Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-124
236 Az országgyűlés képviselőházának 12U. ülése 19S6 május 6-án, szerdán. tányság épületéből és a sajtóirodából való jogtalan kitiltása tárgyában. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Ferenczy Tibor Budapest rendőrfőkapitánya egy, a személyét támadó cikk miatt három nagy napilap rendőri rovatvezetőjét jogtalanul kitiltotta a főkapitányság épületéből és a .sajtóiroda helyiségéből? Hajlandó-e a belügyminiszter úr azonnal intézkedni, hogy a három napilap rendőri rovatvezetői ugyanolyan elbánásban részesüljenek, mint a többi lapok rendőri rovatvezetői?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Br. Berg Miksa: T. Ház! Interpellációm elmondására halasztást kérek % (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a kért halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Lázár Imre képviselő úr interpellációja a földmivelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi földmivelésügyi miniszter úrhoz. Van-e arról tudomása a miniszter úrnak, hogy vidéken, úgy Jászladányban is, a szegénysorsú munkásemberek, kiknek a földrendezés során házhelyjuttatás céljából lakásépítésre 400—1500 pengőig az 1927 :XIX. te. alapján az Országos Falusi Kislakásépítési Szövetkezet kölcsönt folyósított, abban az időben azzal a bátorsággal vették igénybe a Faksz. által kiutalt kölcsönt, mert a kereseti lehetőség abban az időben, 1928. év táján, meglehetősen sokkal jobb volt, mint ma. jjjiíeiiDen a mai pénztelenség, a munkakereset l^r,+pt]pr><iptt-.e véq-^tt ezek a munkásemberek a Faksz. által kiutalt kölcsönöknek eleget tenni nem tudnak, amiért a Faksz. eljárást indított eltemik. ; 'leivé az árverések egész sorozata egymásután van megtartva, amiért is kérem a miniszter urat, hogy ügyeikben az árverést felfüggeszteni méltóztassék^ addig az ideig, amíg a. munkakereseti lehetőség nem változik annyira, hogy^ ők a legszerényebb megélhetésükön felül még a Faksz. által kiutalt kölcsön kamatait, törlesztéseit, és a ház tűzbiztosítási díját tudják fizetni.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a ÍSZÓ. Lázár Imre: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Sajnálattal állapítom meg, hogy 'bár a földmivelésügyi miniszter úrhoz adtam be interpellációt a Faksz.-kölcsön ügyében, illetve azoknak a Faksz.-kölcsönhöz jutott szegény munkásoknak ügyében, akiknek házai árverés alá kerültek, de a földmivelésügyi miniszter úr nincsen jelen, tehát interpellációmra érdemben nem kaphatok választ. (Felkiáltások jobbfelől: írásban kaphat!) Alig múlt el egy hónapja annak, hogy a kormány telepítési javaslattal jött a Ház elé, amelyet a Ház megszavazott, ellenben most kitelepítési interpellációt hoztam a Ház elé. Nem szívesen tettem ezt, de képviselői ^kötelességem szólít erre. Szívesebben jelenteném a Háznak azt, ha a munkások jól volnának, ha azt jelenthetném, hogy nincs semmi bajuk, jól megy a dolguk, gondokkal nem küzdenek. Sajnos azonban ennek az ellenkezőjét mondhatom. Tulajdonképpen 57 jászladányi munkás ügyéről van szó, akik Faksz.-kölesönt vettek fel, mégis nemcsak erről az 57 jászladányi munkásról lehet itt szó, hanem országos viszonylatban több mint 200.000 ilyen emberről, akik a földbirtokrendezés során házhelyhez jutottak és akik közül több mint százezer munkás Faksz.-kölcsönt vett igénybe. Abban az időben, 1928-ban, a kereseti lehetőségek még sokkal jobbak voltak, mint most, mert napi 6—8 pengőt tudtak keresni s így akkor arra számítottak, hogy a Faksz.-tól felvett kölcsönnek -részleteit és kamatait törleszteni bírják, isőt a tűzbiztosítást, az adót stb. is fizetni tudják. A helyzet azonban megváltozott, még pedig úgy, hogy nemcsak hogy a kölcsön részleteit nem tudják fizetni, hanem még a legszükségesebb él et szükségleti cikkekre» például még kenyérre is alig van pénzük. Az utóbbi esztendőkben ugyanis 6—8 pengő napi kereset helyett a napszám leszállott annyira, hogy nem többet, mint napi 1 pengő 20 fillért vagy 80 fillért keresnek, sőt még ennél is kevesebbet, úgy értve ezt, hogy minden napra még ez a keresetük sem volt meg. (Mozgás.) Az Alföldön egy munkás keresete általában évi 180—200 pengő között mozog. Nagyon könnyű számvetést csinálni és kiszámítani, hogy akkor egy 5—6-^8 tagú családnak nincs többje 50 fillérnél egy-egy napra. Megállapíthatjuk, hogy ebből bizony, ha kenyérre jutott valami. S hol van akkor még a drága ruházat és a bolti cikkek bevásárlása?! Azok a szerencsétlen kis csemeték, a növőben lévő gyermekek is megkívánják néha, hogy hébe-korba egy kis tejet, kávét, cukrot vásároljanak nekik a szülőik. De bizony ők ilyesmit az egész esztendőben nem látnak. Hogyan jutott volna akkor pénz a kölcsön törlesztésére?! Igen fontos ügyről van itt szó, mélyen t. Ház. Nemcsak erről az 57 jászladányi munkásról, akiknél most már a ihét minden napjára árverések sorozatát tűzték ki, akik 1500 pengő kölcsönt vettek fel házra, ezt az összeget beépítették, ,s akiktől most az árverésen 350—400 pengőért veszi meg a házat a Faksz. által megbízott ügyvéd. Mi lesz ezekkel a munkásokkal? Öt héttel ezelőtt telepítésről volt szó, ma pedig kitelepítünk? S mit várhatunk ezektől az emberektől; mire lesznek és mire lehetnek ezek képesek? Hiszen ők leginkább^ abból a korosztályból valók, amely a világháborúban már részt vett. Ezek a háború utáni esztendőkben, amikor a nagyérdemű nagyatádi Szabó István intézkedett, az ő közreműködése alapján házhelyhez jutottak, ök boldogan^ vettek fel kölcsönt, hogy 'maguknak házat építsenek, hogy legalább a hosszú háborús, mindenfajta viszontagságos évek után nyugodtan hajtsák le fejüket saját házukban. Anyagi helyzetük azonban, sajnos, teljesen megromlott. Hiába szólítják fel őket, hogy fizessenek s törlesszenek, mert ha kicsavarják is őket, mint a citromot, akkor sem tudnak fizetni. Éppen képviselőtársam tanuja volt annak, hogy például tegnap és a mai napon is itt jártak azért, hogy nekik munkát eszközöljünk ki, de sem a fővárosnál, sem a kereskedelemügyi minisztérium által irányított hídépítésnél munkaalkalmat nem tudtunk nekik szerezni. A községbe hiába mennek haza, mert nem jutnak .sem ott, sem a vármegyénél munkához. Itt nincs más megoldás, mint az, hogy az ezek ellen a háztulajdonosok ellen kitűzött árverést el kell halasztani, azoknál pedig, akiknél az árverést már végrehajtották, ezt hatálytalanítani kell arra az időre, amíg a kereseti lehetőségük nem lesz annyira jó, hogy épúgy fizetni tudnak, mint abban az időben, amikor
