Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

232 Az országgyűlés képviselőházának 12 most itt megismétlem és bátor vagyok előterjeszteni a következő határozati javaslatot (olvassa): »Utasítsa a törvényhozás a kormányzatot, hogy még az 1936. év folyamán terjesszen elő olyan törvényjavaslatot, amelyben az 1920. évi XXXVI. te. és 1924 :VII. te. alapján lebonyolított földreformot pénzügyileg végleg rendezze, olyképpen, hogy a fizetések egyrészt arányba hozassanak a földhözjutottak fizetési képességével, másrészt pedig a földbirtokreform pénzügyi befejezése összekapesoltasisék a hadikölcsönök méltányos átértékelésével.« (vitéz Somogyváry Gyula: Népszerű dolog ez!) Mélyen t. Képviselőház! Csak egy kérdésre leszek bátor még rámutatni. A parasztembert, aki 1914-ben kiment a háborúba és künn volt egy esztendeig, csak akkor engedték haza, ha jegyzett 500, vagy 600 korona hadikölcsönt, a másik esztendőben megint csak akkor engedték szabadságra, ha megint jegyzett 500 vagy 600 korona hadikölcsönt. A saját bőrömön tapasztaltam. így gyűlt össze 2—3 ezer korona hadikölcsöne, amelyért nem kap semmit sem, mert 5000 koronán alul van. Most ugyanez a parasztember — száz közül tíz megmaradt és hazajött — kapott földet, kapott egy, vagy két holdat. A helyzet az, hogy az állam most tartozik nekik azzal a 2—3 ezer korona hadikölcsön-értékkel és ugyanakkor követeli tőle annak az egy-két hold földnek <azi értékét. (Bárczay János: A Bethlen-kormány idejében, amikor költségvetési feleslegeik* «voltak, milyen szépen meg lehetett volna ezt oldani!) Sajnos, nem voltam itt, különben akkor is szóvátettem volna. (Vitéz Árpád: Mi sem voltunk itt! Elköltötték a csáklyások! — Farkas István: Indítványoztuk, de nem fogadták el! — Payr Hugó: Miért éppen arról az oldalról mondják ezt? — Bárczay János: Miért? — Payr Hugó: Kérdezze meg a képviselőtársait, hogy a Bethlen-kormány alatt milyen lelkesen megszavazták!) De amit elköltöttünk és elmulasztottunk, most itt van az idő, hogy azt jóvátegyük. Most van itt az idő, hogy jóvátegyük, amit elmulasztottunk, ugyanakkor, amikor követelésük van a frontharcosoknak, a rokkantaknak az állammal szemben a hadikölcsönért és nem kapnak semmit sem, az állam pedig követeli tőlük azért a földért a törlesztést, a bérletet, ezt a kettőt öissze kell kapcsolni és lehetővé kell tenni azt, hogy a földhöz jutottak az ő földjeiknek árát valorizált értékben, legalább is méltányosan valorizált értékben hadikölcsönnel fizethessék, olyan hadikölcsönnel, amelyet vagy ők jegyeztek, vagy az ő hozzátartozójuk, apjuk, vagy a gyermekük. (Boczonádi Szabó Imre: De a hadikölcsönt a monarchia vette igénybe, akkor hogyan képzeli, hogy most mi fizessük?) Mélyen t. képviselőtársam, azért beszéltem méltányos valorizálásról, mert az nem méltányos, hogy 3000 koronáért kapjon az a polgár 3000 pengőt, de 300, vagy 500 pengőt kapjon, az mégis lehetséges. (Bárczay János: Pénz kell ahhoz!) Ez esetben nem kellene pénz, hiszen csak arról volna szó, hogy azt a követelést, mely az állammal szemben ennek az embernek a számára fennáll, földben kompenzálják, (vitéz Szalay László: Ez is pénz!) Pénz, igen, de olyan pénz, amit az állam nyerhet rajta, mert a jelenlegi helyzetben ezeknek a kiosztott földeknek a vételárát és törlesztését jóformán képtelen behajtani, ugyanakkor a nyakán van olyan hadikölcsönteher, amit nem tud likvidálni, de amit