Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1936 május 8-án, pénteken. 305 nem talál kellő törvényszerű ellenállásokra, és mint hirtelen jégeső letarolja az akár dollárban, fontban, shillingben, márkában, akár pengőben dolgozó termelő munKanak az értékeit. Akkor igaza van Bud János igen t. képviselőtársamnak, pártunk vezérszónokának, aki azt mondotta, hogy elérkezett az ideje annak, hogy belekapcsoljuk a tőkét a nemzeti életbe. (Friedrich István: Kapcsolgatják már régóta! — Malasits Géza: Tessék megpróbálni!) Es igaz az is, amit az ellenzék igen t. vezérszónoka, Sulyok Dezső t. képviselőtársunk mondott, hogy más gazdasági rendszerre kell áttérni. Mi frontharcosok e mellett vagyunk, azonban nem a vidéki demagógia eszközein keresztül, hanem úgy, ahogyan azt a pénzügyminiszter úr leszögezte, és ahogyan azt az ellenzék igen sok illusztris szónoka helyeselte, t. i. lassú, komoly, beosztásos, szisztematikus és szorgalmas munka alapján. T. Ház! Nézzük meg talán közelebbről ezt a mi bizonyos tőke-, illetőleg hiteléletünket. (Halljuk! Halljuk!) Ha szabad bizonyos társadalmi színeződést adnom! a dolgoknak, mi frontharcosok feltétlenül kapitalistáknak valljuk magunkat, ellenben a 'kapitalizmus kinövései ellen feltétlenül küzdünk. Mi valljuk azt, amit tegnap itt Makray Lajos igen t. képviselőtársunk mondott, és ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy ha bizonyos politikai természetű és személyes vonatkozású dolgokat kikapcsolnánk, igen sokban egyetérthetnénk. Makray Lajos t. képviselőtársaim; tudniillik azt mondta, hogy a deklasszifikált munkatőikét a nagyon is magasra emelt pénztőke fölé kell emelni, vagy legalább is vele ekvivalenssé kell tenni. Mi igenis kapitalisták vagyunk, de elsősorban a nemzeti munka kapitalistái akarunk lenni, és mi, akik bizonyos vonatkozásban frontharcosi jogokon kerültünk ebbe a Házba, úgy érezzük, hogy imá igenis beleszólhatunk a kapitalizmus mai rendszerébe, mert mi legdrágább kapitálisunkat, életünket vittük ki a frontra s négy éven át véreztünk és szenvedtünk azért, hogy ma a meglévő nemzeti tőkénknek legalább is a fundamentumait megvédjük. Mi joggal követelhetjük azt, hogy azt a vagyont, amelyet megyédtünk, a nemzeti termelő munka szolgálatába állítsuk, különösen akkor, amikor imajdnem félmillió munkanélküli magyar vár -arra, hogy ez a vagyon a munka révén kenyérré váljék az ő kezük munkája által. T. Ház! Ma nem' lehet spekulációs kártyázásokat folytatni a nemzeti tőkével és a nemzeti vagyonnal. Ma nem lehet Phönix-transzakciókba bocsátkozni, mert hátha lesznek olyan Phönixek, amelyeket nem lehet feltámasztani hamvaikból. Ma a tét igen nagy a nemzeti termelő munkához: a tét egy ország, egy ország jövője, jövő útja és minden revízióba vetett hite. (Elénk helyeslés.) Ma erős kézzel kell ezekhez a kérdésekhez nyúlni. Mi nem titkoljuk azt a nézetünket, hogy igen helyes volt a miniszterelnök úrnak az a gesztusa, amely a legpregnánsabb an akkor jelentkezett, amikor tavaly, 1935 június 13-án a következőket (mondotta egyik beszédében, (olvassa): Azt mondotta egyik beszédében: »A bankok — azt látom, hogy — felesleges óvatossággal és túlzott tartózkodással nézik a, magyar életet és sokszor csak akkor ímennak bele a^ vállalkozásokba, ha a kormány annak a vállalkozásnak sikerét zsirálja ... Azok a pénzintézetek, amelyek abban a szerencsében részesültek, hogy az állam megvédte vagyonállagukat, elsősorban kötelesek kezdeményezői eg fellépni... Egy kötelességük van: a tőkét becsületes alapon rendelkezésére bocsátani a termelésnek, becsületes kamatviszonyok ímellett.