Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-124
Az országgyűlés képviselőházának 1% egyharmadát annak az úthossznak, amely körülbelül 10 év alatt megépíttetett.' Ha pedig a bekötő utakat nézem, akkor azt látom, hogy 1924-től 1934-ig összesen 1076 kilométer hosszú bekötő utat építettek, ezzel szemben pedig egyedül az 1935. évben 1040 kilométer bekötőút építtetett. Azt hiszem, ezek a számok kétségtelenül beszélnek és azt hiszem, ha a pénzügyminiszter urat megkérdeznénk arra vonatkozólag, hogy milyen költségvetéssel tudott volna a Ház elé jönni, ha 146 millió pengő felesleg állt volna az előirányzat szerint rendelkezésére, (Rassay Károly: Én tudom: 80 millió pluszszál, miután 70 millió a mínusz!) akkor azt hiszem, hogy a pénzügyminiszter úr igen boldog arcot tudna csinálni és tudná azt, hogy sok gondját hogyan oszlassa el ezzel a 146 millióval. T. Ház! Ha most ezekből a szempontokból nézem ezt a költségvetést, — mert ez szükséges, hiszen egy költségvetést nem lehet másképpen nézni, nem lehet egy állanj életéből csak egyévi költségvetést kivenni és azt az egy költségvetést nézni, hanem néztti ikell az előzményeket, hogy hogyan fejlődnek ki ezek a költségvetések egyik a másik után, hiszen minden év költségvetésében értékesíteni kell az előbbi évek tapasztalatait, legalább is az előző két év tapasztalatait — akkor az látom, hogy ez a költségvetés megadja a kultúra fejlesztésére azt, ami szükséges, igén sokat tesz az iparos a kereskedelem támogatására, az ország íoldmívelésének előmozdításáról szintén igen nagymértékben gondoskodik és .mindamellett még a hasznos beruházásokra is -— az adott viszonyokhoz képest — igen respektábilis öszszeget fordít. Éppen a beruházási összegnél mutatok rá arra, hogy ha a kormány nem vett volna fel beruházásokra összegeket, akkor az állami közigazgatás költségvetése nem is volna deficites. Mert a deficit 16 millióval van előirányozva, beruházásra pedig 21 millió van felvéve. Nagyon bölcsnek, nagyon okosnak és nagyon helyes nézőpontból kiindulónak tartom a kormánynak ezt az elhatározását, hogy inkább magára vállalta egy deficites költségvetés felelősségét és félretett minden látszólagos nagy eredményt, amely abból állana, hogy az ország elé egy deficitmentes költségvetéssel járulna, inkább vállalta a deficitet, csak azért, hogy a 21 millió pengőt belevígye az ország éltető erejébe, gazdaságába, iparába és kereskedelmébe. Ha most a másik feltételt nézem, amelyet en mint nézőpontot magamnak kiszabtam, vájjon dolgozik-e a kormány, dolgoznak-e az egyes minisztériumok, előbbreviszik-e az ország ügyeit, akkor, azt hiszem, mindannyian nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy igen. Ha egyenkint és összességükben nézzük a miniszter urakat (Mozgás a baloldalon.) és a minisztériumokat, a miniszter urak munkatársait, meg kell állapítanunk, hogy mindegyik dolgozik. Dolgoznak reggeltől-estig, dolgoznak önfeláldozással, nagy lelkiismeretességgel és minden igyekezetükkel azon vannak, hogy az ország ügyeit előbbrevigyék. De meglátszik a parlament munkáján is, hpgy milyen nagy munka folyik ma az ország közigazgatásában, az ország vezetésében. Ha itt is teszek egy kis összehasonlítást és összehasonlítom a mostani parlament munkáját a parlamentnek az elmúlt évek alatt végzett munkájával: vájjon visszafejlődött-e ez a munka,, több vagy kevesebb munkát végülése 1936 május 6-án, szerdán. 