egyszer mégis likvidálni kell. L ülése 1936 május 6-án, szerdán. Ha tehát ezeket a kis hadikölcsönöket, ezeket a 2000—3000 koronás kis hadikölcsönöket, amiknek ellenében ezek a szegény kis paraszt emberek semmiféle segítséget nem kapnak, ezzel a földbirtokreformmal kompenzálni lehetne, úgy ezzel a hadikölesön-kérdést is lényegében megoldanánk. Nem beszélek .most azokról, akik spekulációból nagy hadikölcsönöket jegyeztek, mert (módjuk volt erre, de beszélek azokról, akiknek az 100—200—500 korona exisztenciális kérdés volt: ezekkel szemben az állam tartozik a kötelességét teljesíteni, (vitéz Somogy váry Gyula: Ha ctneg lehetne csinálni 1! — Boczonádi Szabó Imre: Tyúkkölcsönöket adtak a hadikölcsönök valorizálása helyett!) Ha a multat rekrimináljuk és azt, hogy mit nem csináltak, és 'mit csináltak, ezzel nem tudunk előbbre jutni, (vitéz Szalay László: Ez igaz!) Mélyen t. képviselőtársaim, mindnyájan, akik itt ülünk, abban a nagy nemzeti egységben jöttünk be ide ebbe a Képviselőházba, (Éljenzés a jobboldalon.) hogy a legjobb akaratunkat, a legjobb tudásunkat hozzuk ide, hogy segítsünk a nép helyzetén. Ezért hoztak javaslatokat, ezért hoztak az előttem szólott t. képviselőtársaim mindnyájan kézzelfogható, megvalósítható javaslatokat. Részemről is szerénytelenség nélkül (mondhatom, hogy sokat beszéltem már a Házban és mindig igyekeztem javaslatokat előlhozni, amelyek részben elfogadásra találtak, résziben nem találtak elfogadásra, de mindig a legjobb igyekezettel voltam azon, hogy ha lehet a nép helyzetén ezekben a kis kérdésekben, ezekben az őket érintő kérdésekben segíteni, úgy segítsünk rajta,. Az volna a reformpolitika, az volna a reformkormány feladata, hogy ne a multat rekriimináljuk és ne azt kifogásoljuk, hogy mit csinált Bethlen és mit nem csinált Bethlen, niit rontott el, — hogy elrontotta, az kétségtelen — mert ebből nem fogunk megélni, ebből nem lesz nemzeti feltámadás, ebből nem lesz még jobbléte ennek a nemzetnek, hacsak mindig erre fogunk hivatkozni. (Bárczay János: Ez 'biztos, de a hibákat nem vállaljuk! — Vitéz Árpád: Az ódiumot nem vállalhatjuk!) Azt hirdették, hogy az öreg csáklyások 'kora, lejárt, tehát ne törődjünk velük. Ne nézzük a multat, hanem nézzük azt, hogy mit tudunk megvalósítani, (vitéz Somogyváry Gyula: Természetesen!) összefoglalva azt, amit apró részletekben elmondottam a kormányzati politikáról, isimételten és komolyan elismerem, hogy kisebb kérdésekben a kormányzat tevékenysége előrehaladást és könnyítést jelentett az ország gazdasági életének, (Helyeslés a jobboldalon.) ha azonban mélyebbre nézünk, ha keressük ezeknek az intézkedéseknek a gyökerét, azt kell megállapítanunk, hogy ezek az intézkedések csak félbenmaradt intézkedések voltak, úgy, amint az előttem szólott egyik kép viselő társam mondotta, hogy a jelvénybe a, kerékbetört kalász helyett csonka tornyot kellene tenni, mert hozzákezdtek építeni, de az épületet nemi építették fel. (Vitéz Árpád: Nem volt rá idő, még csak egy éve vagyunk itt!) Nem azt mondom, hogy az egész rendszert kellett volna kiépíteni, de annalk a vityillónak vagy viskónak az építése, amihez hozzákezdtek, a hitlbizományi reform, a gazdaa,dósság rendezése, a telepítési javaslat és a többi reformjavaslatok mind nem kielégítőek. Hiszen a tisztelt túloldalról indult mozgalom avégett, hogy a gazdaadósságok kérdését mádképpen kell rendezni. Nagyon, igaz, he-