Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-125

Az országgyűlés képviselőházának 125. ülése 1936 május 7-én, csütörtökön. 253 Akik erre a gondolatra állították át a leiküket, akik ezen a vonalon állanak, azoknak meg kell találniok egymás kezét, ha tmég oly messze kell is azt nyújtani. Ezt a gondolatot is ilyen tárgyilagos, ilyen lojális (beállításban kell látni s akkor a törések érdes felületei le fognak simulni és a két ellentétes pólus, amelynek végtére mindkét partján hazájukat féltő és szerető magyarok vannak, elindulhat egymás felé. En nanu akarom ezt a kérdést az irracionális érzések süppedékes útján megközelíteni, én meg akarom közelíteni egy tisztánlátó, deformáló gátlásoktól ment, józan, történelimd, tárgyilagos történelmi szemlélet és józan reálpolitika irányításával. Engem a Szent Koronának a varázsa sem azért fog meg, mert az egy nagyszem gondolat, mert az egy gyönyörű magyar alkotmányfejlődés, mert az egy. magyar nemzeti kincs, mert az egy magyar sacramentum, hanem azért fog meg. mert a Szent Korona a megtestesített és megelevenített, megszakíthatatlan, ezeréves magyar élet, sors és történelem, összefogó erő, öszszetartozás és egységesítés. A magyar Szent Korona tana értelmében az állam a Szent Korona, ma azonban ennek a gondolatnak sokkal nagyobb és felfokozottabb jelentősége és fontossága van, mert ma a magyar állam Csonka-Magyarország, a Szent Korona álama pedig az ezeréves Magyarország. (Ügy van! Úgy van!) A ma magyar állama az, ami tényleg van, a Szent Korona állama az, ami a lelkünkiben van, ami volt és ami lesz. A magyar Szent Koronának az alkotmánya az, amit ezer év verejtékével és vérével teremtettünk, védtünk, megoltalmaztunk és amiért megszenvedtünk. Amit átmentünk ebből az alkotmányból a sivár jelenbe, az összekötő kapocs a magyar nemzet ezeréves tagjai között, viszont amit kiejtünk ebből az alkotmányból, az elválasztó korlát a magyar nemzet ezeréves tagjai között. Ezért imponál nekem a magyar Szent Korona és miután a Szent Koronában együtt van a nemzettel a király, azt gondolom, hogy ezért kell az integritás érdekében legelsősorban a Szent Koronát integrálni. Nem is nézem ezt a kérdést és nem állok a jogfolytonosságnak bűvöletében; ez egy gyönyörű, azt mondhatnám egyedülálló alkotmányjogi fejlődés, ez a magyar alkotó, teremtő géniusznak, a közjogilag érző és gondolkozó magyar géniusznak egy remekműve. Csodálattal és büszkeséggel nézek reája és boldog vagyok, hogy kongruál a mi felfogásunkkal, sőt azt aláépíti hatalmas történelmi és jogi maszszívumokkal. De még sem ez a döntő; döntő a nemzet életének és a nemzet jövőjének parancsa. A legitimizmus gondolatának megbonthatatlan fontossága és szükségessége is akkor emelkedik ki világosan és meggyőzően, ha nyilvánvaló a szerves és szétbonthatatlan összeköttetése a magyar nemzet jövendő életével és boldogulásával. Igen t- Ház! Ennek a legitimizmusnak a gondolatmenete logikus rendbe sorakoztatva, a következő a magyarság sorsa elválaszthatatlan a Dunamedence népeinek sorsától. Ennek a területnek politikai, áe,

