Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

Az országgyűlés képviselőházának 121 legalább 3—4 .esztendőn keresztül 1928 után gondosan fizettek, inert akkor a keresetük megfelelő volt. Arra az időre tehát, amíg keresetük megfelelő lesz, nagyon kívánatosnak tartanám, lia az árverést felfüggesztenék, (Helyeslés a baloldalon.) illetőleg akiket elárvereztek, azoknál az árverést hatálytalanítsák olyképpen, hogy a szegény munkáscsaládok házaikban tovább is megmaradhassanak. Nagyon kérem ebben a tekintetben a földmívelésügyi miniszter úr közbelépését. Nem tudom, van-e erről tudomása, vagy nincs, de azt hiszem, lehet róla tudomása, mert én a földmi velésügyi minisztériumban már közbejártam e tekintetben, de mindenütt azt a választ kaptam, hogy nincs lehetőség arra, hogy az, árveréseket fel tudják függeszteni. Kérem a t. Házat is, hogy tegye magáévá ezt az ügyet, hogy ezek a munkások, — nemcsak a jászladányiakról van szó, inert hiszen országos viszonylatban mindenütt megvan ez — saját házukból ki ne árvereztessenek. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Vázsonyi János képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. fcir. belügyminiszter úrhoz Budapest székesfőváros üzemeinek tarifadrágítása tárgyában. Hajlandó-e a m. kir. belügyminiszter úr felügyeleti jogánál fogva a tervezett légszesz-, víz- és közlekedési tarifák drágítását megakadályozni, azaz az újabb teherrel szemben Budapest székesfőváros lakosságát védeleim'ben részesíteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Ház! Legutóbb a polgárságot fenyegető drágaság kérdésében, később a kisemberek súlyos, méltánytalan és relatíve legnagyobb adóterheinek kérdésében intéztem interpellációt az összkormányhoz. Elsőízben a belügyminiszter úr, másodízben a pénzügyminiszter úr igyekezett megnyugtató választ adni. A megnyugtatással szemben azonban meg kell állapítanom, hogy jelenleg a fővárosban az összes közüzemi tarifáknak állítólagos drágítása folytán általános drágulási folyamatnak nézünk elébe. Arra nézve, hogy ez a közüzemi tarifadrágítás még sem következik be, szeretnék a ibelügyminiszter úrtól vagy jelenlévő helyettesétől, az államtitkár úrtól megnyugtató kijelentést kapni. Hetek óta hallani az elektromosművek, gázművek, a Bszkrt. és a vízművek tarifájának megdrágításáról. Ankétek folynak le a mmisztériumokban és a városházán egyaránt, az eredmétny azonban mindezideig még ismeretlen. Egyszer ilyen, másszor miásifajta drágításról hallunk. Végeredményben azonban mindenkor feltétlen drágításról szól az a, hír, amelyről a lapokból értesülhetünk. Amikor az új fővárosi törvényjavaslatot a képviselőház elé hozták, azzal indokolták meg, hogy szanálni kell a fővárost, hogy szanálás végett szükséges a főváros autonómiájának további megszűkítése mert hiszen az autonómiának tényleges megszüntetése már az 1930. évi fővárosi törvényiben követkeeztt be. Ez a szanálás azonban ^<gy néz ki, hogy a közüzemi tarifák drágításáról van szó és miután az autoülése 1936 május 6-án, szerdám. 237 nómia inna már csak látszólag létezik ós a főváros ügyeiben minden hatalom a kormányzaté, a tarifadrágítással szemben a főváros polgárságának védelmére a 'belügyminiszter úrhoz kell fordulnom^ mint a legfőbb felügyeleti hatósághoz. Szerény véleményem szerint közület csak akkor nyúlhat a tarifaemeléshez, ha minden, eszközt megragadott már arra, (hogy a kiadásig tételek lefaragásával elérjenek minden lehetőt. Ezen a téren elsősorban a dologi és nem a személyi megtakarításra kondolok és a szakértők nézete szerint dologi megtakarítás még n igen nagyszámú és igen tekintélyes öszszegű volna elérhető pl a Bs»krt.-nál. A Bszkrt.-nál a régi bűnök hatása mutatkozik ma. Ilyen régi bűn volt a deficites üzemek átvétele, értem ez alatt elsősorban a Hév.-et, amelynek megvásárlása ellen úgy az 1932., mint az 1933. évi költségvetési vitánál voltam bátor felszólalni és megállapítani, ihogy a Hév. megváltása és átvétele a Beszkárt. részéről végeredményben a teljes és tökéletes csőd elérését és kimondását fogja jelenteni. Ilyen régi bűn volt a tartalékok elvonása a beruházások (helyett, azért, mert a tartalékokat a főváros más; kiadásaira kellett fordítani azért, mert a főváros az állammal szemben fennálló követeléseit nem tudta megkapni, nem tudta behajtani. Ilye régi (bűnök és még ma is élő bűnök azok az ötletszerű ötlettelenségek, amelyek sínek fölszedésében, isinek visszarakásá ban, az utcák közepére rakásában, az utcák szélére rakásában,, meglévő vonalak 'megszüntetésében állottak és folyton folytatódnak. Külön kell szólanom ós imajd a későbbiek során bátor leszek ennek a kérdésnek pár percet szentelni, a hurokvágány kérdéséről. Mqg kell állapítanom, hogy a főváros üzemeinél a tarifapolitika mindenütt antiszociális. Antiszociális az Elektromos Művek, a Gázművek tarifája, /mely mérhetetlenül, aránytalanabbul jobban sújtja a kisfogyasztót a nagyfogyasztónál, tehát elsősorban a kisembert sújtja. Ugyanilyen antiszociális, sőt még antiszociálisabb a Beszkárt. tarifapolitikája, amely a kis. a rövid relációkban való utazást olcsóbbítja, vagy meghagyja a jelenlegi árban, a nagyobb, a hosszabb vonalakon való utazást drágítja, holott köztudomású, hogy a hosszabb távolságokra r utazik éppen a szegényebb lakosság, a környékbeli munkásság', a környéken lakó állaim!, fővárosi, közüzemi tisztviselő-osztály, amely tairifapolitika tehát végeredményben a kisembert, a szegényeimbert sújtja. Az átszálló drágulása, az üzemi tisztviselők és munkások fizetésének esetleges' csökkentése, leszállítása közgazdasági kihatását az egész vonalon kell, ihogy éreztesse, mert kisebbé ivá'lik a fogyasztás akkor, hogyha a tarifa drágasága folytán a jötvedelem nagyabb .részét erre kell fordítani, megérzi ezt közvetve az ipar: és a kereskedelem, megérzi azoknak a családja, akik távolságra utaznak, a segélyre szorulók, az eltartottak. Végeredményben tehát a lakáskérdésre is kihatással lesz, mert kisebb lakásokba költöznek és ez a közegészségügyet is veszélyezteti, ami pedig tudomásom szerint szívügye a belügyminiszter úrnak is. Ugyanezt kell mondanom a vízdíjak esetleges drágításáról, amely szintén r szomorú fplyamatot jelent a drágítás területén. Ha a vízdíjat — mint hírlik — megdrágítják, ez azt fogja eredményezni, hogy az amúgy is igen súlyos terhekkel küzdő és sújtott házbirtokososztály át fogja hárítani ezt a terhet! a lakókra