Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

222 Az országgyűlés képviselőházának 12í,. ülése 1936 május 6-án, szerdán. De álljunk meg csak egy pillanatra a második tételnél, ahol 54,239.000 pengő defici­tet látok a tavalyi 54,012.000 pengő deficittel szemben. A Magyar Királyi Allamvasutakról van szó. Vájjon a Magyar Királyi Állam­vasutakat kereskedelmi szellőmben yezctik-e. vájjon jogos-e ez az 54 millió pengő deficit,, amely az egész államot, az egész adózó tár­sadalmat a legsúlyosabb mértékben terheli? Erre akarok néhány pontban rámutatni és ezt szeretném egy pár pontban méltatni és vi­tatni. Lehet-e, kell-e és hogyan kell segíteni, hogy az Államvasutak deficitjét eltüntethes­sük 1 ? Meggyőződésem ugyanis, hogy ha az Ál­lanrvasutak vezetésében a kereskedelmi szel­lem valóban olyan mértékben érvényesülne, mint ahogy az a magángazdaságban érvénye­sül, akkor lehetetlenség, hogy ilyen súlyos deficit álljon elő, sőt feltétlenül biztosan állí­tom azt, hogy a Magyar Királyi Államvasuta­kat lehet úgy kezelni, hogy azok igenis jőve­delmezőek és deficitmentesek legyenek, tehát pozitív bevétellel zárják az évi mérleget. Tekintve, hogy egy csomó adatot gyűj­töttem össze erre vonatkozólag, el szeretném ezt kezdeni az Esti Kurir kereskedelmi tevé­kenységével. Felhívom a kereskedelmi mi­niszter úr figyelmét a következő dologra. A csendes megfigyelő azt láthatja, hogy Buda­pestről naponta, a délutáni órákban, mindjárt a lap megjelenése után egy hat-, illetőleg hétszemélyes személyautó indul el a bécsi or­szágúton Győr felé, visz magával három­négyezer Esti Kurir-példányt, megelőzve a délutáni gyorsvonatot, Az Est-et és a 8 Órai Ujság-ot. Leszáguldja az egész vonalat egé­szen Győrig, Komáromnál a túlsó parton lévő magyar testvéreink boldogítására hamar lead 2000 példányt, amelyet átvisznek a hí­don, aztán lemegy tovább Győrbe és valóban kereskedelmi szellemmel megelőzi a többi új­ságokat, ami által nagyobb példányszám el­adását biztosítja. Eddig minden rendben lenne. A kereske­delmi szellem az Esti Kurírnál tényleg meg­van, nem úgy, mint az Államvasutaknál. De a költségek fedezésére egy bizonyos személyfor­galom lebonyolítását tűzték ki célul, még pe­dig 5 pengő 50 fillérért bárki, akár képviselő­társaink közül is, utazhat az Esti Kurir újsá­got szállító autóján egészen Győrig. Ez az autó Győrből másnap reggel 5 órakor indul vissza, jön fel Budapestre és szállítja ismét az utaso­kat, akiket különben a Máv.-nak volna fel­adata szállítani. Tekintve azonban, hogy a har­madosztályú jegy Győrtől Budapestig 6 pengő 60 fillérbe kerül, az Esti Kurir autóján pedig 5 pengő 50 fillérért lehet utazni, tehát tény az, hogy már egy héttel előre elő vannak jegyezve az utasok, elő van jegyezve, hogy ki akar Bu­dapestre utazni és ki fog onnan visszautazni. Jegyet ugyan nem adnak ki, de az utasokat előjegyzésbe veszik, a pénzt pedig felveszik, tehát tulajdonképpen szabályszerű szállítóvál­lalat keletkezik, amely természetesen nem adó­alany és valószínűleg nem is adózik. Tekintve, hogy az Esti Kurir autóján évente mintegy 4380 utast szállít, ha általánosságban a másod­harmadosztályú jegy árát vesszük számításba s tekintve, hogy azon az autón kereskedők is utaznak, akik vonaton gyakran másodosztályon is szoktak utazni, körülbelül 43.000 pengő kárt okoz az Esti Kurir autója az államvasutak­nak. (Egy Hang jobb felől: Hol van