Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1936 május 8-án, pénteken. 335 rozattal 30 ülésnapra kitiltatott, tehát nem állt módjában bizonyítékait itt a Házban előterjeszteni. Ezért én vettem át tőle a stafétabotot és én yagyok hajlandó itt a Ház asztalára, majd később, beszédem végeztével letenni az elsőszámú dokumentumot, az elsőszámú bizonyítékot, ízelítőül, hogy lássák t. képviselőtársaim: honnan szerzik azokat a pénzeket, amelyekkel Magyarországon a horogkeresztes mozgalmat terjesztik. Legyen szabad a t. Ház engedelmével magyar fordításban — a német eredetinek fotókópiáját majd le fogom tenni a Ház asztalára — egy szöveget felolvasni. (Halljuk! Halljuk! a, szélsőbaloldalon.) Ez a memorandum így kezdődik (olvassa): »Legyen szabad alulírott budapesti újság; íróknak dr. Wolf úrra való hivatkozással, aki legutóbb a Német Távirati Iroda megbízásából Budapesten időzött, az alábbiakban részletesen ismertetett ajánlatot tenniök. Mindenütt elismert tény, hogy a magyar sajtó 90 százalék erejéig zsidó, vagy a zsidóság iránt baráti érzelemmel viseltető liberális kezekben van. (Kölcsey István! Ezt tudjuk!) Ez nemcsak a napisajtóra igaz, hanem azokra a sajtóorgánumokra is, amelyek kereskedelempolitikai vagy gazdasági problémákkal foglalkoznak, továbbá minden illusztrált lapra. Az egyetlen német nyelven megjelenő napilap, a Pester Lloyd, teljesen el van zsidósodva. Ha ebben nem zsidók is szóhoz jutnak, akkor ezek kizárólag »díszgójok«, hogy legyen olyan kivétel is, mely megerősíti a szabályt. A Gömbös-kormány fáradozása ellenére mai napig sem sikerült az, hogy a zsidóságnak a sajtó terén való hegemóniáját megtörje. Ez iá zsidó-liberális szellem szolgálatában álló statjtó nemcsak belpolitikai téren küzd korszerű reformok ellen, hanem megtámadja azokat az államokat is, amelyekben a liberális gondolatnak már nincs befolyása laz állami berendezésre és a kultúrára. Különösen Németország az amely a hitlerizmus léte óta a sajtó minden lehető, ellenséges érzületének célpontja. Valótlan, hamis, sőt hazug hírek kerülnek általa a magyar olvasóközönség közé, amely, sajnos, még mindig abban a tévedésben él hogy ez a liberális sajtó tárgyilgois, mert szívesen uta la hagyományokra, amelyek azonban semmiféle összefüggésben nines ének a mai llberál-kapitalista gondolattal. Az a morális, sőt anyagi kár, amely ebből a Harmadik Birodalomra hárul, fel Jiem mérhető (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Hallatlan! Példátlan! — Kertész Miklós: Es ügynököik jelentkeznek! — Rassay Károly: Nem kell olyan szigorúan venni!) Hogy ezen a bajon segítsünk, alulírottak arra gondolnak, hogy egy közgazdasági lapot létesítsenek, amelynek az iá célja, hogy a két ország viszonyait gazdasági téren szem előtt tartva, a kereskedelempolitikai, mezőgazdasági és politikai kapcsolatok további kiépítéséért küzdjön. Köztudomású, hogy a magyialr külkereskedelemnek majd egyharmada (pontosan 31%-a) a német birodalommal bonyolódik le, a római paktum ellenére. Mivel azonban a Bethlen-rendszer ia( magyar pénz- és^ kereskedőmágnások hű szolgája volt, a német ipar nem találhatott Magyarországon olyan mérvben fogyasztóterületre, ahogy ezt Magyarországnak a Harmadik Birodalom felé irányuló exportja szerint megfelelne. Gazdasági területen működő jól szervezett hírszolgálat a köles önös kereskedelmi