Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-125

Az országgyűlés képviselőházának 125. ülése 1936. évi május hó 7-én, csütörtökön, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1936/37. évi állami költségvetés. Hozzászóltak : Lichtensteín László, vitéz Makray Lajos, Lakatos Gyula, Matoícsy Mátyás, Csizmadia András, Kertész Miklós, vitéz Árvátfalvi Nagy István, Reibel Mihály, Csikvándi Ernő. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. - A. kormány részéről jelen voltak : Hóman Bálint, Winchkler István. (Az ülés kezdődik délután A óra & perckovj (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalija el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Vásárhelyi Sándor, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Huszár Mihály, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig vitéz Kenyeres János jegyző urakat kéirem fel. Bejelentem a t. Háznak, hogy Egry Zoltán képviselő úr megválasztása óta 30 nap eltelt s ez idő alatt megválasztása ellen kifogást, netm tettek, -sein panaszt nem emeltek, ezért őt végleg igazolt képviselőnek jelentem ki. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Napirendünk szerint következik az 1936/37. évi állami költségvetés (írom. 236.) tárgyalásának folytatása. Szólásra következik Lichten stein László képviselő úr! Lichtenstein László: T. Ház! Az előttem felszólalt Csoór Lajos t. képviselőtársam érdekes fejtegetései közül teljesen egyetértek a mezőgazdasági hitel kielégítésére vonatkozó törekvéseivel, — bár nem abban a formában, mint azt t. képviselőtársam előadta — de beszédjének végső konzekvenciáit illetőleg ellentétben vagyok vele, mert a magam részéről a szőnyegen lévő 1936/37. évi állami költségvetést és előirányzatot nagy megnyugvással fogadom nemcsak azért, mert a kormány iránt teljes bizalommal viseltetem, hanem azért is, mert ebben a költségvetésben visszatükröződik az ország egész közállapota, ennek a nemzetnek élniakarása és élnitudása, az egész költségvetésen keresztülvonul az az alapelgondolás, hogy minden lehető megtörténjék ennek a csonka országnak talpraállítása érdekében, hogy leigázott és megcsonkított állapotunk ellenére is a nemzet méltó helyét megtalálja a nemzetek közismert önző világ versen vében. A költségvetés ebbem az évben is az általános gazdasági viszonyok hatása alatt a takarékosság elvén épül fel, ez a takarékosság azonban a kormány bölcsesége folytán nem terjed KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIL odáig, hogy meglévő értékeket érintsen, ellenkezőleg, ebben a iköltségvetésben 32 millió pengő értékű közmunkát és beruházást vett fel a kormány s a múlt héten elfogadott törvényjavaslat folytán további 27 millió pengővel együtt összesen 59 millió pengőt tesz ki azoknak a beruházásoknak összege, amelyeket a kormány a következő közigazgatási évben keresztül akar vinni. Ez az összeg a nemzetnek mai anyagi elesettségében nagyon jelentős összeg, s azoknak, akik ezzel szemben azt állítják, hogy kevés, ezzel szembe tudom állítani azt, hogy még azokban az években is, amikor a kormány több százmillió pénztári felesleg felett rendelkezett, az e fajta gyümölcsöző beruházások és közmunkáik összege sohasem haladta túl az évi 100 milliót. T. Ház! Nagy és küzdelmes utat tett meg a nemzet, míg a gazdasági konszolidációnak eddig a fokáig eljutott. Ez azt mutatja, hogy a kormány gazdasági politikája helyesen és maradéktalanul szolgálja a nemzetnek magasabb érdekeit. Gazdasági életünkben, úgy érzem, — és ez világszerte is megvan ma már — hogy a válság mélypontján túl vagyunk, Valahogy úgy érzem, hogy a mi gazdasági életünk vérkeringése is megindult. Ezt a véleményemet egyébként alátámasztja a Népszövetség pénzügyi megbízottjának, Tylernek legutóbb megjelent jelentése is, amely szintén fokozatos javulásról számol be. Úgy a pénzügyminiszter úr, mint a vitában részt vett t, képviselőtársaim is többen adatokkal is alátámasztották ezt az állításomat, hivatkoztak az ipari konjunktúrának multévi 50 százalékos különbözetére, a fogyasztás céljaira előállított ipari cikkek 10 százalékos többletére, s a kiviteli lehetőségek tekintetében is határozott javulásról tettek említést. A. statisztika szerint 1935-ben behoztunk Olaszországból 29 3 millió pengő értékű árut, míg 60-8 millió pengő értékű árut vittünk ki oda. Az Olaszországgal és Ausztriával megkötött egyezmény szerint — mint méltóztatik tudni — 4-2 millió métei*mázsa búza elhelyezését biztosította a kormány, úgyhogy ebből kifolyólag az ország agrártársadalma a múlt évben a világpiaci árnál magasabb búzaárakat ért el. Ez azt mutatja, hogy a római egyezmény annak idején nagyon jelentős volt, az az út, amelyen jár35