Rastfay?) Ha figyelembe vesszük, hogy — minthogy ezen az útvonalon a szállítás nagyon jól bevált — ez valószínűleg más viszonylatban is megtör­ténik, pl. Miskolc felé, vagy Szeged felé, vagy más centrumok felé is, laanerre jók VJL utak, valószínűleg hasonló irányú személy- és ujság­szállítás folyik, könnyen kiszámítható, hogy talán 200—300.000 pengőre is tehető az a veszte­ség, amely ebből kifolyólag ia;z államvasutakat éri. (Haám Artúr: Mit sajnálsz attól a ke­resztény laptól 1 ?) Röviden rá szeretnék mutatni másik kérdésre is, amely az államvasutak bürokra­tikus szellemben vezetett üzletmenetére mutat rá bizonyos fokig. Ne tessék azonban azt gon­dolni, hogy ezzel bárkit is támadni akarnék. En egészen objektív módon szeretném feltárni a bajokat, objektív módon tárgyalva azokat, mintha a bizottságban tárgyalnánk, hogy tény­leg segíteni is tudjunk a bajon, mert 'ászt hi­szem, a tisztelt túloldalnak éppen úgy, miint a jobboldalnak, de minden magyar állampolgár­nak, minden magyar adózónak egyformán ér­deke, hogy a súlyos deficit eltűnjék költség­vetésünkből. Példának hozok fel egy dunántúli közsé­get, ahonnan 50 ember jár be egy győri gyárba dolgozni. Kézenfekvő volt, hogy a vasútállo­imás, amely 2*5 kilométer távolságra van a községtől, egy kicsit távol van ezeknek a mun­kásoknak, akiknek hajnali hat órakor ' már benn kell dolgozniok a gyárban. A község tö­vében, 200 lépésnyire az utolsó háztól, ott van a 117. számú őrház. Hosszas kérvényezésre az államvasutak hozzá is járultak ahhoz, hogy ott állomást létesítsenek, ezt azonban egy fel­tételhez kötötték, mégpedig ahhoz a feltétel­hez, hogy a szükséges földmunkákat az illető község végeztesse el. Tekintve, hogy ez 2000 pengőbe került volna, a község nem vállalko­zott rá és hosszas huzarvona után az állomás még ma sincs meg. A végeredmény azonban az lett, hogy az államvasutak elvesztették azt a naponta be- és kiutazó utast, mert a gyár egy autóbuszt állított be, illetőleg a munkások fizetéséből egy autóbuszt vállaltak közösen és ma az szállítja a munkásokat a gyárba és az szállítja őket vissza, sokkal kény elmesebben és talán még olcsóbban is, mintha vasúton utaznának. Egy másik eset, amelyet fel akarok emlí­teni, a következő. Egy ismerősöm, aki Solt vidékén lakik, a tavalyi esztendőben sok ta­karmányrépát termelt. Feleslegét — kevés ál­latállománya, lévén — nem tudta értékesíteni, illetőleg tárgyalásokat folytatott egy pestkör­nyéki ú. n. aszfalt-tehenészettel és el akarta adni annak 300 vagon répáját. Az aszfalt­tehenészet hajlandó is lett volna megvenni azt a 300 vagon répát, de aa ellenéirték, amelyet mázsánkint fizetni akart, körülbelül csak any­nyit tett ki, mint a vasúti fuvar. Az illető ismerősöm elment tehát az államvasutak igaz­gatóságához és feltárva a helyzetet, azt kérte, hogy mivel vagy 300 vagonról van szó, adja­nak &gy kis fuvarmérséklést, hogy neki is ér­deke legyen az eladás, legalább 20 fillért kap­jon mázsájáért. A legridegebb és legmerevebb elzárkózás az üzletet lehetetlenné tette és a 300 vagon répa prizmában f rothadt el, az aszfalt­tehenészet pedig valószínűleg importkukoricán élt. j ; ; Egy másik érdekes eset egy győrmegyei gaz­dával történt, aki 80 kilogramm: lóheremagot hozatott a Mezőgazdák Szövetkezetétől. Az illető 27 kilométernyire lakik Győrtől. A 80 kilogramm, lóheremagot feladták vasúton,

Next

/
Oldalképek
Tartalom