Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-125

Az országgyűlés képviselőházának 125. minden beteg tartozik betegpénztárba, és ha nincs anyagi tehetségük, feltétlenül el kell, hogy pusztuljanak. Én azon a véleményen vagyok, hogy a gyógyszerügy és a közegészségügy olyan komoly vonatkozásban vannak egymással, hogy kórnem kell a belügyminiszter urat, legyen szíves ennek a kérdésnek rendezésével is mielőbb foglalkozni. (Helyeslés jobbfelől és középen.) Talán nem tartozik a belügyi tárcához, inkább a kultuszkormányhoz az úgynevezett iskolai orvosok intézménye. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A bábaképzők is!) Az is odatartozik a kultusz tárcához. (Felkiáltások a középen: Még!) Az még odatartozik, a védőnők már nem. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A védőnőkérdés is oda fog tartozni!) Legyen szabad az iskolaorvosok intézményét néhány szóval érintenem. Nevezetesen ma ebben a tekintetben az a helyzet, hogy a tisztiorvos a népiskolába járó ifjúságot csak trachoma szempontjából vizsgálja, tehát a többi betegség a vizsgálat szempontjából egészen mellékes. Ezen az állapoton, ha ez így van, változtatni kell, egy általános vizsgálatot kell tartani és az ifjúságot, ha a nemzet védelméről beszélünk, legalább is megfelelő szakorvoshoz ' kell irányítani. Itt bátor vagyok a kultuszminiszter úrnak — ha szabad — egy dolgot, egy ideát felemlíteni, amely talán átmenetileg megoldaná a kérdést, ha az iskolafenntartók és a szülők együttesen áldozatkészséget mutatnának. Megvagyok róla győződve, hogy az érdekelt szülők azt a parciálisan rájuk eső kis áldozatkészséget a cél érdekében szívesen meghoznák. Anynyival is inkább merem ezt állítani, mert volt erre precedens, azonban a tanfelügyelőt a minisztérium, minthogy ez nincsen rendeletileg szabályozva, ennek igénybevételétől eltiltotta. T. Ház! Ezek után legyen szabad néhány kulturális és tanügyi s ezek között egy-két egyházi vonatkozású kérdést is érintenem. A magam részéről is — mint azt történelmi egy-' házak régen sürgetik — bátor vagyok felhívni a kultuszminiszter úr figyelmét a kultúradóknak vallási és iskolai szükségletek fedezése céljából való bevezetésére. Jól tudom, hogy az állam tehetőssége korlátozva van és financiális helyzete határt szab az igények kielégítésének, de mégis arra kérném a kormányt, hogy a változott gazdasági helyzetre való tekintettel, ennek az adónak bevezetésén kívül, legyen szíves az egyházaknak nyújtandó segélyeket is újból revízió alá. venni, különösen a lelkészkedő papság és a felekezeti tanítók kongruáját, családi és korpótlékát (Helyeslés a középen.) s azt legalább is abban a mértékben valorizálni, mint a többi tisztviselőét, mert nézetem az, hogy ezeknek az egyházi tisztviselőknek működése nem kisebb mértékben képez állami, mint egyházi érdeket. (Úgy van! Ügy van! a középen.) Örömmel állapíthatom meg, hogy a kultuszminiszter úr alkotásai útján bizonyságát adja a nemzeti nevelés iránti igazi megértésének, (Ügy van! Ügy van! a középen.) -mégis méltóztassanak megengedni, hogy még: csak egy-két oktatásügyi problémát említsek meg, és pedig elsősorban azt, hogy a kultuszminiszter úrnak most a különböző újtípusú iskolákra nézve módjában áll programmot beállítani, méltóztassék tehát elsősorban a mezőgazdasági szakiskolák ügyét felkarolni. A mi vidékünülése 1936 május 7-én, csütörtökön. 