Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

310 Az országgyűlés képviselőházának A másik oldala az éremnek a következő. Az objektivitást szem előtt tartva, meg kell állapítanom, hogy voltak olyan jóhiszemű esetek, (Friedrich István kbzebszól.) — és ezt talán a képviselő úr tudja a legjobban ellenőrizni — amikor Budapest székestöváros 1927-ben 20 millió dollár névértékű, 6%-os kötvényt emissionált, bocsátott ki, amikor a devízazárlat idejében Amerikában még 19 millió dollár értékű volt és 16%-kai jegyezték ott ezeket. Ha senki hozzá nem nyúlt volna, akkor ezeknek az értéke még jobban lecsúszott volna. De mi történt? Azt mondották, hogy itt van 16%, rá kell feküdni. Az a bizonyos töredék-adósságrendezés sohasem fogja ezt az országot a kátyúból kihozni, csak akkor, ha végre egy klíringbe szorítják a Nemzeti Bank kereten belül az összadósságokat és igenis, az államhatalom ellenőrzése mellett fogja ezeket a mi adósságainkat kifizetni. (Helyeslés.) Mert én nem mondom, hogy ne fizessenek, hanem azt mondom, hogy fizessenek minél többet. De mi történt a fővárosi kötvénnyel ? Addig repatriálták, addig hozták haza, míg végre a nosztrifikációs rendelet kiadása után 40%-on állt ez a kötvény, (Friedrich István: Ez igaz!) odakint viszont még 7 millió dollár értékű kötvény maradt, aminek a kurzusa ma sokkal több, mint amennyi az egész pakett volt akkor, amikor kint volt. Jobb lett volna, ha a Nemzeti Bank vezetősége akkor olyan bölcsen, mint a mai nosztrifikációs rendelettel, elébe vágott volna annak, hogy ezeknek a kötvényeknek mesterségesen hajtsák fel az árát, idehaza pedig mesterségesen rontsák a pengőnek az értékét a valutapiacon különböző zugból felhajtott valutákkal. (Fried, rieh István: Akkor a vezérszónoknak, Bud Jánosnak kellett volna megcsinálni. Az önök vezérszónokának! — Gr. Festetics Domonkos: Nem neki! — Friedrich István: Miért, talán én voltam a pénzügyminiszter? Önök voltak! — Felkiáltások a jobboldalon: Mi voltunk? — Friedrich István: Temesváry volt az előadó!...) Elnök: Csendet kérek, képviselő urakl Martsekényi Imre: T. Képviselőház! Meg ezekkel a kötvény manőverekkel kapcsolatban (Friedrich István: Jó az öreg a háznál!) levonva a konzekvenciát, azt mondom, hogy ebből a bizonyos zugban felhajtott 15 millió dollárból nem 50 millió névértékű magyar emiszsziót lehetett volna Amerikából repatriálás útján visszahozni, hanem sokkal többet és adósságai nik lényegesebben csökkentek volna, mint ahogy ma látjuk. (Friedrich István: Igaza van!) Végeredményben abban kívánom levonni a konzekvenciát a mezőgazdaságra és a kisiparra vonatkozólag, hogy ez az a pénz. amely hiányzott ezekben az években (Friedrich István: Eleget kiabáltunk érte éveken át!) mezőgazdasági és kisipari hitel formájában a dolgozó magyar társadalom részéreHogy helyes irányban haladok-e, hogy a gondolattársításaim helyesek-e, azt talán azzal szeretném bizonyítani, hogy például a Kreuger-féle gyufakölcsön 25 millió dollár névértékű papírjaival ma házalnak mindenütt, mióta a nosztrifikációs rendelet kijött, három és félmillióért kínálják mindenütt és én azt hiszem, hogy még^ olcsóbban is fogják adni, tehát helyes a pénzügyminiszter úrnak és a Nemzeti Bank vezetőségéinek az az álláspontja, hogy ezeket az adósságokat egyszerre kell, hogy kifizessük. En nem mondom, hogy ne fizessük, de úgy kell fizetni, a hogy a beszédem során mondottam: egy klíringbe szorítva és nem itt-ott