Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1936 május 8-án, pénteken. 303 felemelni, amint az méltányos és igazságos. (Mózes Sándor: Be kell hozni az agglegényadót! — Friedrich István: Ügy van! Agglegényadó kell! — Gr. Festetics Domonkos: Rendben van! Fizetünk!) T. Ház! Az utóbbi időben a pénzügyi berkeket és a külföldi politikai életet nagyon foglalkoztatta a Phönix Biztosító Intézet ügye. Nem vagyok pénzügyi ember, de meg kell állapítanom, hogy itt 30.000 ember léte vagy nemléte forog kockán, s ellenére a sok Ígérgetésnek és nyilatkozatnak, ma is a legnagyobb bizonytalanság előtt állanak a biztosítottak, akik nagyobbrészt kisemberek. A pénzügyminiszter úr nyilatkozott, hogy majd el fogja ezt az ügyet intézni, de hogy miképpen, arra nézve eddig semmiféle pozitív eredmény nincs, Andaházi-Kasnya Béla t. képviselőtársam interpellált is ebben az ügybén a pénzügyminiszter úrhoz, a miniszter úr válaszolt, azonban ez a válasz esak nesze semmi, fogd meg jól. Ebben a kérdésben, amelynél 30.000 kisembernek a pénzéről van szó, a pénzügyminiszter úrnak rendet kell teremteni. Aki bűnös, vegye el büntetését. A kultusztárca költségvetésébe van felvéve a magyar sport költsége. Engedtessék meg nekem, hogy itt ismételten felhívjam pár szóval az illetékes miniszter úr figyelmét arra, hogy végre csináljunk már valamit a stadionnal, valamint a sportcsarnokkal is. (Élénk helyeslés.) Tudom, hogy Karafiáth képviselőtársam, mint az Ott. akkori elnöke, hathatós köharcokat folytatott ezeknek a megvalósításáért. (Friedrich István: Még sinos meg!) En megtámadtam őt, amikor a Testnevelés Házát megvette, amiért őt most ünnepélyesen meg követem és meaculpázom. Kijelentem, hogy nagyon helyes volt, hogy meglette azt a házat, és csak azt mondom, hogy hibázott, hogy nem építette meg a fedett sportcsarnokot, mert ezt is megtehette volna a fedettuszoda mellett. Ezt a kérdést is el kellene már intézni. Nagyon fontos volna ennek az elintézése különösen ma, amikor a sport tömegeket: mozgat meg. Sem a politika, sem más nem érdekli az embereket, de 40—50.000 ember megy ki egy mérkőzésre. A fiatal generáció sportolását elősegíteni elementáris kötelessége a kormányzatnak. Ha a föld alól is, de kell pénznek lenni a Nemzeti Stadion megépítésébe. (Karafiáth enő: És a befektetett tőke is megtérül az utolsó fillérig!) A befektetett tőke is megtérül, meghozza a maga hozamát. (Friedrich István: Produktív befektetés!) Hivatkozom a német és olasz példákra. Németországban és Olaszországban a legkisebb városoknak is meg van a maguk stadionja, csak mi magyarok, akiknek olyan kiváló sportolóink vannak minden téren, akik sportszempontból nagy nemzet vagyunk, maradtunk le ezen a térét, (vitéz Martsekényi Imre: Sportnagyhatalom vagyunk!) Cisak nekünk nincs fedett sportcsarnokunk, esak nekünk nincs stadionunk. Azt hiszem, valamennyien egyek vagyunk abban, hogy ez a kérdés becsületbeli kérdése nemzetünknek, ebben nincs közöttünk pártküiön!/ ség, ezt a kérdést mielőbb meg kell oldani. (Friedrich István: Házhatározatot keli hozni és a kormányt utasítani. Ez volna snájdig dolog! — Karafiáth Jenő: Nincs rá .szükség, a törvényben megvan, az 1921. évi LIII. tc.