205 zünke, vagy pedig megmaradtunk-e ugyanazon a nívón, ajkkor azt látom, hogy a múlt év óta 33 törvényjavaslatot szavazott meg a Ház, amelyek közül 13 lényeges törvényjavaslat volt, amivel szemben 1926-ban 17 törvényjavaslat közül 3 volt lényeges, 1928-ban 45 törvényjavaslat közül 5, 1930-ban 47 törvényjavaslat közül 4, 1931-ben pedig 19 törvényjavaslat közül 3 és 1932-ben 32 törvényjavaslat közül 2 volt érdemleges. * Ha végül a kormány h el- és külpolitikáját akarom röviden mérlegelni, akkor csak egy ellenzéki képviselő urnáik, Gratz Gusztáv képviselő úrnak felszólalására, hivatkozom. Azt hiszem, mindannyian teljes mérteikben csatlakozunk ahhoz a megállapításához, hogy helpolitikailag- az országban abszolút rend és nyugalom van, itt mindenki (biztonságban érezheti magát és .ha körülnézünk egy kissé egész Európában, azt láthatjuk, hogy nemcsak viszonylagosan, hanem abszolúte is ebben az országban van a legnagyobb nyugalom. (Rassay Károly: Ezt halljuk 15 év óta! 1922-hen is ezt mondták! —Mozgás a jobboldalon. — Rassay Károly: Ez nem érdem! Ez olyan, mint a levegő, meg- a víz! — Jurcsek Béla: Madridban sokkal rosszabb, megnyugtatom! — Rassay Károly: Addisz Abebáhan még rosszabb a helyzet!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Szeder János: Gratz is ezt mondta! Nála miért nem kifogásolták?!) vitéz Shvoy Kálmán: Ha pedig a kormány külpolitikáját nézem, akkor nem kell semmi mást tennem, mint csak hivatkoznám a mi nagy angol barátunknak, Rothermere lordnak a közelmúltban tett egyik nyilatkozatára, amelyben szórói-szóra a következőket mondotta (olvassa): »A magyar államiférfiak okos ösztönről tettek tanúbizonyságot azzal, hogy hazájuk sorsát Európa két legerőteljesebb nemzetének sorsához kötötték.« Azt hiszem, ezek után egészen nyugodtan állapíthatom meg, hogy a benyújtott költséigvetés egy dolgos kormánynak reális költségelőirányzata, mert lehetőség szerint minden szükségletet kielégít és ha nem is nagy mértékben, de mégis bizonyos újabb fejlődést, munkát és kenyeret biztosít, ami a mai nehéz időkben mindennél fontosabb. A költségvetés tárgyalását használom fel arra, hogy a költségvetés keretein belül néhány közérdekű és — minthogy én egy vidéki város képviselője vagyok, kénytelen vagyok mindent a vidék szempontjából nézni — a vidéket érdeklő kérdést tegyek felszólalásom tárgyává. A miniszterelnökségi költségvetésben a sajtóosztályra és az informatív szolgálatra 950.000 pengő van beállítva. Ezt a, magam részéről szükségesnek, helyesnek tartom, (Rassay Károly: Esetleg kevésnek!) ehhez minden tekintetben hozzájárulok. Azt is helyesnek tartom, hogy a költségvetésnek ez a tétele diszkrecionális jellegű; ez így volt a imultban és így lesz mindig, még akkor is, ha azok az urak kerülnének a kormány élére, akik ma ezt a legerősebben ellenzik. (Helyeslés jobbról) Azért én e felett a kérdés felett nem is tartom opportunusnak a nagy vitát s ezt a tételt minden további nélkül elfogadom. (Rassay Károly: Es azokat a plus százezreket, amelyeket jogtalanul felhasználtak a közpénzekiből! — Egy hang jobbfelől: Magánvállalatoktól! — Rassay Károly: A főváros pénztárából százezreket!) Ami a sajtó támogatását illeti, itt a vidéki sajtó szempontjából szeretnék egypár dolgot előadni. (Rassay Károly; Meg kell keresni a
