Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

330 Az országgyűlés képviselőházának hogy a szalmának, a pelyvának is kapták tizedrészét, emellett harmados tengeri és veteményföldet is kaptak. (Felkiáltások: Most is.) Nem, t. képviselőtársaim. Nálunk most igen sok gazdaságban csupán a szemesből részesülnek, de elesnek a téli tüzelőre való szalmától, azonkívül a harmados tengeriföldet sem kapják, sem veteményes földet nem adnak nekik. (Ellentmondások.) Tudom, hogy nem mindenütt van így, mert például a szomszédom orosi gazdaságban, amely a belügyminisztérium tulajdona és a szomszédos gróf Pongrác-féle birtokon, amely gróf Pongrác Jenő képviselőtársunk^ tulajdona, most is emberséges aratási szerződéseket kötnek és tisztességes munkabért kapnak. Ellenben más szomszédos uradalmakban (Felkiáltások: Ki a bérlőf — Zaj.) bizony nagymértékben kiuzsorázzák a munkást. (Nagy zaj és állandó közbekiáltások a Ház minden oldalán.) Ezért van szükség arra, hogy a munkabérek megállapítása terén minél hamarább radikális és gyors intézkedés történjék és hogy a kormányzat vizsgálja felül ezeket a munkabéreket kirendelt hatóságai által, — főleg az aratási szerződések pontjait vizsgáltassa meg — de nem elég csak a megállapítás, hanem a legszigorúbb ellenőrzést is kell gyakorolni és a megállapodásokat be nem tartókat .a legszigorúbban meg kell büntetni. Hiszen a munkabérek rendezése tulajdonképpen nemcsak a szegény munkásoknak az érdeke, hanem a kormányzat érdeke is, mert ha az egyes munkáscsaládok többet keresnek, ^természetes, hogy a munkanélküli, illetőleg ínséges munkások eltartására sokkal kevesebb összeget kell majd fordítani. T. Ház! A munkabérek: szabályozása mellett éppen azért, mert a munkás képtelen a tavaszi, nyári és őszi mezőgazdasági munkaidőben családja részére az egész évi szükségletet megkeresni, illetőleg biztosítani, a munkanélküliség és az ezzel járó nyomor leküzdése végett rendkívül fontos volna a munkaalkalmak rendszeres biztosítása. Es itt jóleső érzéssel kell megállapítanom, hogy a költségvetésben idevonatkozólag is biztató jeleket láthatunk. (Farkas István: Elég sovány az erre felvett összeg!) A kereskedelemügyi és közlekedésügyi minisztérium kiadásainak a növekedése részint a tervbevett utak építésére vezethető vissza. (Farkas István közbeszól. — Zaj.) Elnök: Farkas képviselő urat kérem, maradjon csendben. Leel-össy Árpád: T. Ház! Ezek az utak, fejlődő közgazdaságunk szempontjából, írendkívüli jelentőséggel bírnak, azonkívül nagyon sok szegény embernek nyújtanak majd kereseti lehetőséget. Kívánatos lenne, amint ezt tervbe is vették, hogy — mivel az Alföldön a szárazság és az aszály állandó jelleget kezd Ölteni — minél előbb öntözőcsatornákkal hálózzuk be az Alföldet, ezzel a szárazság miatt^ lassanként terméketlenné váló, nagykiterjedésű földeken termékeny Kánaánokat létesítenénk és nagyon sok szegény munkást foglalkoztatnánk. • Ezáltal is nagyban csökkentenőik a munkanélküliséget és az immár elviselhetetlen nyomort, ami viszont azt eredményezné, hogy a kormánynak kevesebb gondot és összeget kellene fordítania az ellátatlanokra. A vízszabályozási és ármentesítő társulatok bekapcsolásával úgy hiszem, jelentős eredményeket lehetne ezen a téren is elérni és az inségmunkára fordítható összegeket is nagyon szépen fel lehetne csatornázási munkálatokra használni. így legalább az inségmunkára