forgalom száKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. mait jelentősen megnövelné. A kompenzációs üzleteik körében is sokkal jelentékenyebh forgalom volna elérhető, ha a magyialr exportőrök (tudniillik a nem-zsidók) a Harmadik Birodalomról szóló tendenciózus' híradások következtében nem viseltetnének bizonyos tartózkodással. A lap a levelezŐujság egyik faja volnla; amely hetenkint — a szükséglet szerint — kétháromszor jelenik meg. Az volna a feladata, hogy t mindkét ország kereskedőinek, iparosainak és mezőgazdáinak érdekeit képviselje és mozdítsa elő, tatmennyiben kiviteli lehetőségekről, bevásárlásokról, stb. első kézből adna hírt, állandóan isimertetné a behozatal és kivitel érvényes szabályait, amelyek természetesen teljesen hitelesek volnának. Egy ország diplomáciai képviseletei ugyanis (követség, konzulátus stb.) elsősonban nincsenek abban m helyzetben, hogy ilyen sajtóterméket kiadjanak, másodsorhan nincs elég Összeköttetésük ahhoz, hogy ilyen természetű híreket szerezzenek. Az alapítandó sajtóterméket alulírottak a német kormány erkölcsi támogatásával óhajtanák fenntartani, (Propper Sándor: Na! Ki a hazaáruló? — Mozgás és derültség a jobboldalon. — Br. Vojnits Miklós: Micsoda kérdés ez? Es kihez van intézve? — Propper Sándor: Várjanak csak! — A szónok tovább olvassa): »német-magyar szövegben jelentetnék meg és megküldenek minden jelentős újság szerkesztőségének, csak úgy, mint az érdekképviseleteknek és a nagy cégeknek 'mindkét országban. Az előfizetés ára a lehető legalacsonyabb volna, hogy széles olvasókör teremtődjék. Természetes, hogy az ilyen lap fenntartása sokkal jelentősebb költségekkel jár, minthogy ezt előfizetésekkel fedezni lehetne. Magát a lapengedélyt az alulírottak egészen bizonyosan megkapnák a magyar kormánytól. A kiadás költségeire alulírottak a következőket javasolják: Nyilván az is ismeretes, — mondja tovább a levél — hogy német cégek gyártmányaik és áruik reklámjára Magyarországon nagy tömeg pénzt költenek. Ezek a hirdetésre szánt pénzek azonban, amelyek német szorgalomból és német vérből fakadnak, Magyarországon majdnem kizárólag zsidók zsebébe folynak. Az első és legnagyobb hirdetési iroda, a Blockner I. (zidor)-féle, egy zsidó tulajdonában van, akinek minden liberális orgánum Budapest székesfővárosában (az ország 95% keresztényének nagyobb dicsőségére) készséges rabszolgája, mert ő tömi őket a részben a Harmadik Birodalomból származó pénzzel. Nem komikus-e, — és egyúttal nem tragikus is — hogy olyan cég, mint amilyen a Krupp A. G., az A. E. G. Siemens-Schuckert Művek, az I. G. Farben A. G. stb. akarva-nemakarva arra kényszerül, hogy hirdetéseit zsidók révén zsidó újságoknak adja? Ilyen módon az a pénz, amely eredetileg annak a célnak szolgál, hogy a német tudást a külföldön ^ismertesse, arra szolgál, hogy zsidó újságírók, akik német pénzt zsebelnek be, a Harmadik Birodalmat támadják. Nem lehetne ezen a bajon segíteni? Tűrni kell tovább is, hogy német pénzen szemtelenkedjenek Németországgal? Es imiért? Mert a Harmadik Birodalomnak volt elsőként bátorsága arra, hogy a zsidó liberális kapitalizmusnak hadat üzenjen! De nemcsak az aktív liberális zsidó lapok, mint amilyen az Újság, Magyar Hirlap, Az Est, Pesti Napló, Magyarország, Pesti Hirlap és 8 Órai Újság, hanem olyan lapok is, mint a Magyarság, — nem té7