Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

214 Az országgyűlés képviselőházának van! a jobboldalon,) hanem a magyar életnek homogén része legyen a mezőgazdaságnak ez a kisegítő intézménye, ne pedig olyan, amely tönkreteszi a magyar mezőgazdaságot, Ismétlem, a kis fuvaroknál a környékbeli kisgazdák számára 25—30%-os engedmény már is eléretett a földmívelésügyi kormányzat közbelépésére, de kérem is a belügyminiszter urat, hogy éppen a szanálással kapcsolatban ezt a kérdést is felvetni legyen szíves, mert ez elemi kérdése nemcsak a főváros lakosságának mint fogyasztónak, hanem elemi kérdése Magyarország egész mezőgazdaságának. (Ügy van! Ügy van!) Éppen ezért innen egy tervet vagyok bátor felemlíteni a földmívelésügyi miniszter úr részére, amely a mezőgazdasági kamarák területének beosztására vonatkozik, mert szükségesnek mutatkozik az, hogy Budapest környéke egy külön mezőgazdasági kamara körébe vonassék, hiszen a pestkörnyéki gazdatársadalomnak egészen más érdekei vannak, mint annak a mezőgazdasági kamarai résznek, amely például a duna—tiszaközi kamara bajai, kecskeméti és szegedi területére esik. Budapest székesfővárosával kapcsolatban a pestkörnyéki gazdatársadalom állandó panaszokat hallat: teljesen ki volt zárva, oda volt kényszerítve a csepeli nagy vásárcsarnokba és a többi piacokról ki volt tiltva. Örömmel hallom, hogy e tekintetben bizonyos engedményekre hajlandó a főváros. Meg vagyok róla győződve, hogy ezek az engedmények Pestkörnyék gazdái számára nagy megkönnyebbülést és további életlehetőségük biztosítását fogja jelenteni. ! A magyar mezőgazdaságnak egy másik kérdésével is kötelességem foglalkozni. Annak ellenére, hogy az általános vitánál az eddigi szokás az volt, hogy politikai és efféle kérdésekkel foglalkoznak, azt hiszem, hogy a magyar közéletnek sokkal í'ontosabb kérdései vannak, éppen ezért a tejkérdéssel is foglalkoznom kell. (Dulin Jenő: Érdekes! Halljuk!) A tejkérdéshez is csak az nyúljon hozzá, aki nagyon tudja. A tejkérdésnek a mostani rendeletben lefektetett megoldása életrevalóbb, mint a régi volt, A legutóbbi tejrendelet a minimális árrendszerre tért át a régi ipari és fogyasztási tej komplikált elszámolása helyett és lehetővé tette azt, hogy a gazdák szövetkezeteikbe tömörülve városi tejellátó üzemeket csinálhassanak és ezzel lehetővé vált újra az, hogy a termelők közvetlenül mehessenek a fogyasztókhoz. A magyar agrárizmusnak ^egy régi-régi programmja az, hogy a termelők közvetlenül érintkezhessenek a fogyasztókkal, a közvetítő kezek kikapcsolásával. A legtöbb helyen a termelő tényleg maga viszi piacra áruját, de ott) ahol ez lehetetlen, lehetővé kell tenni, hogy ezek a termelők szövetkezeteik révén közvetlenül mehessenek a fogyasztókhoz és így próbálják kiküszöbölni a közvetítés drágítását. Ez termelői és fogyasztói érdek is, mert a termemelők nagyobb árt kaphatnak termékeikért, a fogyasztók pedig sokkal olcsóbban kapják azokat. A magyar mezőgazdaságnak a tejtermeléssel való szoros nexusa közismert. Tulajdonképpen azt lehet mondani, ez a fenntartója a magyar mezőgazdaságnak. Egy nagy takarmánytermés esetén azonban a mai tejárak sem lesznek esetleg tarthatók, úgyhogy fel kell hívnom az igen t. kormány figyelmét arra, hogy a tejkérdéssel és a tej értékesítésével már