Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

204 Az országgyűlés képviselőházának 12U* illése 1936 május 6-án, szerdán. szorítkozik, vájjon a költségvetés ezeknek az előbb említett szempontoknak megfelel-e, vagy sem; ezt a felszólalásomat használom fel arra, hogy a költségvetéssel kapcsolatos egyes köz­érdekű kérdéseket felhozzak s azután, mint­hogy nem óhajtom aí. Ház türelmét kétszer is igénybevenni, mindjárt a következtetést is le­vonom a bizalmi kérdést illetőleg. A kormány működését két szempontból bí­rálom el. Először abból, vájjon képes-e a kor­mány megtenni és megtesz-e mindent abban az irányban, hogy az ország ügyeit előbbre vigye, hogy dolgozik-e egyáltalában és ha igen, he­lyes irányban-e. A másik szempont az, vájjon a nehéz gazdasági viszonyok között — értem ez alatt a világgazdasági helyzet nehézségeit, — megtesz-e a kormány mindent abban az irányban, hogy gazdasági helyzetünk javul­jon, de legalább is, hogy azon a nivón marad­jon, amelyen eddig volt, alkot-e és nyujt-e se­gítőkezet az ország különböző foglalkozású la­kosainak? Senki sem vonhatja kétségbe, 'hogy a je­lenlegi kormány éppen a nehéz gazdasági vi­szonyok következtében igen nehéz helyzetben vezeti az ország ügyeit. Költségvetésünk defi­cites, az adók behajtása nehéz, mert nehéz helyzetben van az ország lakossága. Fokozott takarékosságra van szükség, mindent meg kell fontolni, jól meg kell hányni-vetni a kormány­nak azt, amit tesz, kevésből sokat kell neki nyújtani. Nem nehéz egy ország isorsát irá­nyítani akkor, ha az az ország gazdag, ha az adók befolynak, ha a költségvetés felesleggel zárul, de nehéz, ha a helyzet olyan, mint ami­lyen az ország helyzete a mai időkben. Talán akkor tudjuk megkapni a legreálisabb képet és akkor fogunk tudni helyesen ítélni, ha a kormány jelenlegi költségvetését és munkáját az elmúlt bő esztendőkkel hozzuk összefüggésbe és párhuzamba. En összegyűjtöttem néhány adatot, beszéljenek ezek az adtok, ezeket min­den kommentár nélkül ismertetem, mert azt hiszem, ezek fogják a legjobban illusztrálni, hogy ez a költségvetés milyen körülmények között^ és milyen körülményekkel szemben jött létre és vájjon az adott viszonyok között nem a legjobb költségvetés-e. Az adatokat három időszakból fogom . fel­sorolni és pedig először abból az időből, mikor az ország gazdásági helyzetei igen jó volt, te­hát az 1924-től 1929-ig terjedő időből. Az ada­tok másik része abból az időből származik, ami­kor az ország gazdasági helyzete rossz volt, töhát az 1932-től 1934-ig terjedő időből, végül pedig a jelenlegi kormány idejéből, az 1935/36. és 1937. költségvetési évből. Hogy ne vegyem nagyon hosszú időre igénybe a t. Házi türelmét, csak az állami közigazgatásra vonatkozó ada­tokat fogïbm felsorolni, ami annál is inkább le­hetséges, mert az üzemeknél a helyzet végig majdnem ugyanaz volt. Az 1924/25. évben aa előirányzat 108 millió hiányt mutatott, a be­ruházására pedig előirányoztak 16" 3 milliót. (Rassay Károly: Az volt az első szanálási év!) t)e facto mutatkozott az év végével 126 millió pengő felesleg és beruháztatott 17 millió pengő, 1925/26. évre 43'6 millió pengő a felesleg és ugyanakkor beruházásra 13*9 millió pengő volt előirányozva, (Rassay Károly: Itt volt Smith, a:főbiztos!) Az év 93 millió pengő felesleggel zárult és beruh áztatott de facto 15*9 millió pengő. 