-ben. -* Friedrich t István: Inkább házhatározatot, mert úgylátszik, ami a törvényben van, az nem határoz! — Zaj.) Árvátfalvi Nagy István képviselőtársam KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. megemlítette tegnap a hadirokkantak kérdését. A magam részéről minden téren helyeslem az ő megállapításait. A t. képviselőtársam éles bírálatot mondott a hadirokkanttörvényről. Erre különösen ő autentikus, mint a Hadirokkantak Országos Nemzeti Szövetségének elnöke. Tényleg úgy van, hogy különösen a falvakban és a városoktól távol lakó hadirokkantaik a legszomorúbb helyzetbe kerültek azért, mert nem: tudtak arról, hogy a törvényben jelentkezési határidő van, vagy pedig nem voltak ínég olyan állapotban, hogy igénybe akarták volna venni a hadirokkanttörvény előnyeit. Ha igen t. képviselőtársaim foglalkoznak ezzel a kérdéssel és utána néznek orvosi szempontból, méltóztatnak rájönni arra, hogy tényleg úgy van, hogy a háborús sérülések rejtettek, azokat egy darabig 10—20 évig el tudják viselni, de eljöhet egy időpont, amikor akár szívbaj, akár csontszú, genyesedés vagy valamilyen komplikáció következtében kitör a belső 'baj, de akkor az illető hiába megy az illetékesekhez, hiába kéri azt a minimumot, ami neki jár, nem fogja megkapni, ha olyan beteg is lesz, hogy nem tud dolgozni. (Fábián Béla: Bizony így van!) Nagyon sokszázan és ezren vannak ilyenek, akik pusztán hazafiasságból, mert még tudtak dolgozni, nem kérték a hadirokkantságuk megállapítását (Fábián Béla: Sőt lemondottak róla!), ellenben most elővette őket a betegség, récidivait a bajuk, esetleg a rosszabb táplálkozás miatt is, és ma ott állanak, hiába mennek, hiába kilincselnek, hiába kérik, nincs mód a hadrokkantsági ügyük elintézésére. Igaza van Árvátfalvi Nagy István képviselőtársamnak, hogy ezt a kérdést meg kell oldani, mert ha a, törvény rossz, tessék a .miniszter úrnak pótlólag beterjeszteni egy egyszakaszos törvényt, amely ezt lehetővé teszi, mert napról-napra vannak, és pedig mündig többen, akik kétiségbeesésisel néznek jövőjük felé. (Fábián Béla: Nincs szükség hadirokkant koldusokra!) A kormány által beígért trilógiának nagy korszakalkotó törvényjavaslataival, a hitbizományi és a telepítési javaslatokkal már részletesen foglalkoztunk. Ujabban nagy áramlat indult meg a földinívelésügyi ^ minisztérium berkeiből, ahonnan a csatornázás kérdését dobták bele ismét a köztudatba, beledobták a közvéleménybe a Duna—Tisza-csatorna kérdését. Legyünk eggyel tisztában: Magyarországon a csatornázásoknak mindig egy nagy hibája van: vagy mindent elvezetnek, vagy bedugulnak a csatornák. En már évek hosszú során át küszködtem ebben a kérdésben, t. i. a mi csatornánk az utóbbi időiben elvitte még a kutakból is a vizet, és amikor a vizet kellett volna elvinnie, bedugult és olyan helyen csinált méteres árvizeket, ahol víz azelőtt sohasem volt. A pénzügyminiszter úr közismert szőrös szívével ebben a kérdésben is a legmerevebb és legkonokabb álláspontot foglalja el. A pestmegyei csatorna kérdésében interpellációt is mondottam el, de választ még máig sem kaptam, a sofort pénzügyminiszter úrtól. Ebben az interpellációmban kimutattam, hogy ezt a 7 imillió pengőt a duna—tiszaközi szerencsétlen, néptől minden törvényes alapot nélkülözve kérik és akarják behajtani, a földmívelésügyi miniszter úr pedig hallgat és azt mondja : Majd, majd... Ezeket a kérdéseket nem lehet így megoldani. Amikor a Duna-Tisza-csatornáról beszé43