Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

Az országgyűlés képviselőházának 124.. miink fejlesztése érdekében, mint amilyen fi­gyelmet szentelünk a külkereskedelemnek. Már­pedig ezen a téren az a helyzet, hogy a buda­pesti értékesítésnél ázsiai állapotok uralkod­nak, a főváros mereven saját egyéni és pénz­ügyi érdekei szempontjából nézi az egész bu­dapesti piac és értékesítés kérdését és semmi figyelmet sem fordít arra, hogy az ország leg­nagyobb gazdasági érdekei fűződnek ahhoz, hogy Budapesten milyen az értékesítés. Azok a terhek, amelyeket mélyen t. képvi­selőtársam a budapesti piacra való felhozatal­lal kapcsolatban elmondott, mutatják azt, hogy itt olyan anomáliás állapot van, amelyet fenn­tartani nem lehet, amelyet eddig a főváros ön­kormányzati jogában gyökerező hatalom tar­tott fenn, kizárólag az ő érdekei védelmében. Éppen ezért azt javasolom, hogy (olvassa): »Utasítsa az országgyűlés a kormányzatot, hogy haladéktalanul terjesszen elő egy olyan törvényjavaslatot, amelyben a mezőgazdasági termények bel- és külföldi értékesítésének fon­tosságára való tekintettel, valamint zavartalan­ságának 'biztosítása érdekében a budapesti áru­forgalom és piac szabályozását és ellenőrzését a székesfőváros önkormányzatának kezéből a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe utalja át.« (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Hát az alkotmány hol van? Hol van az alkotmány? — Derültség a jobboldalon és a középen.) Mélyen t. miniszter úr, én mindig az alkot­mány védelmében vagyok, eddigi parlamenti felszólalásaimbaji mindig az alkotmányt védel­meztem és most is rá fogok még mutatni al­kotmányjogi 'kérdésekre, szerintem azonban, mélyen t. miniszter úr, az alkotmány nem meg­kövesedett, . megváltozhatatlan valami. {Fel­kiáltások jobb felől és középen: Ezt mondjuk mi is!) Az alkotmány fejlődő dolog, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és középen.) amelynek min­dig a viszonyokhoz és a (megfelelő körülmé­nyekhez kell alkalmazkodnia úgy, hogy a nem­zet legjobb létét szolgálja. (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások jobbfelöl és középen: Mi is ezt mondjuk!) Mélyen t. túloldal ós imélyen t. mi­niszter úr, nem lehet az alkotmányról azt mon­dani, hogy az egy megkövesedett valami, mert hiszen akkor Szent István rendszerének kel­lene ma is fennállnia, (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és középen.) viszont, mélyen t. iminiszter úr és mélyen t. túloldal, van az al­kotmánynak egy olyan szelleme, amely azt je­lenti, hogy az a továbbépítés, az a kiépítés az alapokkal olyan harmóniában és az alapoknak olyan szükségszerű következményeképpen je­lentkezzék, ami megfelel azon nép természeté­nek, amely azt az alkotmányt viselni fogja. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl.) Ha mindig az alkotmányra hivatkoztunk volna és azt tekin­tettük volna, hogy azt neim< lehet megváltoz­tatni és nem lehet fejleszteni, akkor nem lehe­tett volna soha 1848. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) Az alkotmányt fejleszteni kell, hiszen a magyar alkotmánynak éppen az a lényege, hogy örökké fejlődőképes volt és mindig az eszmeáramlatoknak, a korszerű követelmények­nek megfelelően tudott fejlődni. De viszont a magyar alkotmánynak van két olyan sarka­latos tétele, amelyet sohasem iszabad szem elől tévesztenünk, és amikor én a mélyen t. kor­mányzat alkotmányellenes politikáját 'bírálom, akkor ezekből a szempontokhói indulók ki. Ez a két szempont pedig az, hogy a magyar nép, a magyar nemzet a természet individuális, sza­badságszerető, saját életét élni akaró em­bere, aki elsősorban a maga egyéni életét ülése 1936 május 6-án, szerdán. 