Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-118
Az országgyűlés képviselőházának 118. elesett, elhagyott emberek laknak ott, akiktől a tulajdonos, az állaim lafebért nem szedett, nem is akart, de hiába is akart volna szedni, mert hiszen ezek képtelenek fizetni. A gazdasági helyzet ott kinn nem változott meg. Ott hadirokkantak, hadiözvegyek és más munkanélküliek laknak. Vizsgálódásaim, illetőleg információim szerint az ittlakó 348 családnak legfeljebb 10%-a jut itt-ott valamilyen alkalmi munkához, amellyel néhány fillért keresnek. Érdekes már most, hogy ezt az állam, mint tulajdonos valahogyan megneszelte és rögtön intézkedett aziránt, hogy Újpest barakk-lakóit valamilyen formában megadóztassa. Bősz perzekutorok jártak és járnak most is rendszeresen a telepre és megállapítják a lakbéreket, mégpedig — megint csak információim szerint — tekintet nélkül arra, hogy az ottlak ók gazdasági, vagy szociális helyzete megváltozott-e, vagy sem. Sőt, akiknél valamilyen kevés keresetet is felfedeznek a • vizsgálódások alatt, — igen alaposan vizsgálódnak —- mondom, ha valami kis keresetet is találnak, akár csak olyan keresetet, amely az egész család együttes munkájával jön létre, heti 10, 12, 15, 20 pengő összegben, akkor már kivetik^ a lakbéreket, mégpedig szobánként és hetenként 1 pengő 50 filléres, a konyha fejében külön 80 filléres összegben. Hogy ezek a lakások milyenek, t. miniszter úr, azt látni kellene és ha nem olvastam volna a lapokban, hogy a belügyminiszter úr a legutóbb Borsodban járt és megnézte, megszemlélte a borsodi abesszintelepeket, akkor én is bátorkodnám kirándulásra hívni az újpesti barakk-telepre, mert ezek, ha lehet, még rosszabbak, mint amilyenek a borsodi abesszíntelepek. De, mondom, ettől eltekintek, mert a miniszter úr valószínűleg szintén feltételezi azt, amit én, hogy nem valami nagy gyönyörűség odakinn lakni a barakktelepen, különösen akkor, amikor — mint mondtam — a kereseti viszonyok, sajnos, nem. változtak meg. Ahol aztán most valami kis keresetet felfedeznek, ott nemcsak lakbéreket állapítanak meg, hanem visszamenő hatállyal is megállapítják azokat, olyan összegben, amilyen a kinnjáró lakbérmegállapító perzekutornak éppen eszébe jut. 80, 100, 120 pengő visszamenőleges lakbér megfizetésére kötelezik azokat a szerencsétleneket, akik kétségbe vannak esve, akik eddig legalább nyugodtan hajtották fejüket álomra ezekben a fabarakokban, egvebük nem volt, mert hiszen kitaszítottjai az életnek, de legalább házbérgondjaik nem voltak. Most azután a belügyi kormány jóvoltából házbérgondok is szakadtak a nyakukba. T. Ház! Mint említettem, ezek a szegény emberek, majdnem kizárólag az ínségakció morzsáiból tengődnek. Most néhány szót az ínségakcióról, amelyet ott kint végrehajtanak. A jogi helyzet odakint az, hogy a telep az állam tulajdona, az ínségakciót ellenben Újpest megyei város képviselőtestülete bonyolítja le. Hogy ez az ínségakció milyen 1 ? Kaptak! személyenként ési hetenként 1.40 kg lisztet, egy kiló burgonyát, hét deka zsírt és 15 deka lókolbászt. Ebből kell egy személynek egy egész héten táplálkoznia. Ezt azonban nem kapják ingyen, hanem teljesített ínségmunka fejében, amely úgy oszlik meg, hogy minden tíz napban három napig kell ínségmunkát teljesíteni a város részéről megállapított területen és minőségben és ez alatt a három nap alatt végzett munkának fejében kapják ezeket az ínségadományokat. