Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-118
Az országgyűlés képviselőházának 11 Mivel indokolja a földmívelésügyi miniszter úr azt, hogy a Marton Béla dánosi uradalmi tejgazdaság közismert és a földmívelésügyi minisztérium előtt sem ismeretlen visszaélései ügyében eddig semmiféle megtorló intézkedés nem történt?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: T. Képviselőház! A rendelkezésemre álló rövid időre és arra való tekintettel, hogy az interpelláció témája olyan, amely esetleg-alkalmas a pártszenvedélyek fellobbantására, arra törekszem, hogy a lényegtelen körülményeket teljesen elhagyva, elmondandóimat csak a lényegre sűrítsem és interpellációmat, a személyi vonatkozásoktól eltekintve, kizárólag a legszigorúbban vett objektivitás alapján adjam elő. (Egy hang a jobbközépen: Lemond nyugdíjáról?') Nem kívánok személyt támadni. Részemről ez annál könnyebb, mert interpellációm célja nem támadás, hanem védekezés. Védekezés egy olyan jelenség ellen, amelyet többen veszedelmesnek tartunk. Az az álláspontunk, hogy a hallgatás nagyon keveset segít a veszedelmekkel szemben; az a véleményünk, hogy komoly gyógyítás csak bátor diagnózis után történhetik. In médias res nyúlva a dologhoz, méltóztassék megengedni, hogy csak néhány szóval utaljak a 2700/1932. számú miniszteri rendeletre, amely szigorú szabályokat tartalmaz a Budapesten és a többi zárt területen történő tejfogyasztás tekintetében, különösen a tej értékesítése tekintetében. E rendelet alapján jött létre az Országos Tejgazdasági Bizottság, amely a földmívelésügyi minisztérium hivatalos szerve (Felkiáltások a középen: Volt! Volt!) és azért állították fel, hogy a tejrendeleíet megfelelően foganatosíthassák és az esetleges visszaéléseket megakadályozzák. Az Országos Tejgazdasági Bizottság a rendelet alapelvei szerint bizonyos törzskeretekibe osztályozta a jogosítottakat, akik tej szállításra jogosítványt nyertek, megállapította, hogy melyik szállitó milyen kontingenssel, illetőleg szállítmánnyal vehet részt Budapestnek és a többi zárt területnek tejellátásában. A Martonféle dánosi tejgazdaság napi kontingensét 1450 literben állapította meg. (Egy hang a baloldalon: Hány tehén van ott? — Baross Endre: Nincs benne a rendeletben!) Ezt a tej rendeletet drákói szigorral hajtották végre. Ügyes, fürge ' tej el len őrök száguldozták be a várost, általában a zárt területeket és jaj volt annak a (kereskedőnek, akinél történetesen olyan tejet találtak, amely nem a neki szállítani jogosított őstermelőtől vagy nem igazolvánnyal rendelkező tejszállítótól származott. Ezt a tejet vagy tejszínt azonnal elkobozták, rögtön ikihágási eljárást indítottak az illető kereskedő ellen. Az előnyösebib következmények közé tartozik az is, hogy az természetszerűleg elvesztette iparigazolványát. De éppen ilyen szigorúság nyilvánult meg az őstermelőkkel szemben is. A sajtóközlemények alapján méltóztatnak emlékezni azokra a csaknem közelharcokra, amelyeket a pestkörnyéki kis parasztemiberek, a tejrendelet védelmére, őrizetére odaállított hivatalos közegekkel vívták. A miliimáriiknak a tejét elkobozták, a tejszínt, tejet azon mód az országút sarába öntötték. Abban az időben sokáig háborgott a közvélemény, mert nem tudta megérteni azt a fonákságot, hogy amikor »bent Budapesten a 8. ülése 1936 április 1-én, szerdán. 21 beteg gyermekeknek gyakran egy pohár tej nem jut, addig a városi árkokbán a tejszín patakokban folyik. (Felkiáltások jobbfelől: Túlzás! — Payr Hugó: így volt!) En tudomásul vettem a hivatalos magyarázatot és el is fogadtam; elfogadtam tudniillik azt, hogy a tejrendeletet komolyan végrehajtani csaik drákói .szigorúsággal lehet. (Gróf Pálffy-Daun József: Minden rendeletet! — Nagy zaj!) A visszaélések, amelyek történteik, mondom, rögtön megtoroltattak. A drákói szigorúság, amely érvényesült, nem csupán azért történt, mert ez egyes személyeket érintett az ilyen jogosítvány kapcsán, hanem azért is, mert nagy állami érdek fűződött hozzá, tudniillik az Angliába szolgáló vaj szállítmányunk árdifferenciáját ia vajárkiegészítő alapból fedezték, amely alapba éppen ezek a jogosított szállítók fizettek be a tej literje után, azt hiszem, két arán y fillért. Tehát ez az érdek is fűződött hozzá és azért igen szigorúan kellett ellenőrizni. (Zaj jobbfelől.) Nem kell felháborodni, hiszen ha egy ilyen rendelet van, azt végre kell hajtani. A tejellenőrök 1934-ben csodálatos dologra jöttek rá, nevezetesen arra, hogy sokkal több tejszín van forgalomban, mint amennyinek lenni szabad volna. Kájöttek arra, hogy ezek a tejszínek, amelyek így forgalomban vannak, Marton Béla dánosi bérgazdaságának igazolványával voltak ellátva. (Folytonos zaj. — Gr. Pálffy-Daun József: Hallatlan sérelem! — Horváth Zoltán: Hallgassák nieg és tudják meg, mit akar mondani és akkor el fognak némulni az urak!) A tejellenőrök megállapították, hogy ez a tejmennyiség több az 1450 liter napi kontingensnél. Ezt lenyomozták. (Folytorvos nagy zaj.) A lenyomozás után megállapították, hogy a többletek mind ilyen igazolvánnyal igazolódtak. Ennek következtében jelentést tettek — most méltóztassanak kissé hallgatni — az Országos Tejbizottságnak. (Zaj.) Az Országos Tejbizottság elrendelte-e a vizsgálatot, amelyet lefolytattak és a most elmondandókban nem szubjektív gyanúsítást, hanem kizárólag ennek a vizsgálatnak megállapított száraz tényeit kívánóim ismertetni. (Nagy zaj jobbfelől.) A vizsgálat megállapította a következőket. (Zaj.) Minthogy (beszédemet közbeszólásokkal méltóztatnak megakasztani, majd néhány percnyi meghosszabbítást méltóztassanak adui! A vizsgálat folyamán megállapították, (Baross Endre: Ki informálta 1 ?) — nem az a fontos — hogy a kőbányai pályaudvarra tejszínküldemények érkeztek az ország legkülönbözőbb részeiből, Dunántúlról, Kiskőrösről, stb. Marton Béla uradalmi kannáiban, M. B. jelzéssel és igazolva, mint a dánosi tejgazdaság teje, holott ezek a tejek nem a dánosi tejgazdaságból származtak. (Folytonos zaj.) Megállapították, (Zaj a jobboldalon és a középen. — vitéz Marton Béla: En jelentettem fel! — Elnök csenget.) hogy ezek az igazolványok a Marton Béla-féle tejgazdaság igazolásával voltak ellátva. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások jobbfelől: Nem igazi Nem ismeri a> tényállást! — Zaj. — Gr. Pálffy-Daun József közbeszól.) Elnök: Pálffy-Daun képviselő urat kérem, maradjon csendben! Dulin Jenő: Ezek, az igazolványok — itt van egy ilyen a kezemben — azt tanúsították, hogy ezek a tejek abból a tejgazdaságból szármáz-