r azt mondhatnám, geometriai törvényszerűsége is az, hogy itt a centrálisán elhelyezkedett magyarság alkosson egy nagyhatalmat az európai egyensúly érdekében és a dunavölgyi népek és államok konszolidációjának biztosítására. Éppen ennek a törvénynek a felforgatása, a centrális erő helyett a periférikus erőnek a beállítása okozta KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, VII. ezt a mostani politikai, gazdasági és szociális rendetlenséget és káoszt, amivel megvan verve ez a felszaggatott, felkapált és feltépett Dunavölgye. Az embereknek és népeknek a helyét és rendeltetését megállapító és a történelmet vezető legfelsőbb erő és akarat a magyart állította ide, ezt az idegen fajtát, lelkiségben, fajban idegen fajtát, tehát a beolvadás veszedelmével szemben immúnis fajtát, a mellett nagyszerű államalkotó képességgel megáldott fajtát, hogy eleven gát és szétválasztó bástya legyen észak és dél, nyugat és kelet erőinek összeütközési vonalában. A történelemnek van logikája, de a történelemnek van igazságszolgáltatása is. A 'történelem logikája az, hogy a magyart állította ide rokonfajta, de egymagukban államalkotásra képtelen népek fölé, hop-v egy népfeletti birodalmat alkosson és egy védelmi tömbbe tömörítse a Duna völgyének etnográfiailag olyan változatos területét. És a magyar ezt a történelmi hivatását pompásan, a mártiromságig menő áldozatkészséggel teljesítette. Éppen ezért a történelem igazságot fog szolgáltatni ennek a nemzetnek, feltéve, hogy nem adja fel önálló történelmi egyéniségét, ki nem ejti kezéből történelmi hivatását, le nem tér történelmi hivatásának útjáról, mert ebben az esetben megszűnnék érték, erő és tényező lenni a történelem számára. Ebben az esetben megszűnnék a történelmi létjogosultsága és a történelem könyörtelenül átrobogna rajta. T. Ház! Ez a történelmi hivatása megvan ma is a magyarnak. Ma is a germán és szláv erők között kell Közép-Európa stabilitását, nyugalmát és békéjét biztosítani. Sőt az ő nagy; szerű geográfiai pozíciója, elsőrangú helyzeti energiája és ezeréves múltja következtében élére állhat a Dunavölgy öncélúsági gondolatának. Es hogyha felismeri a világtörténelmi pillanatot és hogyha egy rögeszméért el nem adja első szülöttségi jogát, akkor kiinduló pontja, kijegecesedési centruma lehet egy kialakuló nagy, pozitív keresztény birodalomnak, amelyik a nyugati pángermanizmus és a keleti pánszlávizmus között őrlődő, de kimaradt, kívülálló germán és szláv törzseketis össze tudja fogni, ebben az alakulásban ő élvezheti az elsőbbségnek és a posszesziónak minden előnyét. T. Ház! Ezt a gondolatot fejezi ki és demonstrálja a legitimizmus. Erre a gondolatra, erre a. hivatásra akarja tömöríteni a magyart a legitimizmus. Erre a történelmi munkára nevelik- ebbe a történelmi munkába vezetik bele a legitimizmust a saját magában rejlő hatalmai kohéziós erők. Mert ezek vannak. Amikor én látom azt. hogy az antirevíziós és az antirestaurációs front egyvonalban van, akkor nekem világosan szemem előtt áll az az igazság, hogy az antirevíziós front azért antirestaurációs, mert a restaurációban rejlő erőket akarja a revíziós törekvésektől távoltartani és akkor tudom, hol az én helyem és tudom, hogy ebben a koncertben, amelyik el akarja majd muzsikálni a magyar nemzet gyászindulóját, én nem szekundálhatok. -Erre akarja képessé és erőssé tenni a legitimizmus a magyart, egy Ausztriával történő konföderációval, aminek szükségét és fontosságát perszonális-uniós alánon

t Kossuth Lajos is elismerte. (Mozgás a középen.) Ne fesse fel és ne vetítse fel senki itt az osztrák veszedelem árnyékát. Mi most egy új Ausztriával állunk szemben. A birodalom összeomlottba Gesammtmonarchie-nak vége, a függetlenségi kuruckodás átkos Bécsé eltűnt, itt a romokból kiemelkedett egy új nemzet, az osztrák örökös tarto36