Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

334 Az országgyűlés képviselőházának ebből a két summából már bőven telik arra, hogy a többgyermekesnek hathatósabb, progresszíve emelkedő családi pótlékot adhassunk. Itt ismét meg kell különböztetni azokat a tisztviselőket, akik háztól és házon kívül iskoláztatnak és meg kell különböztetni azokat is, akiknek magasabb és alacsonyabb fizetésük van. (Helyeslés.) Elvégre a családi pótlékot el lehet keresztelni más névre is, hogy ne éppen pontosan a családtagok számához legyen kötve. Legyen e*z neveltetési segély és csak annak adjunk belőle, aki arra tényleg minden tekintetben rászorul. Ha így igazságosan és arányosan osztjuk el ezt a tekintélyes összeget, amely családi pótlékok révén kiosztatik, akkor máris segítünk éppen a falusi tiisztviselőosztályon, a legnehezebb kérdésben, a gyermeknevelés kérdésében és ezáltal egy nagy lépést tettünk előre. A falusi tanítósággal kapcsolatban még csak egyet kívánok megemlíteni. Közbevetőleg mondom, annyiban előnyben vannak a lelkészek felett, hogy náluk 21 pengőre van értékelve a búza, (Létay Ernő: Ez is túlhaladott!) de ebből is láthatjuk, hogy itt is mázsánként 6 pengőt veszítenek ezek a legszegényebb sorsban levő falusi tisztviselők, a tanítók. Meg kell említenem a helyettes tanítók nehéz és szomorú helyzetét. Ezek a helyettes tanítók hat-hét éve szolgálnak, minimális fizetést kapnak és a nyári szünidőben nem kapják meg a fizetésüket. Ügy hiszem, hogy ha tíz hónapon keresztül lelkiismeretesen tanítottak, megérdemlik, hogy a nyári két hónapjukat is jól eltölthessék, már pedig jól tudjuk, hogy pénz nélkül nyaralni igen nehéz. (Létay Ernő: Megélni!) Ezeknek a szegény tanítóknak,^ akik amúgy is csak a legminimálisabb fizetést kapják, bizony, nagyon szomorú vakációjuk és pihenésük van akkor, amikor éppen a nyári hónapokban inem kapnak fizetést. Egyáltalán a helyettes tanítói intézményt szerintem el kellene törölni és éppen elegendő lenne a segédtanítóknak és a rendesen alkalmazott tanítóknak két osztályát megtartani. Az idő rövidsége miatt még a falusi kisiparosokról és kereskedőkről akarok egészen röviden pár szót szólani. Természetes dolog, hogy ha ezeknek a falusi kisiparosoknak és kereskedőknek — amint ezt már kimutattam^ — a vásárlóközönsége elszegényedett, akkor ők is elszegényedtek és tönkrementek. Természetes dolog, hogy ha az általam említett módozatok felhasználásával a falusi társadalmi osztályokon segítünk és ha azok életképesek, gazdaságilag helytállók lesznek, akkor ismét megindul a falusi ipar és kereskedelem terén is az élet, ezek is lélekzethez jutnak és élni fognak. Azonban addig is ezen a téren is, amennyire lehet, segítésére kell sietnünk ezeknek az elszegényedett iparosoknak segélyek, hitelek, valamint különböző állami munkaalkalmak juttatásával, mert különben ezek is menthetetlenül elpusztulnak. Ezzel nagy vonásokban ismertettem a falusi néprétegek és társadalmi osztályok legégetőbb és megoldásra váró problémáit. Jól tudom, hogy a kormányban megvan a segítésre való hajlandóság és — amint említettem — ennek az 1936—37. évi költségvetés egyes tételeinél a lehetőséghez képest tanújelét is adta. Éppen ezért bizalommal tekintek a bizonnyal bekövetkezendő további orvoslások és reformtörekvések elé és a költségvetést általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadom. (Él126. ülése 1936 május 8-án, pénteken. jenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Györki Imre ! Elnök: Györki Imre képviselő urat illeti a szó! Györki Imre: T. Képviselőház! A mostani költségvetési vita során, de ezt megelőzőleg is többízben és több képviselőtársam tette szóvá azt a kárhozató

s mozgalmat, amelyet horogkeresztes mozgalomnak szoktak nevezni. Utal! tak képviselőtársaim — és pedig pártállásra való tekintet nélkül — ennek a mozgalomnak súlyos, neimzetrontó következményeire, utaltak arra, hogy különösen a németek által lakott I területeken milyen pusztítást végez, mennyire igyekszik megmételyezni ez a mozgalom a németnyelvű lakosságot és mennyire igyekszik eltéríteni a magyar állameszimétől. Olvastuk és olvashatták a túloldalon ülő képviselőtársaim j is néihány nappal ezelőtt az egyik sportlap I tudósításából, hogy a Berlinben megtartandó olimpiai játékokkal kapcsolatban a németek Athénből kiindulva egészen Berlinig stafétafutást rendeztetnek és ezzel a stafétafutásisal i kapcsolatosan kijelentették, hogy a célja ennek az, hogyl kinyilvánítsák: arra a területre., I amelyen a staféták át fognak vonulni Athéntől kezdve Berlinig, — tehát beleértve Magyarország területét is — a németek igényt támasztanak és ezt német területnek kívánják, meghódítani. Ezt a kérdést érintette ezen a héten a keddi napon Beyer képviselőtársunk (Felkiáltások a szésőbaloldalon: Éljen Peyer! — Mozgás a jobboldalon.) és rámutatott erre a veszedelemre. Amikor ebben a kérdésben felszólalt, összeütközésbe került annak a lapnak egyik (munkatársával, amely lap a német horogkeresztes mozgalomnak magyarországi irányítója és terjesztője. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Makkai János: Ön a másikkal fog mindjárt összeütközésbe jutni!) Ekkor ezen az ülésnapon ennek a lapnak ez a munkatársa a következő kijelentést tette (olvassa): »A ona:gam részéről ünnepélyesen kijelentem!, hogy az olyan újságírót, aki tudva egy idegen hatalomnak — legyen az akár barátságos hatalom — a pénzéből kitartott lapba ír, hazaárulónak tartom. (Felkiáltások: Ki mondotta ezt? — Propper Sándor: Rajniss Ferenc!) Még inkább hazaárulónak tartom azt, aki ilyen cselekedetben saját személyében részt vesz.« Emlékezhetnek tisztelt képviselőtársaim arra, hogy ugyanezen az ülésen, amelyen Peyer Károly barátomat felszólította Bajniss, hogy bizonyítékait terjessze elő, Peyer Károly azt a kijelentést tette — szórói-szóra a naplóból idézem — (Halljuk! Halljuk! olvassa): »Hogy én mit és hol mondok, azt egvedül én vagyok hivatott elbírálni, etekintetben senkitől semmiféle utasítást nem fogadok el« Peyer Károlynak az volt a célja, hogy a következő ülésnapok egyikén előáll bizonyítékokkal; előáll nem minden bizonyítékkal, hanem csak mutatóba egy bizonyítékkal, (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Miért nem az összessel? — Farkas István: Csak várjon! — Propper Sándor: Csend legyen! — Felkiáltások a jobboldalon: Ejnye no!) amelyben rámutat arra a pénzforrásra, amely Bajniss képviselő úr kezéhez eljut. Peyer Károly képviselőtársam azonban mielőtt rátérhetett volna bizonyítékainak előadására és bemutatására, házhatá-