Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-124
222 Az országgyűlés képviselőházának 12í,. ülése 1936 május 6-án, szerdán. De álljunk meg csak egy pillanatra a második tételnél, ahol 54,239.000 pengő deficitet látok a tavalyi 54,012.000 pengő deficittel szemben. A Magyar Királyi Allamvasutakról van szó. Vájjon a Magyar Királyi Államvasutakat kereskedelmi szellőmben yezctik-e. vájjon jogos-e ez az 54 millió pengő deficit,, amely az egész államot, az egész adózó társadalmat a legsúlyosabb mértékben terheli? Erre akarok néhány pontban rámutatni és ezt szeretném egy pár pontban méltatni és vitatni. Lehet-e, kell-e és hogyan kell segíteni, hogy az Államvasutak deficitjét eltüntethessük 1 ? Meggyőződésem ugyanis, hogy ha az Állanrvasutak vezetésében a kereskedelmi szellem valóban olyan mértékben érvényesülne, mint ahogy az a magángazdaságban érvényesül, akkor lehetetlenség, hogy ilyen súlyos deficit álljon elő, sőt feltétlenül biztosan állítom azt, hogy a Magyar Királyi Államvasutakat lehet úgy kezelni, hogy azok igenis jővedelmezőek és deficitmentesek legyenek, tehát pozitív bevétellel zárják az évi mérleget. Tekintve, hogy egy csomó adatot gyűjtöttem össze erre vonatkozólag, el szeretném ezt kezdeni az Esti Kurir kereskedelmi tevékenységével. Felhívom a kereskedelmi miniszter úr figyelmét a következő dologra. A csendes megfigyelő azt láthatja, hogy Budapestről naponta, a délutáni órákban, mindjárt a lap megjelenése után egy hat-, illetőleg hétszemélyes személyautó indul el a bécsi országúton Győr felé, visz magával háromnégyezer Esti Kurir-példányt, megelőzve a délutáni gyorsvonatot, Az Est-et és a 8 Órai Ujság-ot. Leszáguldja az egész vonalat egészen Győrig, Komáromnál a túlsó parton lévő magyar testvéreink boldogítására hamar lead 2000 példányt, amelyet átvisznek a hídon, aztán lemegy tovább Győrbe és valóban kereskedelmi szellemmel megelőzi a többi újságokat, ami által nagyobb példányszám eladását biztosítja. Eddig minden rendben lenne. A kereskedelmi szellem az Esti Kurírnál tényleg megvan, nem úgy, mint az Államvasutaknál. De a költségek fedezésére egy bizonyos személyforgalom lebonyolítását tűzték ki célul, még pedig 5 pengő 50 fillérért bárki, akár képviselőtársaink közül is, utazhat az Esti Kurir újságot szállító autóján egészen Győrig. Ez az autó Győrből másnap reggel 5 órakor indul vissza, jön fel Budapestre és szállítja ismét az utasokat, akiket különben a Máv.-nak volna feladata szállítani. Tekintve azonban, hogy a harmadosztályú jegy Győrtől Budapestig 6 pengő 60 fillérbe kerül, az Esti Kurir autóján pedig 5 pengő 50 fillérért lehet utazni, tehát tény az, hogy már egy héttel előre elő vannak jegyezve az utasok, elő van jegyezve, hogy ki akar Budapestre utazni és ki fog onnan visszautazni. Jegyet ugyan nem adnak ki, de az utasokat előjegyzésbe veszik, a pénzt pedig felveszik, tehát tulajdonképpen szabályszerű szállítóvállalat keletkezik, amely természetesen nem adóalany és valószínűleg nem is adózik. Tekintve, hogy az Esti Kurir autóján évente mintegy 4380 utast szállít, ha általánosságban a másodharmadosztályú jegy árát vesszük számításba s tekintve, hogy azon az autón kereskedők is utaznak, akik vonaton gyakran másodosztályon is szoktak utazni, körülbelül 43.000 pengő kárt okoz az Esti Kurir autója az államvasutaknak. (Egy Hang jobb