« Talán a hangsúly azon van — hogy Éber igen t. képviselőtársamnak válaszoljak —, hogy becsületes kamatviszonyok ímellett, mert ha ezek nem becsületesek, akkor igenis az államnak joga van ebbe beavatkozni. Azt látóim, hogy az itt felgyülemlett tőke nem keresi az utakat, a nexust, a termeléshez és így vagyunk kénytelenek a legborzasztóbb luxust űzni, hogy több mint fékmillió munkáskezet nem lehet beállítaná a nemzeti munka szolgálatába. (Friedrich István: A kamatokat a Nemzeti Bank irányítja!) Mélyen t. képviselő úr, rögtön rá fogok térni és ki fogom .mutatni a Nemzeti Bank helyes politikáját és ki fogom mutatni a spekulációs tőke nemzetietlen munkáját. Ha hiteléletünket veszem és egész közelről rávilágítok, akkor azt kell mondanom, hogy ha egy hitelintézet, ep;y bank pénzbetétet kap, vagy kihelyez, azt elsősorban annak a bizalomnak köszönheti, amellyel az ország a mindenkori államhatalom 'irányában, az állam törvényei irányában, a bírói segítség irányában és az állam végrehajtó hatalmának ereje iránt viseltetik. A hitelgazdálkodás bázisa kettő: az első — mint^ mondottam — az állam által nyújtott biztonság, a másik, mint matéria, az a pénz, amely a termelő munka fölöslegéből a Nemzeti Bank által jut a pénzintézetekhez hitelműveleti célokra. Semmikép sem vindikálhatja magának egyetlenegy hitelintézmény sem azt a suppremáciát, hogy diktálólag lépjen fel; semmiféleképpen sem vindikálhatja magának azt a jogot, hogy így és ilyen kvótában részesüljön a haszonból. Ezt a rangsorváltoztatást egyszer már végre kell hogy hajtsak és ebben a vonatkozásban, azt hiszem, a Ház mindkét oldalának helyeslő véleményével fognak javaslataim találkozni. (Fábián Béla: jönnek a javaslatok ?) Nem helyes, ha valaM ezt bankellenesnek, vagy tőkeellenesnek minősíti, tekintettel arra, hogy a bankoknak is az az érdekük, hogy vagyonuk valamiképpen csak szaporodjék, de ezt nem tudom másnak minősíteni, mint tényleg elfogultságnak, akkor, amikor végre rá kell jönni arra, hogy a gazdasági életnek parallel kell haladnia a nemzeti élettel, amit a németek nem most, — nehogy félretértésnek, — hanem Hitler előtt már régen megállapítottak. List és a többi közgazdászok abban a bizonyos Nationalorganische Principben, hogy, igenis, a nemzeti élettel parallel egyvágányra kell állítani a nemzet gazdasági és pénzügyi életét. Ha azonban Magyarországon a bankéletet nézem, azt látom, hogy körülbelül 500 hitelintézetet kell eltartaniok azoknak, akik a hitelt igénybeveszik. Ha a (statisztikai adatokat nézem,^ azt látom, hogy ez az 500 hitelintézet az országnak majdnem 300 milliójába kerül. (Ellewmondások bal felől.) Kereken 300 millióba. Nem keresem, hogy ezek hogyan oszlanak meg, mert nem akarok beszédemnek semmiféle néven nevezendő személyi élt adni. (Friedrich István: Tévedés! 500 pénzintézetnél 300 millió adminisztrációs költség van?) Ügy van, de ebben benne vannak az összes kicsi intézetek és hasznok is. (Zaj.) Méltóztassanak elosztani az 500-at a 300 millióval. (Friedrich István: A fél állami budget 300 millió pengő!) Ha rá fogok mutatni, hogy majdnem 6 milliárd pengő körül vannak a vagyontételek, a saját tőkék 43*