1926/27-re 600.000 pengővel irányozták elő a felesleget, 'beruházásra pedig 13'9 millió pengő irányozta'tjptt elő. A zárszámadás szerint de facto 148 millió pengő volt a felesleg, beru­házásra pedig 15*3 millió pengő jutott. (Gróf Bethlen István: Tessék a leckét jobban meg­tanulni!) 1927/28-ra 200.000 pengő felesleg volt előirányozva, beruházásokra pedig 13 millió pengő irányoztatott elő. A zárszámadás szerint ebben a költségvetési évben 96 millió pengő volt a felesleg és 157 millió pengő került beru­házásra. Ezek voltak azok az idők, amikibr az or­szág anyagi, gazdasági helyzete jó volt. Mái­ezekből az adatokból is megállapítható, hogy mennyivel könnyebb volt az 1924-től 1929-ig terjedő időben beruházásokat eszközölni, sőt abban az időben még sokkal több beruíhá'zást, még több hasznos építkezést lehetett volna eszi­közölni, mert akkor éveken keresztül látható volt, hogy az ország lakosságának teljesítőké­pessege ísokal többet elbír. 1932/33-ra nem volt előirányozva sem feles­leg, sem hiány s beruházásra 21 millió pengő lett előirányozva. Ez a költségvetési év a zár­számadás szerint 8"5 millió pengő hiánnyal zá­™*j- tényleg beruháztatott 31 millió pengő. 1933/34. évre 12 millió pengő biány és beruhá­zásra 19 millió pengő volt előirányozva A zár­számadás szerint 53 millió pengő volt a feles­leg es 22 millió pengő ruháztatott be. (Rassay íhfr°u y: ^¥r ikor T olt 53 millio P en, ?ő felesleg 1934-ben?) Ha pedig a legutóbbi, az 1935/36. évi költségvetést nézük, azt látjuk hogy az elő­irányzás szerint 1*8 millió pengő a hiány be­ruházásra pedig 18 millió pengő iráinyoztátott elo. 1906/37. költségvetési évre 1*6 millió pengő hiány es 21*5 millió pengő beruházás van elő­irányozva. (Rassay Károly: 1936/37-re 70 millió pengő az előirányzott hiány!). Előzőleg már említettem, hogy az üzemeket elhagyom és ki­zárólag az állami közigazgatásra vonatkozó adatokat sorolom fel. Említettem azt is, hogy az üzemeknél bizonyos különbséggel néhol emelkedő, néhol csökkenő eltéréssel, hasonló a helyzet. Ezekből az adatokból kézenfekvően lát­szik, hogy mennyivel nehezebb a mai viszo­?J?£ «ózott a kormány helyzete, amikor az aaohzetok adófizetési képessége csak alig fedi az aliami közigazgatás folyó szükségleteit, ke­reskedelmi merlegünk a gazdasági elzárkózás iolytan csak oriasi nehézségek árán tartható egyensúlyban, és csak esetleges kedvező körül­menyek között érhető el felesleg és a kormány mégis aránylag sókkal nagyobb összegeket akar az ország vérkeringésébe belevezetni, hogy így munkaalkalmat adjon és egyben nö­velje az állam maradandó vagyonát. Hogy összehasonlítást tudjunk tenni, hogy a beruházások milyen méretűek voltak, vagy, hogy jobban fejezzem ki magamat, hogy a be­ruházásból a mai viszonyok között mire lesz a beruházandó összeg- felhasználva s ebben a tekintetben hogyan áll a múlttal szemben a helyzet, kivettem egy beruházási célt, amelyre az összegeket beruházták és pedig az útépí­tést és összegyűjtöttem az adatokat arra vonat­kozólag, hogy az útépítés hogyan állt ugyan­ezen idő alatt az országban. A következő ered­ményt láttam. 1924-ben 3-2 kilométer utat épí­tettek, 1925-ben 4-2 kilométert, 1926-ban 13-6 kilométert, 1927-ben 40-2 kilométert, 1928-ban 130-3 kilométert, 1929-ben 111-8 kilométert, (Gr. Bethlen István: Ezek házszámok kérem!) 1933­ban 88-7 kilométert, 1934-ben 70 kilométert, 1935/36-ban pedig 146 kilométert. Vagyis 1924­től 1935-ig a megépített utak 462 kilométert tetltek ki, míg 1935/36-ban 146 kilométert, tehát

Next

/
Oldalképek
Tartalom