rögtön szembeötlik, hogy a miniszter úr még a mai nyomorúságos viszonyok mellett ís 21 millió pengős bevételi többletet vár főként a fogyasztási adókból és illetékekből. így a forgalmi adónál 7«6 millió, a vámjövedéknél 2*5 millió, a fogyasztási adóknál 1*6 millió, egyéb jövedelmeknél 8-4 millió pengő többletet irányoz elő. A fogyasztási adóknál a mesterséges ételzsírnak, a legszegényebb munkásemberek zsirozójának adóemeléséből a pénzügyminiszter úr 1-6 millió pengős újabb adóbevételt vár. Az indokolás szerint a gazdasági viszonyok javulása teszi indokolttá a bevételek terén az optimizmust, de a pénzügyminiszter úr rögtön rácáfolt saját állítására, amikor a gyujtószeradó előirányzatát 100.000 pengővel, a szivarkapapír adóját pedig ugyancsak 100.000 pengővel kevesebbre veszi fel, ami a fogyasztóképesség növelését egyáltalán nem igazolja. Általában azonban végigvonul a költségvetésen az a törekvés, hogy a többletkiadásokhoz szükséges bevételeket a dolgozó embe^ 48