most foglalkozzék, nehogy a nyár folyamán a legk. ülése 1986 május 6-án, szerdán, nagyobb derűt következzék be és esetleg azt a minimális árat, amelyet eddig megállapított, se tudja megtartani a nyáron, ami a magyar mezőgazdaságnak legnagyobb kárára volna. A magyar közgazdasági életnek négy pont járói szólottam. A magyar szőlő- és borgazdaságnak kérdését ez alkalommal elhagyom, mert majd a részletes vitában az egyes tárcáknál lesz módomban erről bővebben nyilatkozni. Meg kell állapítanom, hogy az ellenzék részéről a legobjektívebb kritikák hangzottak és éppen ezért a magam részéről sem foglalkozom személyes vagy efféle kérdésekkel, de ki kell térnem arra a kérdésre, amelyről Su lyok Dezső t. képviselőtársam szólott s amelyet többen is érintettek. Sulyok Dezső t. képviselőtársam is azt említette, hogy nem tudja merre, hova megy Európa irányzata. Ez tényleg nagy kérdés, egyet azonban válaszolhatok erre a kérdésre: egyfelé megy Európának és a világnak az irányzata, mert nem a nagy gazdag népeké, hanem igenis a szervezett népeké lesz a jövő. És ha ezek a különböző irányzatok ideig-óráig harcolnak is egymással, fix jövőt mégis csak abban látunk, amikor egy nép szervezetten lép fel a világ színpadán. Hogy ezt minek nevezzük, az ma nem fontos, de azt látjuk, hogy 1905-től, a japán-orosz háborútól, Japánnak felemelkedésétől kezdve, igenis, a szervezett népek azok, amelyek maguknak utat tudtak biztosítani a boldogulás felé és tekintettel arra, hogy ezt a boldogságot itt, Magyarországon a mai kormányrendszerben és ennek szervezettségében látom, a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik Vásárhelyi Sándor jegyző: Dulin Jenő! Elnök: Dulin Jenő képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: Igen t. Képviselőház! Baross Endre képviselőtársam a bor és szesz kitűnő szakértője, állandóan az 1921 :XLI. törvénycikknek a mezőgazdaságot érdeklő sérelmeiről beszélt. Tökéletesen igaza van, minden tekintetben osztozom azokban a kifogásokban, amelyeket sérelmez, csak arra az egyre vagyok kíváncsi, miért nem méltóztatik megkérdezni a magas kormánytól, hogy négy hosszú esztendő alatt miért nem változtatott ezen? Négy esztendő óta tudniillik ez a kérdés állandóan szőnyegen van, hiszen éppen Baross Endre t. képviselőtársunk az, aki ezt szőnyegen is tartja, azonban, sajnos, a kormányzat részéről nem találunk semmi jóindulatot, hogy ezt a kérdést meg'oldja, sőt ellenkezőleg nemrégiben azt láttuk, hogy a kormány 300 vágón cukrot adott — kilogrammonként 11 filléres árban! — a szeszkartelnek. (Zaj a baloldalon.) T. Képviselőház! Kétségtelen, hogy ezt a kérdést a kormány nem sok jóindulattal kezeli. Amikor ezelőtt egy esztendővel Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter úr a reformparlament csecsemőkorában előterjesztette első költségvetését, az innen elhangzott aggályokra a túloldalról azokat a megnyugtató kijelentéseket kaptuk, hogy hiszen még nem volt idő ahhoz, hogy egy úgynevezett reformköltségvetés kerüljön a t. Ház elé és ez a költségvetés — már mint a tavalyi — még a régebbi kormányzat súlyos öröksége, amelyet át kellett vennünk, de majd egy kis idő múlva mód és alkalom lesz arra, hogy az egész költségvetés átformálódjék úgy, hogy a számsorok között megtaláljuk azokat az oszlopokat is, amelyek