Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-125

246 Az országgyűlés képviselőházának 12, tunk, helyes volt és ebben az irányban kell továbbra is az országnak haladnia. Betétállományunk országos relációban 66-7 millióval emelkedett, a pénzintézetek kihelyezései nagyobbodtak, a nagyobb áruforgalom finanszírozása változatlanul alacsony kamat mellett, biztosítva volt, a tőzsde irányzata állandóan tartott, az árfolyamok felfelé való tendenciát mutatnak, a földárak országszerte némileg javultak s a mezőgazdaság — éppen a római egyezmény következtében — terményeink körülbelül 20—22 százalékkal jobb értékesítése következtében adósi és közteherviselési képességének nagyobb mértékben tud eleget tenni. Az államháztartás hiánya alatta áll a multévinek és annak fedezése nagyobb nehézségekbe nem ütközik. Mit jelent ezl Ez szerintem az egészséges s tervszerű gazdasági és pénzügyi politikának helyességét és eredményét jelenti, amire a nemzeti élet megizmosodása céljából olyan nagy szükség van, de jelenti egyszersmind a magyar nemzet szívósságát, élnitudását és élniakarását, amelynek révén a történelem tanúbizonysága szerint már oly gyakran adta fényes példáját a Duna-medencében államalkotó képességének. Amint már több, előttem felszólalt képviselőtársam is rámutatott, a gazdasági élet területén, annak javulása szempontjából feltétlenül szükség van a belső tőkeképződésre és a fogyasztás emelkedésére. Az én álláspontom azomban iaz, hogy ennek a belső tőkeszaporodásnak egyik legfontosabb előfeltétele a hitel, mert esak ennek igénybevétele folytán tudunk a gazdasági életben 'megtermékenyítő beruházásokat teljesíteni, csak ennek következtében vannak vállalkozások s következik he az árak emelkedése és munkaalkalmak szaporodása. Hiteléletünket — mely nagyon nehéz probléma — erősen befolyásolja az ország eladósodottsága külföldi relációban és a (külföldiek velünk szemben való elzárkózása. Éppen ezért Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársamhoz képest, én is szeretném sürgetni a külföldi kölcsönöknek minél előbbi likvidálását (Helyeslég a jobboldalon) s ennél a pontnál legyen szabad a mélyen t, pénzügyi kormányzat figyelmét felhívnom a most bekövetkező hitelrögzítő tárgyalásokra, hogy addig is, amíg a külföldi hitelek likvidálása megtörténhetik, ebben a tekintetben a kormány az ország javára több koncessziót érjen el, mert a mostani hitelrögzítő megállapodások, lamint tudjuk, kamatés tőketörlesztés tekintetében túlságos terhet rónak a magyar adósokra úgy külföldi, mint belföldi relációban egyaránt. (Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! A nagyhorderejű és nehéz hitelproblémáknak helyes megítélésére és rendezésére, általában egész hitelszervezetünk működésére zavarólag hat az a körülmény, hogy sokan állandóan támadják a hitelezőt és a kapitalizmust, holott szerény felfogásom szerint egy helyesen vezetett és irányított hitelorganizációra minden országnak szüksége van, kapitalizmus nélkül pedig élni nem lehet, hiszen minden vagyontárgy, legyen az ingó vagy ingatlan, a kapitalizmusnak a formája. Engedtessék meg nekem, hogy hivatkozzam a pénzügyi világ egyik legzseniálisabb képviselőjének, a német (birodalmi bank nagynevű elnökének, Schachtnak nyilatkozataira, amelyekből a következő bölcs mondások származtak (olvassa): »A jelszavakat nem szabad vizsgálat 1 >. ülése 1936 május 7-én, csütörtökön, és ellenőrzés nélkül követni, különösen nem szabad felülni azoknak a jelszavaknak, amelyek a kapitalizmust teszik felelőssé a gazdasági élet bármely válságos jelenségéért vagy hibájáért., A tömeg — mondja Schacht — hajlandó a kapitalizmust önkéntelenül ds összetéveszteni a vagyonnal s az egyes gazdagok hibájáért a kapitalizmust teszi felelőssé.« Majd így folytatja (olvassa): »A kapitalizmus szükséges eszköz tehát, mert enélkül egyetlen nép, egyetlen nemzet sem tud olyan termelési eredményeket 'biztosítani, amelyekkel életét és jövőjét fenntarthatja.« En ezekből a bölcs mondásokból csak azt a következtetést akarom levonni, hogy felhívom én is a kormány figyelmét arra, hogy ha vannak a kapitalizmusnak kinövései, — mint ahogyan bizonyára vannak — ezeket ellenőrizze és megtorolja. Senki, semmiféle vállalat, vagy egyén szerintem nem élhet más életet, mint a nemzet. Mindenkinek hazafias kötelessége ma belekapcsolódni e történelmi időkiben a nemzeti munkába, mert nemcsak a lesorvadt nemzeti vagyon 'megmentéséről van szó, de arról is, hogy a magyar társadalom legszélsőbb rétegei; az önhibájukon kívül rájuk nehezedő szörnyű gazdasági nyomásból kiemeltessenek. T. Ház! Ha már bátor voltam a hitelkérdést érinteni, méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval foglalkozzam a pénzintézetek gesztiójával és pénzügyi politikájával. Különösen azt kivánom kiemelni, hogy a vidéki pénzintézetek, amelyeknek sorsa össze van forrva a legnagyobb termelési osztály, az agrártársadalomnak ijó vagy balsorsával egyaránt, a válság óta megfelelő magatartást tanúsítanak. Nem lehet azonban eléggé hangoztatni és kívánom is hangoztatni e helyről, hogy az ország mai gazdasági helyzetében szükség van az egész vonalon a jóhiszemű adósok legnagyobb kíméletére és védelmére. (Elénk helyeslés.) Szükség van a hitelélet terén a legteljesebb jogbizonyosságra, szükség van JSL termelés zavartalan fenntartása és folytatása érdekében a jogos, reális újabb hitelek kielégítésére, amire nézve eszközül szolgálhatnánk. A gazdaadósságokból befolyó tőkék, amelyeket az állam a pénzintézeteknek visszajuttat. Ebben a tekintetben felvetem azt a gondolatot, hogy szükséges volna a Pénzintézeti Központ alaptőkéjének megfelelő felemelése, hogy alimentálni tudja a vidéki pénzintézeteknél jelentkező, különösen jogos mezőgazdasági hiteleket. Szükség van a pénzintézeteknél annak felismerésére és. belátására, hogy az adósok tönkremenetele végeredményben a hitelezők létét veszélyezteti. (Ügy van! Ügy van!) Szükség van annak átérzésére, hogy a magyar nemzeti nagy célkitűzéseket és célokat egy leromlott ipolgárság soha előbbrevinni nem fogja. Legyen szabad hivatkoznom Imrédy Béla dr. volt pénzügyminiszter úrra. a Magyar Nemzeti Bank illusztris elnökére, aki a két következő nyilatkozatot tette annakidején minisztersége korában: »Nemzeti politikát kell folytatni a pénzintézeteknek, nem pedig fináncpolitikát«. Ez az egyik, a másik pedig az: hogy »Örökké defenzívában élni nem lehet«. Ebben a két klasszikus mondatban szerény megítélésem szerint bennefoglaltatik a magyar pénzintézetek helyes irányításának minden kritériuma. (Igaz! Ügy van!) Csak helyeselni tudom é& azt hiszem, az ország közvéleménye is ezen az állásponton van. A kormánynak azt a törekvését illetően,