Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

Az országgyűlés képviselőházának 12. a gazdaságpolitikai kérdések. Azt mondom ugyan, hogy eszmék mozgatják a világot és eszmék irányítják ia nemzetek sorsát, ma azonban olyan (helyzetbein élünk, hogy a gazdasági válság következtében az eszmék mellett előtérbe nyomulnak a gazdaságpolitikai vonatkozások, (Boczonádi Szabó Imre: De az lehet (mind nemzeti!) Ezekről a gazdaságpolitikai kérdésekről ériről az oldalról t, képviselőtársaim, már többen felszólaltak és kifejtették véleményüket. Nagyon jól tudjuk, hogy a kormányzat múlt és jövő működése egyrészt a földkérdés körül, másrészt — mint t. képviselőtársam előttem szólva elmondotta — a hitelkérdés körül, itovábbá pedig a külkereskedelmi kérdések körül forgott. Akármelyiket vesszük elő, mem bírom megállapítani aat, hogy a kormányzat komolyan és eredményesen cselekedett volna a nemzeti lét fenntartása érdekében. Vegyük például a földkérdést, a hitbizományi és a telepítési kérdést. Voltam bátor mindkét javaslatnál felszólalni, nem akarom ismételni indokaimat, de kétségtelen, hogy a hitbizományi kérdés mai formában való megoldása nemi jelenti a nemzeti lét megerősítését és előmozdítását; ezt mindnyájunknak be kell vallanunk. A hitbizományi kérdés elintézésénél egyszerűen (körülmetélték a (hitbizományokat anélkül, hogy lényegében változtattak volna rajtuk. Elismerem, hogy a hitbizományokban nagy nemzetkonzenváló erő van, de korszerűsíteni kellett volna, a kormányzat azonban etekintetben nem tett semmit, úgy ahogy volt, alapelveiben meghagyta, legföljebb a 60.000 holdból csinált 30vagy 40.000 holdat. (Vitéz Árpád: Óriási eredmény!) Lényegében nem változtattak magán az egész elhibázott évszázados konstrukción. Ami a telepítést illeti, éppen most kézbesítettek nekem egy levelet, elolvasom hogyan néz ki a gyakorlatba a telepítés. (Olvassa): »Nagyrab ecsült főszerkesztő úr. Alant írt azzal az alázatos kérelemmel fordulok nagyságodhoz, hogy bennünket vállai kisgazdákat, valamint nincsteleneket kérdéses ügyünkben felvilágosítani kegyeskedjen. Tudniillik arról van szó, hogy az itteni iközsegünket körülvevő gróf Károlyi Lajos-féle imintegy 6000 kataszteri holdat képező — eddig — ^hitbizományi birtokát felkínálta a magyar államnak szabadkézből való eladás végett. Erre folyó hó 19-én közgyűlést tartottunk, amelyen bemutatták a földmívelésügyi minisztériumból kiküldött felügyelő urat, aki a birtokon előzőleg helyszíni szemlét tartott és azt adta elő, hogy községünkhöz legközelebb fekvő Ágerdőmajor birtoknak katasztrális hold árát 800 pengőben állapítja meg olyanformán, hogy ennek egyharmadát a birtokbavétel előtt ki kell fizetni, valamint az eljárási költséget teljes egészében, amely a vételár 6 százalékát tenné ki, tehát 48 pengőt holdanként. Ezekután megkezdődött az igénylők összeírása. íratott boldog-boldogtalan, szegény és gazdag, még olyanok is nagyon sokan, akikuek egy fél liter petróleum megvétele is probléma. Érthető ez, mert a földhöz a földmunkásnak köze van, az az övé, abból őt kizárni nem lehet.« így folytatódik ez a levél, amelyet nem akarok hosszasan ismertetni. (Halljuk! Halljuk!) Az a helyzet, hogy most. 200 mezőgazdasági cseléd földönfutóvá lesz ennek a birtoknak a felosztásával, viszont azok az emberek, akik földet Írattak, 314 pengőt volnának kötelesek az első harmadrész fejében kifizetni, hogy . ülése 1986 május 6-án, szerdád. 