229 éli, a maga magántulajdonát, jogát, az ő há­zát akarja biztosítani és Csak azt tűri ímeg, hogy ezt az egyéni érvényesülést és ezt az egyéni lehetőséget vegyük körül, szorítsuk bele a nemzeti közösségnek, a magasabbrendű nem­zeti érdeknek a körébe, (Boczonádi Szabó Imre: A nemzeti egységbe!) Amikor tehát a kormány szerintem is alkotmányellenes cselekedeteket hajt végre ... (Felkiáltások jobbfelől: Hol? Hol? — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Melyiket?) Mindjárt rá fogok mutatni. Ilyen alkotmányellenes cselekedetek és törekvések például, amikor a nép minden egyes tagját függőségi helyzetbe akarja hozni, és amikor az államhatalom nevében az állami közigazga­tás kifejlesztése címén nem az állam, hanem a kormány érdekében akarja a kormánytól függőségi helyzetbe hozni gazdaságilag, poli­tikailag. (Felkiáltások jobbfelöl: Mivel?) Ki­nevezésekkel, juttatásokkal. (Zaj a jobboldalon. — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: A jö­vőben az ellenzék fog kinevezni!) Uraim, ma nagy alkotmányjogi csoda az, ha egy községi választást is lehet folytatni úgy, hogy az emberek a törvényben biztosított választójogukkal élhetnek. (Boczonádi Szabó Imre: Azon is lehet változtatni!) Azt tartom én alkotmányellenes cselekedetnek, amikor a törvényben gyökerező jogokat nem engedi ér­vényesülni a központi hatalom, nem az állam érdekében, hanem a kormányzat érdekében. Például most is letartóztattak valami har­minc kaszáskeresztest. Miért? Még ma sem tudom, miért. Politikai szempontokból. Mon­dom, letartóztattak harminc kaszáskeresztest, pedig nem bántottak senkit és semmiféle bűn­tényt nem követtek el. Ezt is alkotmányellenes­nek tartom, mert a politikai szervezkedéshez joga van mindenkinek, és ha a kaszáskereszte­sek erőszakra törekedtek . . . (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: De rohamcsapata» t szervezni nincs joga senkinek! — Zaj a balol­dalon.) Élcsapatokat szervez, mélyen t. mi­niszter úr, a kormányzat; fizetett él-gárdát szervez. (Horváth Zoltán: Élharcosokat!) Mi­ben különbözik a kaszáskeresztes roham-csa­pat a NEP élharcosaitól, akik fizetésért zavar­ják meg a nép gyűléseit? Onnan vették a pél­dát, t. Képviselőház. (Boczonádi Szabó Imre: Fáj, hogy vannak! — vitéz Kozma Miklós bel­ügyminiszter: Nem olyan komoly az az egész kaszáskeresztes dolog. Nem számít! — Hor­váth Zoltán: Nem komoly! — Egy hang a kö­zépen: Csirkefogás. — Zaj) Megpróbálok most komolyan beszélni és megpróbálom komolyan bírálni a kormányzat­nak azt a működését, amelyet az elmúlt költ­ségvetésből megállapítottunk, és komolyan szólni ahhoz, amelyet a mostani költségvetés során láthatunk. Komolyságom abban fog megnyilvánulni, hogy valóban elismerem azt, hogy az elmúlt esztendőben a mélyen t. kor­mányzat jól igyekezett és apró lépésekkel fo­kozatosan, lassan előre vitte az ország szeke­rét. (Egy hang jobbfelől: Ez már komoly! — Boczonádi Szabó Imre: Ezt mi is tudjuk és meg vagyunk róla győződve!) Örülök, hogy méltóztatnak ezt helyesléssel tudomásul venni. Ugyanilyen komolysággal leszek bátor majd rámutatni ennek az éremnek a másik olda­lára is. Hogy komolyan mondottam azt, amit vol­tam bátor elvileg kijelenteni, erre nézve pél­dára is hivatkozhatnám, bár nem tartozik rám, hanem a mélyen t % túloldalra. így például a búzaárak emelkedése, az állatértékesítés, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom