Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

304 Az országgyűlés képviselőházának lünk, meg kell mondani, hogy nagyon jó lett volna, ha megépítették volna és a háború alatt a hadifoglyokkal fillérekkel meg lehetett volna építeni. A mai viszonyok mellett egy ilyen nagymértékű közmunka megemlítésétől is tartózkodnunk kell, mert bizonyos fokig demagógiának képezi az alapját, amikor olyanokat tervezgetünk és olyanokat Ígérgetünk hivatalos helyről, amiknek keresztülviteléhez a közel jövőben még csak reményünk sem lehet azért, mert nincs hozzá pénzünk. A szakoktatás kérdéséről már töbibizben szóltam itt a képviselőház előtt és még csak egyet szeretnék itt leszegezni^ nevezetesen azt, hogy miként a közigazgatásnál elítélem a politizálást, méginkább elítélem azt a szakoktatásnál. Itt nyíltan és őszintén megmondom, hogy gondolok elsősorban a keszthelyi akadémián jelenleg dívó állapotokra, amikor az igazgató Nep-jelvénnyel járkál az akadémiára, akinek aktív szerepe volt abban a bizonyos ominózus keszthelyi választásokban is. (Boczionádi Szabó Imre: Az tanított téged is!) Nagyon téved a, képviselő úr, mert nem az tanított. Ha én ott lettem volna, mint akadémiai hallgató, ezt szóvá tettem volna. Még keményebb és súlyosabb dolgokat is szóvá tettem én az akadémián. Elég szomorú az, t. képviselőtársam, hogy ma a közpénzekből fizetett akadémiai igazgató és akadémiai tanár politizálással foglalkozik. Amikor odajárnak a különböző rendű és rangú akadémiai hallgatók, azok nem agitátoriskolába akarnak menni, sem Keszthelyen, sem Magyaróváron, sem Debrecenben, ihanem tanulni akarnak odamenni. Itt említem és ismétlem meg újból annak a bizonyos 30.000 pengőnek a kérdését, amely a keszthelyi akadémiáról, nem a mostani vezetőség, hanem a múlt vezetőség alatt láthatatlanul eltűnt. (Friedrich István: Az még mindig nincs meg?) Még mindig nincs meg. (Fábián Béla: Hány évvel ezelőtt veszett el az a pénz?) Négy évvel ezelőtt. Elleniben azt a titkárt dobták oda áldozatul, akit úgy az ügyészség, mint a bíróság és a minisztérium már rehabilitált, de a 30.000 pengő elsikkasztó ja még a mai napig sincs megnevezve. (Zaj a baloldalon. — Fábián Béla: Nem lehetne egy keresztrejtvényt közzétenni valamelyik lapban?) Azért hoztam fel ezt, hogy módot adjak a miniszter úrnak ebben a kérdésben nyilatkozatra. Különben is még lesz majd módom ezzel a kérdéssel az illető tárcánál bővebben foglalkozni. (Fábián Béla: Folytatásos detektívregény: hova lett 30.000 pengő?) T. Képviselőház! Ezek voltak nagyjában azok a kifogások, amelyek engem arra késztetnek, hogy a kormánynak a költségvetését ne fogadjam el. Ismételten hangsúlyozom, hogy teljesen tárgyi alapok és okok azok, amelyek miatt én a költségvetést bírálat tárgyává teszem és nem látom biztosítékát annak, hogy a kormányzat helyes úton jár, amikor ezzel a költségvetéssel akarja az ország mezőgazdaságát, iparát, kereskedelmét, igaziságügyi és minden más tárcáját vezetni. Nem látok bizíbsítékot arra vonatkozólag, hogy ez a helyes út és éppen ezért a költségvetést az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokát Számosan üdvözlik.) Elnök: vitéz Martsekényi Imre képviselő urat illeti a szó. (Friedrich István: Na most aztán halljuk a mérnök kollégát!) vitéz Martsekényi Imre: T. Ház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy minden poli126. ülése 1936 május 8-án, pénteken. tikumot kerülve (Friedrich István: Helyes!) a költségvetés általános tárgyalásánál a minden költségvetés alapját képező pénzről, tőkéről és hitelszervezeteinkről beszéljek abból a három elgondolásból kiindulva, amelyet Bud ő excellenciája abban foglalt össze, hogy pénzintézeteinket és hitelszervezeteinket szervesebben kell a nemzeti élet szolgálatába állítani, míg az ellenzék igen t. vezérszónoka, Sulyok Dezső t. képviselőtársam azt mondotta, hogy egészen más gazdasági rendszerre kell áttérni. A harmadik elgtondolás, amelyet éppen a hitelélettel kapcsolatban szeretnék mint iparosés agrárvidék képviselője bővebbem taglalni, Éber Antal igen t. képviselőtársamnak az a megállapítása, hogy az állami beavatkozás 1930 óta állandóan befolyásolta a kamatok kialakulását — mint ö mondotta — ami annyit jelent, hogy mindent megtettek annalk érdekében, hogy az. országban ne induljon meg a tőkeképződés. Mélyen t. Képviselőház! Előre jeleztem, hogy minden politikumtól távol, minden személyi vonatkozástól eltekintve, mondhatnám, akademice szeretném ezeket a kérdéseket taglalni, »amelyek — mint mondottam — iparosokat és agráriusokat egyaránt érdekelnek. Elöljáróban legyen szabad talán az európai események homlokterében álló Mussolininak egyik beszédéből a következőt idéznem: (olvassa): »A jövő százada a munka százada lesz. ahogyan azt előbbi a tőlke százada volt.« Mi következik ebből, mélyen t. Ház? Hogy a pénztőke a termelés szolgálataiban nem vindikálhat magának diktatórikus jogokat, és a wénztőkének éppen úgy, mint a munkatőikének kizárólag és elsődleges sorban a termelést kell szolgálnia. Hiszien az egész emberiség termelő munkából él, minden javunk a termelésből fakad. Akkor mi sem természetesebb, mint az, hogy a termelés egyik legelőkelőbb eszközének, a pénztőkének is a nemzeti termelő munka szolgálatában kell állnia. (Ügy van! Ügy van) Eminens feladatát kell hogy képezze a Háznak;,, nemkülönben a kormánynak, hogy ha a termelést valami gátolja, legyen az a termelésnek bármelyik eszköze, ezeket a gátlásokat megszüntesse, elimináljia, és ha ezen az úton halad, ez mindennek mondható, csak diktatórikus törekvésnek nem, mert' ez a kormánynak alkotmányos kötelességeTagadhatatlan az, amit már a régi rómaiak is megállapítottak, hogy: »numus non parit minimum« — pénz nem szül pénzt, még akkor sem, ha az aranyból van. Hiába rakjuk pincékbe, trezorokba, hiába avatjuk halvánnyá és emeljük trónra, ha az nem forog és nem itatódik át munkával, új értékeket termelni nem fog. Hogy értékmérővé emeltük, nemzeti szempontból ezt valamilyen kétkedéssel nézem, mert ha azt látom, hogy évekkel ezelőtt 30 aranyegységért kaptam egy métermázsa búzát, és volt idő, mikor ugyanezért az aranyegységért három métermázsa búzát kaptam, ma pedig csak két métermázsa búzát kapok, akkor legalább is valami módon azt kell, hogy higyjem és érezzem, hogy ez a bizonyos pénztőke eltávolodott a nemzeti termeléstől, nem fut vele parallel, még akkor sem, ha értékmérőnek fogadjuk el. T. Ház! Nem én mondom ezt, hanem az egyik oldalon Roosevelt, a másik oldalon pedig Laval, mikor azt mondták, hogy az államhatalom fölé és a nemzetek gazdasági hatalma fölé kerekedett nemzetközi nagytőke egy kapitalista erő, amely rohamokat intéz ott, ahol