Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-125

248 Az országgyűlés képviselőházának 1 dölom, az egyedüli rendszer az volna, hogy ennek a forgalmiadé-kártalanításnak — vagy nevezzük segélynek — arányos mértékét egyformán a vidéki város pótadókulcsának magassága* a város kölcsönszolgálatának nagysága és végül az esetleges elemi kárnak mértéke szabná meg. Az ekként megállapított állami segély vagy kártalanítás előre volna fixirozandó, hogy ezt a városok már költségvetéseikbe beállíthassák, ezzel számolhassanak és később zárszámadásilag is elszámolhassák. Az ideális állapot természetesen az lenne, — ha ezt az állam pénzügyi helyzete megengedné — hogy ez az egységes elvek szerint megállapítandó forgalmiadósegély az idők folyamán olyan mértékben változzék, amilyen mértékben az állam javára csökkenés, vagy szaporodás áll be a forgalmiadóbevétel terén. T- Ház! Adig is, míg az önálló városi törvény megalkotható volna — ez nehezebb kérdés, de úgy érzem, hogy szóvá kell tennem; az autonómiáknak minden sérelme nélkül képzelem ezt —• felvetem azt a gondolatot nem lehetne-e a vidéki városok tisztviselőinek fizetését — per analógiám körjegyzők — a központi illetményhivatal útján folyósítani. Ez elvégre az autonómiákat nem sértheti, mert hiszen az állam, illetőleg a kormány ezt a városokkal az egyéb adónemeknél elszámolhatja. Ezt a kérdést azért vagyok bátor felemlíteni, mert nagyon sok törvényhatóság és megyei város — melyeknek jelentőségét nem lehet lebecsülni — abban a helyzetben van, hogy sokszor a tisztviselőit nem tudja fizetni vagy nem rendszeresen fizeti. Már pedig nemcsak rossz, de jó tisztviselői kar is van és szegény emberek is vannak elég nagyszámban az illető városok státusában. Végtelenül igazságtalannak tartom azt az állapotot, hogy egyik város jobb vagy kevésbbé anyagi helyzetének kihatásait a tisztviselőkar érezze és szenvedje meg. A népegészségügy és a gyermekvédelem helyes értékelése újabban kezd mutatkozni. A t. belügyminiszter úrnak bejelentett közegészségügyi reformjai országszerte mindenkinél nagy megértésre és megnyugvásra találtak. Mindenkinek örömére szolgál, hogy a belügyminiszter úr nagy odaadással akarja keresztülvinni különösen a népegészségügy fejlesztését még a fennálló mostoha gazdasági viszonyok ellenére is. Ügy hírlik, legalább is a lapok így írják, hogy a belügyminiszter úr 10 éves egészségügyi programmját rövidebb idő alatt kívánja megvalósítani. Ezért engedtessék meg nekem, (hogy néhány, szerintem iközérdekű egészségügyi kérdést ajánljiak a belügyminiszter úr szíves figyelmébe. Egyik ilyen kérdés a bábaképzés és a szülészeti intézetek kérdése. A rendel'kezésemre álló statisztikai adatok szerint szembeötlő anomália mutatkozik aJbban, hogy vidéken a szülések 90%-a magánházakban folyik le, — például iaz ország egyik nagy (törvényhatóságából és négy megyei törvényhatóságból álló körzetben 20.710 szülés közül magánházaikban folyt le 19.076 szülés, vagyis 92%, Budapesten a (helyzet ennek éppen a fordítottja, mert Budapesten a szüléseknek töflbib mint 90%-a folyik le a iszülőintézetékben. Azt hiszem, ezek a számok beszélnek és fényesen igazolják, hogy milyen szükség van a vidéki szülészeti intézetek fokozatos, gyorsabb tempójú és nagyobbarányú fejlesztésére a helyes szülészeti prevenció végezhetése céljából. Csak természetes, (hogy ezek az intézetek 'megfelelő berendezéssel és