Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

Az országgyűlés képviselőházának 1% gármester, a kereskedelemügyi miniszter (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Engem nem is említ a képviselő úr? — Derültség.) és a belügyminiszter úr. Az eredmény az, hogy vajúdnak a hegyek és nem egér, hanem tarifaemelés születik meg. Először volt a térképes-jegy, amely azt jelentette, hogy a Bszkrt. földrajzot tanított, azután volt a Z-alakban való utazás, talán azért, mert a Z az abc, utolsó betűje és ez akarta szimbolizálni az egész üzempolitikai vezetést. Ember legyen a talpán, aki így rendben vezethet egy üzemet. így jutunk el odáig, hogy megalkotják ^hurokvágány-rendszert, mint városunknak a specialitását. Egy nagy pályaudvart .akartak csinálni a Berlini-téren, a Trianon óta sajnos, üresen kongó Nyugati pályaudvar mellett, veszélyeztetve a közönség életbiztonságát az átszállással, megnehezítve és lassítva a közönség közlekedését, a kényelmi szempontokat figyelmen kívül hagyva. A közönség és a sajtó is felhördült. A válasz az volt, hogy minden csoda három napig tart. A berlinitéri hurokvágány állítólag és remélhetőleg, mint mondottakba Margit-híd kiszélesítése után meg fog szűnni, de előbb megcsinálták és most újabb 800.000^ pengőt irányoztak elő hurokvágányok létesítésére. Lehet, hogy a hurokvágány gazdasági és idegenforgalmi szempontból előnyös: gazdasági iszempontból azért, mert a Berlinitéren most mindenkit talpraállít a hurokvágánnyal a Bszkrt. azzal, hogy mindenkinek fel kell kelnie, ki kell szállania a kocsiból, talpra kell állnia, idegenforgalmi szempontból pedig azért, mert minden városnak megvan a maga specialitása és csábereje: amint Nizzának a Karnevál, Bécsnek a Heuriger, Párizsnak az Eiffel-torony, Budapestnek a berlinitéri hurokvágány, ha azonban ez Barcelonában vagy Nápolyban volna, úgy a város közönsége már régen felszakította volna a síneket és a kövezetet s hozzávágta volna annak a fejéhez, aki ezt a rendszert kitalálta. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vázsonyi János: T. Ház! Mennyi időt pocsékolnak el a közönségnek terhére az átszállások szaporításával. Ez is drágítás annál a kevés embernél, akinek az idő még ma is pénzt jelent. Mintha csak arra szolgálna az üzemi vezetés, hogy a közönség vexatúrája legyen a főcél. Ha a főváros közgyűlése ma is a főváros közönségének akaratát jelentené, akkor mindez nem volna lehetséges. Miután a fővárosnak tényleges autonómiája nincs és minden intézkedési jog a belügyminiszter úré, így a belügyminiszter úrhoz kell fordulnom azzal a kéréssel, védje meg Budapest polgárságát, Budapest közönségét a tervezett összes üzemi drágításokkal szemben. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr óhajt válaszolni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! Mielőtt Vázsonyi igen t. képviselőtársam interpellációjának arra a részére, amely engem illet és rám tartozik, felelnék, méltóztassék megengedni, hogy miután már úgyis fővárosi ügyről van szó, kitérjek egy kérdésre, amely tegnap elhangzott a főváros pénzügyi bizottságában, megjelent a lapokban és amelyre reflektálni kívánok azért, mert amennyiben az ott elhangzottakat-fedik a lapjelentések, ezek alkalmasak volnának Budapest közönségénél?« megtévesztésére, egy olyan kérdés körül, amely idegenforgalmi iszempontból és mindenkinek ., ülése 1936 május 6-án, szerdán. 239 I ízlése és szeretete szempontjából egyaránt a fővárosnak egyik legkedvesebb és legjobban vezetett —• nem azt mondom, hogy üzeme — hanem munkája, ez pedig Budapestnek parkosítása és virágkérdése. (Vázsonyi János Kertészete!) A pénzügyi .bizottságban felhozták azt, hogy a belügyminiszter, illetve a 'belügyminisztérium biztosan valami számszéki embernek a kitalálása alapján csökkenteni akarja azokat a költségeket és azt a munkát, amelyet a fővároisi nagy szeretettel virágosításra és parkosításra költ. (Payr Hugó: Kormánypárti képviselő mondotta!) Akárki mondotta, én a közvéleményt és a t. Házat erről a kérdésről felvilágosítani kívánom. (Halljuk! Halljuk! — Payr Hugó: Nagyon helyes, csak leszögezzük, hogy ki mondotta.) A főváros költségvetésének 1'5%-át költi erre a célra, ami egy egészen hatalmas összeg, 2,215.000 pengő és én a költségvetésben ebből. az összegből egy fillért nem törültem. (Helyeslés a baloldalon. — Payr Hugó: A közmunkatanácsi elnök ilyen rosszul van informálva!) Ellenben igenis, abban a leiratomban, amelyet a főváros költségvetésével kapcsolatban a főváros közönségéhez intéztem, kitértem egy 170.000 pengőt kitevő, a költségvetésbe újonnan beállított olyan összegre, amely a költségvetésben a köztemetőkkel kapcsolatban szerepel, úgylátszik, szintén parkosításra és virágosításra, stb., és ott mint felügyelő hatóság ennek az új és a 2,200.000 pengőhöz képest aránytalanul csekély összegnek felvétele alkalmából megengedtem magamnak azt a kolosszális bátorságot, hogy a következőt vettem be a leiratba. (Olvassa): »A köztemetők fenntartásával kapcsolatos kiadások a múlt évekhez képest kereken 170.000 pengővel emelkedtek. Minthogy az emelkedés indokai tekintetében a költségvetéshez fűzött megokolás nem adott tiszta képet a szóban lévő nagyösiszegű kiadási emelkedésre nézve, tüzetes indokolást kérek.« Bocsánatot kérek, ez még csak nem is határozás, ez még csak egy udvarias kérés, (Horváth Zoltán: Közbenszóló határozat!) hogy magyaráztassék meg nekem, hogy ez a tétel miért szerepel újonnan a főváros költségvetésében. (Horváth Zoltán: Közbenszóló határozat!) Ennek következtében sem a belügyminisztériumnak aposztrofált számviteli embere, sem pedig én, — azt hiszem — ebben a kérdésben nemcsak hogy hibát nem követtem el, hanem teljesen méltányoltam a fővárosnak ebben^ a kérdésben igen dicséretreméltó törekvését; ami ; pedig a továbbiakat illeti, végre is a mimóza | kertbe való, nem pedig a pénzügyi bizottságba. (Payr Hugó: Majd megmondjuk a Közmunkatanács elnökének.) Vázsonyi ágén t. képviselőtársam interpellációjára, illetve interpellációjának arra a részére, amely • nem a főváros törvényhatóságára, hanem idetartozik, a következőkben van szerencsém válaszolni. Ez az egész kérdés hozzám nem a felügyeleti jog alapján, hanem a szanálás kérdéséből kifolyólag került. Az első kérdés az, hogy szükség volt-e szanálásra, igen, vagy nem. Tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy szükség volt. Hogy menynyire így volt, azt ki fogom fejteni éppen ebből Bszkrt.-ügyből kifolyólag. (Payr Hugó: Akkor miért nem szanáltak?) Méltóztassék par napot várni, el fog kezdődni és érezhetővé fog válni a szanálás. , A szanálásból kifolyólag a közérdekeltsegek felügyelő bizottsága tüzetes vizsgálat tárgyává