szánt 126. ülése 1936 május 8-án, pénteken. tekintélyes összegeket terviszerűen használhatói ók fel és nem folynának szét ilyen nyomtalanul a sok helyen ötletszerűen előszedett, de egyáltalában nem sürgős munkálatok végeztetése által. Az ilyen közgazdasági és földbirtokpolitikai szempontból egyaránt nagyjelentőségű problémák megoldásával a munkaalkalmakat is lehetné növelni és ezáltal kettős nagy célt lelhetne szolgálni. Nagy iszámban vannak azonban olyan szerencsétlen szegény emlberek is, akik munkaképtelenek akár betegségüknél, akár öregségüknél fogva. Ezek bizony nem tudnak dolgozni s az aggkori biztosítási .intézményt pedig itt még nem valósították meg. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) éppen azért ezekről is kellene valamilyen formában éspedig intézményesen gondoskodni, (Ügy van! Ügy van! — Hertelendy Miklós: Mezőgazdasági munkáspénztár!) mert a sokféle formában és .sokféle módon lefolytatott gyűjtések vagy jótékony célú előadások rendszerint inkább a kevesebb vagyonú vagy jövedelmű, de jóérzésű és melegszívű polgárokat adóztatják meg sokszorosan, (Ügy van! Ügy van!) míg a tehetősebb, de kérgesebb szívű emberek ez alól a társadalmi kötelezettség alól kihúzzák magukat. (Ügy van! Ügy van!) Ahol nagy a szegénység, ott fokozottabb mértékben kell gondoskodni a közegészségügyi szükségletekről, a csecsemő- és gyermekvédelemről, mert ahol kenyérre sem igen jut, ott bizony orvosra és gyógyszerre sem fog telni. (Ügy van! Ügy van!) Nagy megelégedéssel kell azért megállapítanunk, hogy a kormányzat a mai nehéz pénzügyi helyzet ellenére is 39'1 millió pengőt irányzott elő a 'belügyi tárca költségvetésének keretében közegészségügyi, gyermekvédelmi, társadalombiztosítási, valamint közjótékonysági és emberbaráti intézmények céljaira. (Helyeslés.) Ebből a tekintélyes összegből 22'2 millió pengő a közegészségügyre van előirányozva és ennek az összegnek is több mint fele a szegénysorsú betegek ápolási és gyógyszerköltségeit van hivatva fedezni. Gyermek- és csecsemővédelemre is lényegesen nagy O'bb ösiszeg irányoztatott elő ebben a költségvetésben, mint az elmúlt években. Ennél a kérdésnél nem szabad megfeledkeznünk az egyházak által végzett közjótékonysági, emberbaráti és gyermekvédelmi tevékenységekről sem, mert az egyházak áldott és igen nagyjelentőségű szeretetmunkája igen nagymértékben van segítségére az államnak ezeknek a nagyjelentőségű szociális problémáknak megoldásában. Sajnos, sok ilyen szegény, elhagyott és árva gyermeket tápláló és nevelő intézmény, — mint amilyenek például a református egyháznál a Kálvineumok és a szeretetszövetségek által létesített szeretetházak — jórészt csupán az egyházak, a hívek és a társadalom önkéntes adományaira lévén utalva, az egyházak és az egyháztagok elszegényedése miatt nem képes ezeknek az intézményeknek fenntartásához szükséges költségeket előteremteni és így állami megsegítésre szarul. Itt ismét elismeréssel kell megemlékeznem a kormányzatnak arról a megértő támogatásáról, amellyel a segítségért kiáltó egyházaknak segítségére sietett és ezeknek az intézményeknek megtámasztásával lehetővé tette, hogy ezek össze ne omoljanak, hanem áldásos, karitatív szeretettevékenységüket továbbra is folytathassák. (Ügy van! Ügy van!) Nagyon kérem a kormányzatot arra, hogy a jövőben se feledkezzék meg ezekről az intézményekről, hanem hathatós támogatása