Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

238 Az országgyűlés képviselőházának li és kereskedőkre, üzlet-, műhely- é& házbér alakjában. Az embereknek ebben az esetben ismét kisebb lesz a fogyasztása, mert 'kevesebb jut kereskedelmi és iparcikkek vásárlására, a kisebb fogyasztás pedig az árak drágítását vonja maga után, ami az általános drágítási folyamatnak alapját képezi. Egészen természetes, hogy ha a közüaemi tarifák drágulni fognak az egész vonalon és ezáltal az iparcikkekben és a kereskedelmi iforgalomban is drágulás áll be Budapesten, ez majd a termények szempontjából is drágulást jelent, a Pestkörnyékről Budapestre jövő termények szempontjából különösen a Hév. tarifák révén történt drágulásai folytán, ami azt jelenti, hogy azok, akik eddig csak a karjukat emelték fel, 'ha köszöntek, nemcsák a karjukat, hanem az árakat is percenként emelni fogják. (Felkiáltások *» jobboldalon: Nagyon szellemied!) A háború óta amikor diktatórikus hatalommal ruházták fel a végrehajtó hatalmat az ármegállapítás tekintetében, kormány még nem volt olyan kedvező helyzetben az árszabályozás tekintetében, mint a mai kormány, amely az exportot és az importot is, ielvonva a legális kereskedelemtől, irányítja. Ezt a legális kereskedelmet sikerült is ezzel az irányítással rosszabb helyzetbe hozni* ez azonban nem tartozik interpellációm keretébe, erről majd a költségvetés során kívánok beszélni. T. Ház! A háború alatt bizonyos fogyasztási cikkek árát békenívón tudták tartani egyes arra hivatott tényezők, sőt a valutaingadozások idejében még azt is elérte az akkori kormány kitűnő szakemberei segítségével és közreműködésével, hogy Ausztria és Németország a háború bairtama alatt is respektálta és tiszteletben tartotta a béke-árakon kötött szerződéseket és eltekintett attól, hogy a valutadifferenciákat behajtsák az állami és közületi fogyasztótól. Használjál fel tehát a kormány befolyását és minden eszközét ma is •arra, hogy az árdrágítást minden területen megakadályozza. Legelsősorban azonban adjon példát saját üzemeiben és a közületek üzemeiben a'z árdrágítás elkerülésére. Ha a kormány olyan rendkívüli hatalmat biztosít magának az autonómiák felé, mint egyetlen elődje sem, ha elítélem is az autonómiák hatalmának ezt a felszívását, mégis számolva) azi adott és létező helyzettel, arra kell kérnem, gátolja meg azt, hogy a főváros lamúgyis agyonsanyargatott, hurokkal megkötözött közönséget üzemi drágítás érhesse. Ha megtűri a kormány a közüzemek drágítását, ezzel valuta-rombolást követ el. A közületi üzemekben kezdi meg a pénz vásár

1 ó erejének lerombolását, a valutarombolást, a villamos áram, gáz, ^ a villamos vasúti közlekedés és a vízdíj tarifájának emelésével. T. Ház! Nem feladatom az egyes üzemek gazdálkodásának vizsgálata, nincs rá idő egy negyedórás kereten belül, amellett alapos és beható tanulmányt is igényel. Mint laikus azonban nem tudom megérteni, hogy az elektromos áramot, ha; a főváros saját árama három fillérbe, a Talbot-áram 3.5 fillérbe kerül, ugyanakkor több mint 10—15-szörös áron kapja a publikum. Szakkérdésekkel azonban nem kívánok e pillanatban foglalkozni, a szakértők feladata, hogy a dologi megtakarítások lehetőségeit megállapítsák és tudomásom szerint a szakértők ezt a Bszkrt.-ra nézve meg is állapították. A személyi kiadások szintén nagyon so4. •'ülése 1986 május 6-án, ézerdán. kat tesznek ki a Bszkrt.-nál, általában /^közületeknél, azonban ezeknek a lefaragását nemcsak szociális, de gazdasági szempontból sem helyeselném. Nem helyeselném azért, mert ha elbocsátanak közüzemi alkalmazottakat, azokat máshol elhelyezni nem lehetne, ezáltal a munkanélküliség nőne és a közsegélyből eltartottak száma emelkednék, úgyhogy azt az összeget, amelyet meg lehetne takarítani fizetésekben, részben nyugdíjakra, részben közsegélyekre újra ki kellene adni. Azonkívül, az üzemi tisztviselők és munkások kérdése nem hasonlítható össze más köztisztviselők kérdésével, mert nagyobb a felelősségük és kevesebb az előnyük, annak ellenére, hogy el kell ismernem, nagyobb fizetést élveznek. Nem részesülnek azonban azokban az előnyökben, tandíjkedvezményekben, kiszállási díjakban, családi pótlékokban, stb., nem kapnak előleget olymódon, mint más köztisztviselő, nincs túlóradíj és még más kérdéseket is említhetnék. Nem szabad összehasonlítani a Bszkrt.kalauzt, vagy a Bszkrt.-kocsivezetőt más hasonló vonalú köztisztviselővel, mert a Bszkrt.kalauznak az ideges budapesti publikummal kell dolgoznia és így a legkitűnőbb idegekkel, modorral kell rendelkeznie, a Bszkrt.kocsivezetőnek pedig sokkal inkább megvan a felelőssége, mint a Máv., mozdonyvezetőjének, mert az szabad pályán mozgó vonatot vezet, míg a B

szkrt.-kocsivezetőnek minden sarkon a gyalogosok, az autósok és egyéb közlekedő publikumnak a fegyeimewilenségével kell számolnia. Ügy ezek a kérdések, mint általában az üzemi kérdés-komplexum nem politikum, de ha a politikát a főváros üzemi gazdálkodásából ki lehetne kapcsolni, már maga ezaz egyetlenegy tény is igen i)k megtakarítást eredményezne. Sajnálattal vagyok Budapest.kitűnő és pártok felett álló polgármesterével szemben, sajnálattal kell néznem derék üzemvezetőink között elsősorban a Bszkrt. vezérigazgatójának és vezérigazgató-helyettesének munkálkodását, akiket ide-oda ráncigál a politika és akiknek sorsát megnehezíti minden olyan beavatkozás, mint amilyen a Hév. megvásárlása volt. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr! Vázsonyi János: Tisztelettel kérek hat percnyi meghosszabbítást. (Zaj.) Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást megadni t kívánják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a meghosszabbítást megadja. Méltóztassék folytatni. Vázsonyi János: Azonnal befejezem. (Juresek Béla: Kisszakaszt! — Derültség) A Hév. megvásárlása volt a Bszkrt. deficitjének egyik kútforrása és ki fog derülni az objektív történetírás során egyszer, hogy miért kellett a Hév. deficitjét az akkor virágzó Bszkrt. vállaira rakni. Sajnálom a polgármester urat és a Bszkrt. vezetőségét, mert nem lehet egy üzemet úgy vezetni, hogy 14 különböző hatóság szól bele az üzem vezetésébe. Beleszól a Bszkrt. vezetősége, a Bszkrt.-nak nem szakértőkből álló igazgatósága, a közlekedésügyi bizottság, a városi vezetőség, — a közlekedési ügyosztály és a polgármester — az üzempolitikai bizottság, a szakértői értekezlet, a 17-es bizottság, az üzemellenőrző bizottság, a tanács, a törvényhatósági közgyűlés, az állami üzemeiket ellenőrző és felügyeleti hatóság és bizottság, a szanáló főpol-