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. ülése 1936 április 1-én, szerdán. 17 T. Ház! Ezek a szegény emberek kaptak eddig 50 kiló szenet és 25 kiló fát, amiért 12 órai munkateljesítményt kellett teljesíteniük. Megjegyzem, hogy szakmunkások is laknak kint és ezekkel az ínségmunkásokkal szakmunkát is végeztetnek, olyan szakmunkát, amelyet ínségmunkások hiányában rendes szakmunkásbérrel kellene megfizetni, honorálni. A városnak az ínségmunkára nincs fedezete és panaszkodik a város, hogy hiába fordul a megyéhez, hiába fordul az államhoz, nem kap semmiféle támogatást az ínségakció lebonyolításához. A város már többször kért államsegélyt és az állam azzal az indokolással tagadja meg a városnak a segélyt, hogy azt mondja, 230.000 pengő behajthatatlan ínségadó kinnlevősége van, ezt hajtsa he és ezzel alimentálja az ínségakciót. A helyzet azonban az, hogy ez a 230.000 pengő ínségadó kinnlevőség tulajdonképpen már behajthatatlan. Ennek magyarázata pedig az, hogy a be nem hajtható ínségadót csak akkor lehet törölni, ha a kivetés alapjául szolgáló állami adót már törölték és mert ez nem történt meg 1930 óta, tehát az ínségadóhátralékot sem törölték; kimutatnak egy nagy hatalmas ínségadóhátralékot és ennek a terhére, egy nemlétező valaminek a terhére akarja az állam átruházni az ínségadó lebonyolítását, mondván, hogy tessék a hátralékot behajtani. T. Ház! A feltámadás hete előtt szeretném, ha sikerülne nekem és a belügyminiszter úrnak, nekem az interpellációmmal és a belügyminiszter úrnak az interpelláció átérzésével 3000 vergődő, sínylődő, éhező, rongyoskodó magyar testvér számára lehetővé tenni a feltámadást, a reménység és a továbbélés iránt, mert erről van szó, nem kevesebbről. Tessék a dolgot igen alaposan megvizsgáltatni. Néhány szót kell még szólnom a baraktelep állapotáról. ; Általában ezeknek a szegény embereknek természetesen nincsenek nagy igényeik, de szeretnének legalább tisztán lakni, ha lehetséges egy meszelt szobában, ök maguk is meszelnének szegények, de sok azért nem tud meszelni, mert ha létrát kér kölcsön a köztől, — nem tudom, kié a létra, az államé vagy a városé — azért 50 fillér kölcsöndíjat kérnek tőle. Ha össze tudna kuporgatni néhány fillért mészre, hogy ki tudná meszelni szobáját vagy konyháját nem tudja megtenni, mert nincsen másik 50 fillére arra, hogy az államtól vagy a várostól létrát béreljen magának arra a. néhány órai munkára. Az egészségügyi berendezések abszolút '. elhanyagolt állapotban vannak, a W. C., vízvezetek, csatornázás, minden csupa romlás, minden csupa lyuk, minden folyik, úgyhogy közegészségügyi szempontból is gondját kellene viselni ennek a Ibaraktelepnek. Hiszen, amint nagyon jól tudjuk, a betegség miazmái nem ismernek határokat, azok nem állnak meg a baraktelep határánál, hanem általában veszélyeztetik a közegészségügyet, amely Pest vármegyében amúgy sem valami rózsás és különösen nem rózsás Pest környékén, illetve azokon a baraktelepekeu, amelyek itt Pest környékén el vannak szórva. T. Képviselőház! Emlékeztetem a belügyminiszter urat arra, hogy két vagy három évvel ezelőtt éppen az újpesti baraktelep lakóit tífusz ellen tömegesen be kellett oltatni, mert tífuszjárvány ütött ki a baraktelepen. Aki tisztában van ezeknek a járványos betegségeknők a keletkezésével és természetével, az tudja, hogy ez főképpen az elégtelen egészségügyi berendezkedések, a rossz víz stb. következménye. 3
