Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-118

20 Az országgyűlés képviselőházának 118. ülése 1936 április 1-én, szerdán. gek részére több méltányosságot kérek, mint az ország többi városa és községe részére, mert a pestkörnyéki városok és falvak abban a szerencsétlen helyzetben vannak, hogy dolgozó lakóik, akik többnyire Pestre járnaik be dolgozni, kereseti adójukat a budapesti adópénztárba fizetik be és a községek ettől elesnek. Igen nagy összegektől esnek el így a pestkörnyéki falvak és városok azért, mert egy valamilyen egészen furcsa elgondolás alapján létrejött rendelkezés szerint ikereseti adójukat nem a saját községüknek fizetik, hanem a fővárosnak. A távolabbi városokra és községekre ez már nem áll, azok tehát kedvezőbb helyzetben vannak, mert akik ott a községben, vagy városban dolgoznak, azok ott is adóznak. Ami a lakbéreket illeti, erre vonatkozólag a következőket jegyzem meg. Az én információm szerint 1'50 pengő, plusz 80 fillér az az összeg, amit meg akarnak állapítani, ezenkívül összegszerűség visszamenő^ hatállyal 80—120 pengőket akarnak megállapítani. Azt, hogy ezt milyen törlesztéssel állapítják meg, nem tudom, erre vonatkozólag nem érdeklődtem. Tény azonban az, hogy ezek a szegény emberek még szimbolikus kitvetéseket sem bírnak el. De kérdem: mi szüksége van a minisztériumnak, az államnak ezekre a szimbolikus kivetésekre, hiszen pénzt amúgy sem fog látni?! Pénzt nem kaphat, mert ott nincs pénz. Ha az egész telepet kifosztják, akikor sem hoznak ki 20 pengőt a 3000 lélekből. Ha ezt megcsinálják, akkor mindent el kell venni tőlük. Miért akkor ez a játék, miért ez a szimbolikus törlesztés, amikor viszont más, sokkal johb és előny ösebb helyzetben lévő társadalmi osztályoknál nem ilyen rigorózus a kincstár és az állam? Csak ezeknél a szegény, elesett embereknél tartja az elvet és a szimbólumot és vet ki rájuk különböző összegeket, kihozván őket ezzel nyugalmukból. Ami Sashalmot illeti, arra vonatkozólag azt mondotta a miniszter úr, hogy Üjpest nem rosszabb és nem jobb, mint Sashalom. Ez nagyon sovány vigasz, mert mindegyik rossz, mindegyik krudélis állapotban van, mindegyik. egészségügy ellenes, mindegyiket tatarozni kellene, akárkinek terhére, de tatarozni kellene. Sashalomra való kitelepítéssel fenyegetodzni azért is helytelen, mert akit Sashalomra kitesznek, azt ezzel gazdaságilag úgyszólván halálra is ítélték; mert ha Újpesten van, közel a fővároshoz, itt-ott alkalmi munkákat elcsíphet és kereshet néhány fillért, de aki kikerül Sashalomra, a Hév. vonalára, ahonnan egy bejövetel sok pénzbe kerül, az el van intézve hoszszú időre, nem tud bejárni, nem tud munka után nézni, abban az istenverte kis faluban pedig nem akad munkaalkalom. Tehát igenis van különbség és én nagyon érzem azt, hogy nem volna szabad így eljárni. Szegény emberekkel így fenyegetőzni, így gorombáskodni elvégre a hatalom jogán lehet, de én azt hiszem, hogy nem illik és nem volna szabad hatósági közegnek azokat a szegény embereket állandó félelemben tartani. Nem kaptam feleletet arra, hogy mi lesz az egészségügyi berendezések megjavításával. A miniszter úr azt mondja, hogy lopnak psapot és nem tudom mit még. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Mindent!) Hogy egy-egy csapot ellopnak? Nekem, mint a kerület képviselőjének nem hivatásom, hogy az embereket erkölcsi nevelésben részesítsem (Mozgás a jobboldalon.) vagy a vízvezetéki csapokra ügyeljek. Ez nem az én hivatásom. Ha itt-ott el is lopnak egy csapot, azt mondhatom a t. miniszter úrnak, hogyha Magyarországon soha többet nem loptak volna, mint egy-egy csapot, akkor Magyarország ma rózsás pénzügyi helyzetben lehetne. Én ezt a nagy purifikációt nem a legszegényebb, nem a legelesettebb embereknél kezdeném meg. Nem helyezkedem arra az álláspontra, hogy lopni szabad, de viszont egy-egy tárgy eltűnése nem lehet ok arra, hogy az egész telepet elhanyagolt egészségügyi helyzetben tartsuk. (Za.j.) Ami a fegyelmet illeti, azt hiszem, van ott fegyelem bőven. Tessék a fegyelmet fenntartani, ez ellen senkinek semmiféle kifogása nincs, de ami azt a kifogást illeti, hogy ott romboló tendenciák vannak és az előbb említett lopások történnek, ez a takaró nem elég bő arra, hogy az állam mint tulajdonos minden kötelezettség alól kivonja magát ezzel a teleppel kapcsolatban. (Zaj. ~ vitéz Csicsery-Rónay István: Mikor lesz Újpesten községi választás?) Azt a kormány tudná megmondani vagy a megyeháza. Tessék megkérdezni a megye urait. (Buchinger Manó: Nagyon könnyedén veszi maga annak a sokezer embernek a nyomorát! Maga menjen oda lakni, majd nem fog viccelni!) Nem kaptam választ arra, hogy a miniszter úr Újpestet fogja-e támogatni, hogy az inségakció könnyen legyen lebonyolítható. (Zaj a jobboldalon. — Buchinger Manó: Maga menjen oda! Akkor nem fog viccelni! — Elnök csenget.) Szegényekről van szó, t. Képviselőház! Reménytelen szegényekről és reménytelen szegénységről. Ezt tessék megérteni. 18 gyermekes családról, 8—10—12 gyermekes családokról van szó. Ne tessék patikamérlegen méricskélni az erkölcsöt, hanem tessék, amennyire lehetséges, támogatást adni azoknak a szegény embereknek. Ha pedig purifikációra van szükség, aminthogy van szükség, inkább el lehet kezdeni azt Szolnokon, Miskolcon, j Székesfehérvárott és mindenütt, ahol láthatnak valamit, ha egy kicsit megvakarják az önkormányzatot, nem pedig ezeken a szerencsétlen embereken. T. Képviselőház! Szerettem volna abban a helyzetben lenni, hogy a miniszter úr válaszát tudomásul vegyem, mert ez azt jelentette volna, hogy legalább valamennyire honorálják a feljajdulását, ezt a nagyon minimális kívánságát a szegénységnek, minthogy azonban ezt a miniszter úr válaszában — ismétlem, sajnálatomra — nem fedeztem fel és nem kaptam meg, a válaszát nem vehetem tudomásul. Éinök: Következik a hatáorzathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul venni? (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Igen! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem!) A Ház a választ tudomásul vette. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem ők laknak ottan, miért ne vennék tudomásul!) Bejelentem, hogy Peyer Károly képviselő úr interpellációját törölte. Következik Dulin Jenő képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a Marton Béla dánosi uradalmi tejgazdasággal kapcsolatosan felmerült visszaélések ügyében.