249 kön, amely pedig az ország egynegyed része, egyetlenegy ilyen szakiskola sincs, (Mozgás) márpedig egy agrárországban nem kívánhatjuk, hogy gazdasági ismeretek nélkül, a termelés fokozódjék. (Ügy van! Ügy van!) De a gazdasági szakiskolákon kívül, vagyok bátor érinteni a vidéki városi gócpontokat közelről érdeklő ipari és kereskedelmi tanonciskolákat is, amelyek szerintem szintén szakiskolákká volnának fejleszthetők. Tudok ugyanis esetet, hogy egy városban, egy nagy törvényhatóságban 1200 ipari és kereskedelmi tanonc van és ezeket lehetetlen órákban a város különböző helyein szétszórva, hatvan tanító tanítja. Már pedig olyan a szelleme annak az ipari és kereskedelmi tanoncnak, ha felnő, mint amilyen a nevelése volt. Legyen szabad ezt a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlanom. Még egy dologra mutatok rá, ha megengedi a kultuszminiszter úr, és pedig a félnapi szünet hézagaira, hiányosságaira. Mit jelent a félnapos szünet? Azt, hogy ami nevelési értéket a tanító egy félnap alatt elér, az a másik félnap alatt a szünetben esetleg illuzórissá válik. Ebből azt a konzekvenciát vonom le, hogy feltétlenül szükség van a tantermek szaporítására. Ebben a tekintetben ki kell emelnem, hogy ő excellenciája az utóbbi időben igazán nagy szolgálatokat tett ezen a téren. Arra kérném, méltóztassék ezt az irányzatát tovább fejleszteni, méltóztassék^ ezeknek a tantermeknek további kifejlesztésére gondolni. (Esztergályos János: A tanítók fizetésének becsületes rendezését is ajánlja a miniszter úr figyelmébe!) Mélyen t. Ház! Még csak egy kérdéssel óhajtok röviden foglalkozni és ez egyik legnagyobb nemzeti problémánk: a diplomás ifjúság elhelyezésének kérdése. (Ügy van! Ügy van!) Jól tudom, hogy az állam mindenkit fixfizetéssel nem tarthat el, csak annyi embert tarthat el, amennyire szüksége van és amenynyire telik. De másrészt lehetetlen, hogy a diplomás ifjúság az élet kezdetén, amikor diplomáját megszerezte, küzdjön az állástalanság és az el nem helyezkedés nehézségeivel. És itt gondolok a kettős állások megszüntetésére. Ha igaz, hogy diplomás el nem helyezkedett ifjú 12—13.000 van, és ezek között körülbelül 6000, aki tanítóképzőt végzett, akkor a kettős állások megszüntetése esetén csak a tanítói kariban 2000 állás szabadulna fel. Az olyan nőket, akiknek bizonyos létminimumon felül kettős foglalkozásuk van, ettől el kellene tiltani, mint ahogy külországokban is^ mindenütt van. Tudom, hogy ez népszerűtlen téma, de mégis hangot adok ennek és az az érzésem, hogy ez elől a kormány sokáig nem térhet ki, annyival (kevésbbé, mert a közvéleményben most már erős mozgalmak vannak e tekintetlben. Tudomásom van arról, hogy több törvényhatóság ily irányban már felirattal is fordult a kormányhoz. Az elmondottak után véleményem az, ihogy megoszolhatnak a vélemények abban a tekintetben, hogy vájjon ez a költségvetés felölel-e minden problémát, minden szükségletet az ÖiSiszlakosság érdekében, azonban szerintem, nem lehet^ tárgyilagosan nézve a dolgot, véleményeltérés abban a tekintetben, hogy ki kell vezetni ezt az országot abból a gazdasági és szociális káoszból, amelybe azt a isok sorscsapás és Trianon döntötte, de ez csak fokozatosan történhetik. Nem lehet tárgyilagosan véleményeltérés abban a tekintetben sem, hogy a kormány jószándéka, munkateljesítménye minden kétségen felül áll, ihogy a miniszterelnök úr nemcsak programmot hirdetett, hanem azt igyekszik