felől: Hol van Rastfay?) Ha figyelembe vesszük, hogy — minthogy ezen az útvonalon a szállítás nagyon jól bevált — ez valószínűleg más viszonylatban is megtörténik, pl. Miskolc felé, vagy Szeged felé, vagy más centrumok felé is, laanerre jók VJL utak, valószínűleg hasonló irányú személy- és ujságszállítás folyik, könnyen kiszámítható, hogy talán 200—300.000 pengőre is tehető az a veszteség, amely ebből kifolyólag ia;z államvasutakat éri. (Haám Artúr: Mit sajnálsz attól a keresztény laptól 1 ?) Röviden rá szeretnék mutatni másik kérdésre is, amely az államvasutak bürokratikus szellemben vezetett üzletmenetére mutat rá bizonyos fokig. Ne tessék azonban azt gondolni, hogy ezzel bárkit is támadni akarnék. En egészen objektív módon szeretném feltárni a bajokat, objektív módon tárgyalva azokat, mintha a bizottságban tárgyalnánk, hogy tényleg segíteni is tudjunk a bajon, mert 'ászt hiszem, a tisztelt túloldalnak éppen úgy, miint a jobboldalnak, de minden magyar állampolgárnak, minden magyar adózónak egyformán érdeke, hogy a súlyos deficit eltűnjék költségvetésünkből. Példának hozok fel egy dunántúli községet, ahonnan 50 ember jár be egy győri gyárba dolgozni. Kézenfekvő volt, hogy a vasútálloimás, amely 2*5 kilométer távolságra van a községtől, egy kicsit távol van ezeknek a munkásoknak, akiknek hajnali hat órakor ' már benn kell dolgozniok a gyárban. A község tövében, 200 lépésnyire az utolsó háztól, ott van a 117. számú őrház. Hosszas kérvényezésre az államvasutak hozzá is járultak ahhoz, hogy ott állomást létesítsenek, ezt azonban egy feltételhez kötötték, mégpedig ahhoz a feltételhez, hogy a szükséges földmunkákat az illető község végeztesse el. Tekintve, hogy ez 2000 pengőbe került volna, a község nem vállalkozott rá és hosszas huzarvona után az állomás még ma sincs meg. A végeredmény azonban az lett, hogy az államvasutak elvesztették azt a naponta be- és kiutazó utast, mert a gyár egy autóbuszt állított be, illetőleg a munkások fizetéséből egy autóbuszt vállaltak közösen és ma az szállítja a munkásokat a gyárba és az szállítja őket vissza, sokkal kény elmesebben és talán még olcsóbban is, mintha vasúton utaznának. Egy másik eset, amelyet fel akarok említeni, a következő. Egy ismerősöm, aki Solt vidékén lakik, a tavalyi esztendőben sok takarmányrépát termelt. Feleslegét — kevés állatállománya, lévén — nem tudta értékesíteni, illetőleg tárgyalásokat folytatott egy pestkörnyéki ú. n. aszfalt-tehenészettel és el akarta adni annak 300 vagon répáját. Az aszfalttehenészet hajlandó is lett volna megvenni azt a 300 vagon répát, de aa ellenéirték, amelyet mázsánkint fizetni akart, körülbelül csak anynyit tett ki, mint a vasúti fuvar. Az illető ismerősöm elment tehát az államvasutak igazgatóságához és feltárva a helyzetet, azt kérte, hogy mivel vagy 300 vagonról van szó, adjanak &gy kis fuvarmérséklést, hogy neki is érdeke legyen az eladás, legalább 20 fillért kapjon mázsájáért. A legridegebb és legmerevebb elzárkózás az üzletet lehetetlenné tette és a 300 vagon répa prizmában f rothadt el, az aszfalttehenészet pedig valószínűleg importkukoricán élt. j ; ; Egy másik érdekes eset egy győrmegyei gazdával történt, aki 80 kilogramm: lóheremagot hozatott a Mezőgazdák Szövetkezetétől. Az illető 27 kilométernyire lakik Győrtől. A 80 kilogramm, lóheremagot feladták vasúton,