felszereléssel volnának ellá*5. ülése 1936 május 7-én, csütörtökön. tan dók. Miután azonban a dolog természeténél fogva még az esetben is, ha több szülőintézet is lesz a perifériákon, magániházaikban folyik le a .szülés, mert a szülések levezetését nem lehet központosítani, annál inkább szükséges ezeknek a bábaképző, szülészeti intézeteknek fejlesztése, hogy a vidéken a szülészorvosok továbbképzése decentralizáltassék. Ugyancsak nemzetvédelmi és egészségügyi szempontból bátor vagyok a belügyminiszter úr ifigyeimét felhívni, amint azt Shvoy Kálmán t. képviselőtársam is tette, a legpusztítóbb népbetegség, a tuberkulózis elleni küzdelemre. (Helyeslés.) Itt is, mint minden egészségügyi intézkedésnél, -a tudás és a szervezettség képezi a védekezés alapját. A statisztika az utóbbi időben ugyan a tüdőgüímőkórban elihalálozottak számánál javulást mutat, de nálunk még imindig csaknem kétszer nagyobb a halálozás, mint egyes nyugati államok ban. A statisztika szerint Magyarországon ez a betegség is nagyban pusztít a gyermekkoriban, de érdekes, hogy leginkább pusztít a legerőteljesebb férfikorban,, 25-től 32 esztendeig. Ha pedig száambaveszem a foglalkozást is, azt látom, hogy legerősebben pusztít a munkásosztály körében. Nem tudom, igaz-e, de meglepő és megrendítő az, amit olvasok, hogy Magyarország 8 millió lakosából 900.000 tuberkulótikus. Ezzel szemben azt látom, hogy az ilyen számaránythoz képest abszolút kevés a férőhely. Szintén egy statisztika mutatja^ hogy csonka országunkban összesen 5074 férőhely van tuberfculótikus betegek részére. (Esztergályos János! így van! Ez elszomorító kép!) Ebiből a vidékre csak 2741 esik, azon a vidéken pedig, amelyhez én tartozom, Észak-Magyarországon, az úgynevezett magyar Ruhrvidéken, az ipari országrészen, egyetlenegy hely sines tuiberkulótikus beteg részére. Ezekkel az egészségügyi kérdésekkel kapcsolatban legyen szabad szóvátennem azt az aránytalanságot vidéki relációban, amely a .kórházaknál fennáll az állam által elvállalt szegénysorsú betegek kórházi ápolási díját illetőleg. Egy rendelkezésemre álló statisztika szerint a következő aránytalanságokat konstatálhatjuk: Itt ne méltóztassanak félreérteni, én nem akarok városft várossal szembeállítani, hanem csak megvilágítom ennek az aránytalanságnak, és szerintem igazságtalanságnak is az okát. Amíg Kaposvár kórházi ellátmánya terhére elszámolt ápolási napok száma 101-343, a napi ellátmány 4 pengő, addig Székesfehérvárott napi ellátmány 3.96, — mellőzöm az ápolási, napok számát, — Győrben 3.36 és Mis; kolcon 2.60 pengő. Bocsánatot kérek, a 2 pengő 60 fillér és 4 pengő között a kórház szempontjából óriási differencia van. Én erre az anomáliára bátor vagyok a miniszter úr figyelmét felhívni azzal a kéréssel, hogy amennyiben a miniszter úr ezt felülvizsgálja és az adataimat helyesnek találja, méltóztassék ezeknek : az aránytalanságoknak megszüntetése érdekében a saját hatáskörében intézkedni. Komoly közegészségügyi kérdés, amellyel : nemigen hallottam, hogy hárki is foglalkozott volna eddig, a gyógyszer kérdése. A gyógy szer! tárak drágasága kiáltó, indokolatlan és súlyo\ san nehezedik különösen a földmívelő népre. (vitéz Váradi Lászó felé:) Ne tessék idehallgatni. (Derültség ) Azt hiszem, ez igaz és t. • képviselőtársam ils igazolhatja. Kiáltó az oltóanyag drágasága. Például egy szérum diftéria ellen 10 pengőbe kerül. Bocsánatot kérek, nem