231 a birtokba beléphessenek. Azt hiszem ezért, hogy sem a földhöz juttatandó kisbirtokosok, sem az a 200 mezőgazdasági cseléd nem fognak földet kapni, hanem azt idegenek fogják megvásárolni. T. Képviselőház! így néz ki a telepítés gyakorlatban. Vállajon, az ország határszélén, Szatmár megyében, az ország keleti részén telepítés címén egy hold föld árát 800 pengőben állapítják meg ugyanakkor, amikor Budapest környékén ugyanennyiért tudok földet vásárolni, ahol pedig az értékesítés sokkal jobb. Azt kívánják tehát attól a földigénylőtől, hogy 314 pengőt fizessen le egy hold föld után. Hát hol van az a kisgazda, aki ezt meg tudja fizetni? (Vitéz Árpád: Nálunk Abaujban 50 fillér egy négyszögöl, az összesen 800 pengő, mégpedig szabad forgalomban.) Képtelenség ezt megfizetni Szatmár megyében olyan helyen, ahol sem út, sem vasút nincsen. Hát a kormányzat nemzeti létfenntartó munkája abban nyilvánul meg, hogy 314 pengőt kell annak a kisembernek letenni, hogy bemehessen egy hold földbe! Hiszen egy holdból nem tud megélni, tíz holdat kell neki legalább vásárolni, hát honnan vegyen 3140 pengőt. Ne beszéljünk akkor telepítésről, ne beszéljünk arról, hogy a nemzeti létet mentettük meg akkor, amikor a telepítési és a hitbizományi törvényt megszavaztuk és azokat végre akarjuk hajtani. (Vitéz Árpád: Nem kell összetéveszteni a telepítést a földosztással.) Mélyen t. Képviselőház! Nem kellett volna telepítésről beszélni, nem kellett volna felcsigázni a reményeket, amint az egyik képviselőtársam mondotta, felajzani a leányzót, azután otthagyni és nem adni neki semmit. (Egy häng a jobboldalon: A telepítéssel nem lehet a földárakat lerombolni!) Mélyen t. Képviselőház! Ezzel csak oda akartam konkludálni, hogy a mai körülmények között a kormány nem járt a ihelyes úton, amikor a földkérdést helyezte előtérbe. Voltak olyan idők, amikor a földkérdés megoldásával meg lehetett volna szüntetni a gazdasági válságot, most azonban nem lehet. Nem lehet ma megszüntetni azért, mert ma a föld is a kapitalista pénztőke rabszolgája. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Éppen azért ennek a pénzügyi rendszernek, ennek a monopol-kapitalista rendszernek a megváltoztatásán kellett volna kezdeni és tenni lehetővé azt, hogy a. földkérdés is megoldható legyen. Mert hiába bolygatják a barázdákat... («vitéz Somogyváry Gyula: Mit szól ehhez Éber?) Nekem semmi közöm igen t. Éber Antal képviselőtársamhoz itt a baloldalon, én még tovább ülök egy paddal, mindenesetre azonban azoknak a» t. fiatal barátaimnak, akik a jobboldalon ülnek, akik ugyanazzal az eszményi gondolattal jöttek he ebbe a parlamentbe, amellyel én és igen sok új képviselő, akik akartunk ennek a nemzetnek sorsán segíteni, nekünk mindnyájunknak oda kellene hatnunk, hogy az ilyen meg nem oldható kérdésekkel ne Ibolygassuk a közvéleményt és ne nyúljunk olyanokhoz, amik meg nem oldhatók, hanem azokat oldjuk meg, amelyek alapját képezik az egész gazdasági rendszer megjavításának. Ezzel a földkérdéssel kapcsolatban, ha már előkerült ez a kérdés, ismételten rá kell térnem arra, hogy a földhözjutottaknak kérdését, akiket az 1920:XXXVI. te. és az 1924:

VII. te. alapján juttattak földhöz, még ebben az évben rendezni kell. En már a telepítési javaslatnál is voltam bátor előterjeszteni egy javaslatot, azt