Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

230 Az országgyűlés képviselőházának 1 külkereskedelmi mérleg javulása, a kamatláb leszállítása és bizonyos törvényjavaslatok előterjesztése. Mind azt mutatják, hogy a kormányzat igyekezett a múlt esztendőben mind azt a jót megtenni, ami tőle telt. Ugyanezt látom az új költségvetésben is, mert hiszen jelentékeny összeget látok a beruházások címe alatt a legfontosabb termelési ág, a mezőgazdaság fejlesztésére. Amikor az Alföld fásítása, öntözés, utak építése és más ilyen célkitűzések nyilvánulnak meg a kormányzat költségvetésében, ezek mind arra mutatnak, hogy apró lépésekkel bár, de igyekszik előre vinni az ország ügyét. Ugyanez mutatkozik a népegészségügy ápolásánál, hiszen a közvetlen szolgálat tekintetében épp úgy, mint a közvetett szolgálatnál, a kutak fúrásánál és más dolgoknál a népegészségügy szolgálatát tartja a, kormány igen helyesen ,szem előtt. Ugyanezt teszi a, népoktatás terén, amikor iskolákat létesít, amikor a mezőgazdasági oktatás nagyarányú fejlesztését vette tervibe a miniszter úr és ezek mind azt mutatják, hogy apró lépésekkel igyekszik a kormányzat iát nép helyzetén segíteni. Mindezt komolyan mondom. De az előibb voltam bátor említeni azt is, hogy van ennek az éremnek egy másik oldala is. Amikor ezeket az apró-cseprő javításokat, ezeket a kis virágokat látjuk a víz felszínén, akkor nekünk egy kicsit mélyebbre is kell néznünk és meg kell vizsgálnunk, hogy ezek tailatt a víz színén lévő ibulborékok alatt nincsenek-e olyan dolgok, latmelyek alkalmasak arra, hogy egyszer kirobbanjanak és söpörjék a buborékokat. (Horváth Zoltán: Ezek csak buborékok!) Mélyebben kell vizsgálni, magasiatbb szemszögből nem csak a napi események egymásutánjából kell megállapítani, hogy a kormányzat működése tényleg ailkalimas-e arra, hogy a költségvetés megszavázásával lehetőséget adjunk neki az ország ügyeinek továbbvitelére. Előttem szólott tisztelt képviselőtársam elsősoriban kereskedelempolitiikal, külkereskedelmi kérdésekkel foglalkozott. Hogy (beszédjébe belekapcsolódjam, elismerem azt, hogy sikereket ért el a kormány, amikor felemelte az évi kivitelünk összegét 300 millióról 400 millióra. Sikert ért el akkor is, amikor egy 400 milliós kiviteli összeg mellett 50—60 milliós felesleget tudott elérni, jóllehet aa összes államok lehetőleg az elzárkózás politikáját folytatják és eseteg más államok, amelyek nálunk jobb helyzetben vannak, nem tudtak olyan külkereskedelmi mérleget felmutatni, amilyen a mienk. De ezt a (buborékot is nézzük meg mélyebbről. Amikor külkereskedelmi mérlegünk javult, amikor külkereskedelmi kivitelünk árai körülbelül 10—12%-kai emelkedtek, ugyaniakkor itt bent az országban 22—23—25 százalékkal csökkentek a munkabérek. Ez azt jelenti, hogy a mi külkereskedelmi mérlegünkben, a mi külkereskedelmi plusszuntoban egy rabszolgamunka, egy lecsökkentett munkaérték van exportálva) (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és akkor, amikor kiszállítunk három napi munkát, ugyanakkor egy napi munkát kapunk vissza & kompenzációs forgalomban külföldről. Emögött a külkereskedelmi látszatsiker mögött tehát az rejlik, hogy az ország népe valósággal ki vain szolgáltatva a külkereskedelmi mérleg aktivitására való törekvésnek, hogy külkereskedelmünkből bizonyos pluszt lehessen kihozni, viszont ezt megszenvedi az ország népe