töredékadósságokat különböző egyéni elgondolások kapcsán kifizetni és 126. ülése 1936 május 8-án, pénteken. egyéni hasznot vágni zsebre abból a pénzből, amely tulajdonképpen közpénz és mindenki között kell, hogy elosztassék. Mélyen t. Képviselőház! A törvény világosan kimondotta annak idején, hogy magyar állampolgár vagy vállalat külföldi hiteleket nem vehet fel. Ennek természetszerű következménye az, hogy külföldi értékei és valutái nem lehettek senkinek, ha pedig voltak, azokat be kellett szolgáltatni. Kérdem tehát én és felvetem a gondolatot akadémikusán a nélkül, hogy bármi néven nevezendő célzást is tennék: tény az elmodottak alapján, hogy itt különböző repatriálások történtek, tény az, hogy zugban vásárolt különböző valutákkal egyenlítették ki adósságaikat, s kérdezem, igaz-e az, hogy vannak itt nagy látenciák éppen a kötvénysibolásokkal és vételekkel kapcsolatban; kérdem van-e joga a törvényhozásnak megkérdezni, — mert könnyen ellenőrizhető — hogy hol vannak ezek a látenciák, akkor, amikor a királyi Curiának igen sok döntvénye szól a mellett, hogy ha valaki dollárstandard hiteleket vett igénybe 5'70 vagy 5'72-es pengőben kifizetve, akkor nem gazdagodhatik mások rovására azért, mert Amerikában a dollár kurzusa lecsökkent. (Friedrich István: El kell rendelni a vizsgálatot, meg kell fogni a tetteseket, nem szónokolni! En azt mondom, hogy le kell fogni őket! ) Elnök: Friedrich képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Friedrich István: Csak a lefogást ajánlom! — Derültség.) vitéz Martsekényi Imre: Mi frontharcosok a kormánynak éppen a nosztrifikációval kapcsolatos gesztusait az elmondottak alapján száz százalékig helyeseljük, a pénzügyminiszter úrnak a költségvetési expozéban kifejtett elveit száz százalékig magunkévá tesszük, mert éppen e réven és éppen eme látenciák kapcsán reméljük, hogy a frontharcosok köreiben uralkodó nagy munkanélküliséget talán valami | módon az enyhülés felé vezetjük. Legyen szabad a mélyen t. kormány figyelmét felhívnom arra, hogy a mostani költségvetésben fedezettel felvett állásokat elsősorban az arra érdemes és az idők folyamán igen sokszor pretereált volt frontkatonákkal töltsék be. Ez költségtöbbletet nem jelent, mert csak azokra az állásokra kérem, amelyek megürültek; A többi közalkalmazott érdekeit sem sértheti, mert javarészt olyan háborút viselt egyénekről és családapákról van szó, akik azért nem jutottak annakidején előléptetéshez, mert künn a harctéren teljesítettek szolgálatot. Ezzel a kérdéssel nem akarok semmi egyebet elérni, minthogy a kormány az 1922 :VI. te. 6. Vának értelmében járjon el megint, amely akkoriban hadipótlék címén akkora összeget adott a hadviselt közalkalmazottaknak, ami egy rangikülönbözetet jelentett. Az idők folyamán ezt megszüntették. Ezekkel az előléptetésekkel kapcsolatban a legmélyebb tisztelettel kérem frontharcos közalkalmazott bajtársaim érdekében a kormánynak ezirányú gesztusát, éppen a költségvetési vitával kapcsolatban. (Helyeslés jobbfelőh) Nehogy félreértsen bárki is erről, vagy arról az oldalról, én nem bért kérek bajtársaim részére, mert a hazaszeretetet, hősiességet, vitézséget és önfeláldozást nem lehet bérrel fizetni, nem lehet méterrel, zolstockkal, kilóval, pengővel, vagy koronával megfizetni, csak lelkiismeretes gondolkodással; ez kötelesség volt, elismerem, én tehát a bajtársaim részére nem kérek mást, csak elismerést és a katonai erények megbecsülését