Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

Az országgyűlés képviselőházának 126. illése 1936 május 8-án, pénteken. 331 által tegye lehetővé, hogy ezek az emberbaráti, jótékonysági szeretetintézmények minél intenzívebben végezhessék éppen a mai nehéz időkben áldásos hivatásukat és ezáltal is nagy segítségére lehessenek az államnak ezeknek a nagyjelentőségű, szociális problémáknak minél hathatósabb és tökéletesebb megoldása tekintetében. Kétségtelen, hogy mind a városi, mind a vidéki szociális problémák megoldását illetően még mindig sok a tennivaló és igen sok feladat teljesítése vár az államra, a társadalomra és a kormányra egyaránt, de éppen ennek a költségvetésnek a szociális intézkedésekre vonatkozó tételei bizonyítják, hogy a kormány tisztán látja az ezen a téren reá váró kötelességeket és az adott lehetőségek szerint igyekszik is cselekedni. Most rátérek a vidéknek egy másik igen égető és elismerem, nehezen megoldható, de azért megoldandó problémájára és ez az Ofb. által juttatott földek, házhelyek, a Faksz.-kölcsönös házhelyek problémája. Jól tudjuk azt, hogy a világháborúban vérző katonáknak földet ígértek és ezen ígéretek beváltása és a háborút követő feszültség levezetése tette szükségessé a földbirtokreformot. Egyúttal a háborúban vitézül harcoló katonák megjutalmazása is célja lett volna ennek a földbirtokreformnak. Felesleges hangsúlyoznom, hiszen sokszor, minden oldalról hangoztatták már és köztudomású dolog, hogy ez a földbirtokreform nem sikerült, mert nemhogy megjutalmazta volna, hanem anyagilag teljesen tönkretette a földhöz és házhelyhez juttatottak nagy részét, mert az arra hivatott faktorok túlmagasan állapították meg a telkek és házhelyek árát, amit az érdekeltek képviselete vagy tudatlanságból, vagy hozzá nem értésből, vagy az akkori magas terményárakra tekintettel elfogadott, de a fizetési kötelezettségének a terményárak lezuhanása, a kereseti lehetőségek nagymérvű csökkenése és az orszák nagyrészében egymást követő sorozatos elemi csapások és ínséges esztendők következményeképpen rázúdult niaigy szegénység miatt, a legjobb akarat mellett sem tudott eleget tenni. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Aki azután a Faksz. útján nyújtott kölcsönt is igénybevéve házat is épített, most jórészben olyan helyzetbe jutott, hogy bár a kölcsön egyrészét éhezve és nyomorogva, minden erejét megfeszítve kifizette, még sem ér a háza most annyit sem, mint amennyi teher van rákebelezve. (Egy hang jobbfelől: Ez súlyos teher ma is!) Ilyen körülmények között már régen megkezdődtek és folynak a lemondások, az átruházások és nem egy esetben foganatba vétetett a kimozdítási eljárás is. Akik azonban még bentvannak házukban és földjü,ket használják, azok is állandó remegéssel néznek a bizonytalan jövőbe, mert tudják, hogy a mai nehéz viszonyok között semmikép sem tudnak fizetési kötelezettségüknek elegettenni. Éppen ezért ezen a téren sürgős intézkedésre és megoldásra lenne szükség, még pedig vagy a föld és házhelyek árának a mai értékre való leszállítása által, vagy pedig a befizetett magas kamat oknak a tőketörlesztésbe való betudása által. Mindenesetre ezeken a szerencsétleneken valamilyen formában .segíteni kell, mert hiszen így — nagyon jól tudjuk — csak elkeseredés és elégedetlenség.lesz az, ami lelkükben és szívükben megnyilvánulhat. Be kell látni végre, hogy ezek az emberek nem megsegítést és jutalmazást kaptak, hanem ellenkezőleg, teljesen tönkretétettek és a legkétségbeejtőhb helyzetbe sodortattak. Éppen ezért ennek a, kérdésnek mielőbbi likvidálása elsőrendű kötelessége a kormányzatnak és nemzetnek egyaránt. Amikor erre a lehetőség szerinti megoldásra bizalommal felkérem a kormányt, ugyanakkor a legteljesebb megelégedéssel és hálával veszem tudomásul a pénzügyminiszter úrnak az egyszoba-konyhás zsellérházak adómentességére vonatkozó intézkedését, mert ezáltal is fényes tanúbizonyságát adta a pénzügyminiszter úr annak, hogy lehetőség szerint éppen ezen a legszegényebb zsellérosztályon igyekszik és fog is segíteni. (Helyeslés jobbfelőlj S most áttérek egy másik falusi néprétegre, a törpebirtokos osztályra. A törpebirtokosok is igen nehéz helyzetben vannak. Ezek azok a birtokosok, akiknek annyi földjük van, hogy azt nem tudják kézierővel megmunkálni, de viszont annyi földjük nincs, amennyi egy pár igás jószágot foglalkoztathatna. Ezek az emberek azután jórészt fuvarozásból igyekeznek a hiányokat pótolni és így a •maguk és állataik életét is fenntartani. Sajnos azonban a mai nehéz viszonyok között a fuvarozási lehetőségek is csak igen kevés segítségét nyújtanak, aminek azután az a szomorú következménye, — s éppen ez is elsősorban a sorozatos csapások által sújtott Tiszántúlon mutatkozik — hogy bizony a szegény törpebirtokos nem tud semmiféle közterhet viselni, nem tud adót fizetni, de még saját magának és lovának sem tud elegendő élelmet biztosítani. (Hertelendy Miklós: A szegénysorsú betegellátásban sem tud részesülni !) Éppen ezért örömmel kell üdvözölni a telepítési javaslat idevonatkozó részét és kérnem kell a kormányt és a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a mielőbb megjelenendő végrehajtási utasítás adjon lehetőséget arra, hogy ezek a törpe- és kisbirtokok kiegészíttessenek, mégpedig — mivel jól tudom, hogy a föld árának egyharmad részét az az elszegényedett kisbirtokos nem tudja megfizetni — egyelőre haszonbérletek útján. Például nálunk megvan a lehetőség arra, hogy minél rövidebb úton kaphasson haszonbérletet a törpekisbirtokos, mert maga a hitbizomány tulajdonosa is évtizedekre kiadta a maga 9000 katasztrális hold földjét és azért katasztrális holdankint körülbelül 23 pengőt kap akkor, amikor a nagy földéhség miatt a megszorult kisbirtokos és törpebirtokos, bár a biztos bukásnak megy neki, mégis előre fizetve, négy mázsa búzát ad, vagyis körülbelül hatvan pengőt fizet egy katasztrális hold földbérletéért. (Hertelendy Miklós: Ki ott a 'bérlő?) Azért, mert benne van a telepítés törvényjavaslatban és mert ez rövidesen meg is valósítható, kérem, hogy kishaszonbérletek juttatása által, melőbb tegyük lehetővé ezeknek a törpebirtokosoknak a megsegítését addig, amíg teljesen tönkre nem jutnak, amikor rajtuk már úgy sem lehet segíteni. (Meskó Rudolf: Ez a lehetőség megvan!) A kisgazdák és kisbirtokosok helyzete sem mondható rózsásnak, különösen ha itt is a sorozatos elemi csapásokat, ezeket a keserves és nyomorúságos éveket nézzük. Megállapítnatjuk ugyanis, hogy a kisbirtokosok és kisgazdák kiadásai korántsem állanak arányban bevételeikkel, amivel természetszerüileg az eladósodás jár együtt. i