azzal, hogy utolsó falatát is kénytelen 2U. ülése 1936 május 6-án, szerdán, odaadni azért, hogy a külkereskedelmi mérlegben szereplői cégek és kartelek, stb. érvényesülhessenek. A külkereskedelmi mérlegen kívül a mélyen t. miniszter úr közbeszólására vagyok bátor belpolitikai kérdésekre is kitérni. Ismétlem, hogy a nemzeti lét szempontjából a legnagyobb veszedelemnek kell tartanom azt, hogy amikor az államhatalom összpontosítása és kifejlesztése nevében arra irányul a törekvés, hogy lehetőleg függőségi helyzetbe hozzák az egész gazdasági és politikai életet a kormányzati hatalommal. Hiába méltóztatnak ezzel szemben nekem ellentmondani. Saját tapasztalatukból kell, hogy lássák mélyen t. képviselőtársaim, hogy a legalsó baktertől kezdve az egész közigazgatás olyan, hogy nincs biztosítva a politikamentessége, mindenkinél a legkisebb büntetésnél először azt nézik, hogy híve-e a rendszernek, vagy sem. (Ellenmondások jobbfelől.) Mindenütt ezt kell tapasztalnunk, kezdve a nyomozáson, folytatva a büntetéseken, a gyűlésengedélyezéseken, az egyesületi gyűlések során végig mindenütt. Már pedig azt vélem, hogyha ezt a függőségi helyzetet fenntartjuk, sőt fokozzuk, ezzel az országnak a legnagyobb kárt okozzuk. (Boczonádi Szabó Imre: Mondja meg, hogy miért?) Azért, mert mindig csak azt fogják nézni az emberek, hogy mit parancsolnak ott fent, (Boczonádi Szabó Imre: Jót parancsolnak!) if oly ton csak azt lesik, hogy tetszik-e odafent amit csinálnak. Ha most hozzászoktatjuk a mai magyar nemzeti kormány alatt a népet ahhoz, hc^gy mindig csak azt lessé, hogy mit mondanak odafenn, akkor ennek az lesz a következménye, hogyha más kormány jön, mert kormányok jönnek és mennek, pártok jönnek és mennek, (Horváth Zoltán: Ez a kormány nem megy el!) — ez is el fog menni — akkor is azt fogják lesni, hogy mit parancsolnak odafenn. (Gr. Pálffy-Daun József: Csak az a fontos, hogy mindig magyar és nemzeti legyen!) Volt idő, amikor nem volt nemzeti kormányunk és lehet, hogy lesz idő, amikor ismét nem lesz nemzeti kormányunk. Volt idő, amikor nem éltünk magyar impérium alatt és ne adja Isten, de még az is lehetséges, iogy nem leszünk közvetlenül magyar impérium alatt. (Zajos ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Akkor, amikor a legitimista kérdésről, akkor, amikor a germán, szláv és latin hatalmi érdekek összeütközéséről van szó, akkor nem tudjuk, hogy hogyan alkuinak a hatalmi viszonyok. Erre az esetre tehát fenn kell tartani a nép gerincességét és függetlenségét, hogy minden körülmények között meg tudja állni a helyét és ne folyton azt lessé, azt nézze, hogy mit parancsolnak onnan felülről, hanem azt is nézze, hogy mi a nemzeti lét fenntartásának az. érdeke. (Mozgás és zaj a jobboldalon és a középen,) Volt itt korszak, amikor nemzeti létet jelentett 1918. (Gr. Pálffy-Daun József: Az sohasem jelentett!) Azt hirdették! Mélyen t. képviselőtársaim, én nem vagyok ellensége ennek a rendszernek és nem vagyok sem ellensége, sem szerelmese egy másik rendszernek, de amilyen joggal hirdették azok a nemzeti lét fenntartását, ugyanilyen joggal hirdeti a mai rendszer is. (Boczonádi Szabó Imre: Mi csináljuk!) Hogy mennyire iméltóztatnak csinálni, leszek bátor (mindjárt rámutatni. A nemzeti létfenntartásának a jelenlegi körülmények közt, amelyben & mélyen t. kormányzat ée a több

: ség is dolgozik, a leglényegesebb alap föltételei