Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

Az országgyűlés képviselőházának 12. amilyen nyereséget jelent ránk nézve a névmagyarosítási akciónak erőltetése. Még csak egypár szót szeretnék szólni a gazdasági politikát illető kérdésekről. Ebben a tekintetben — mint már Farkas Elemér t. barátommal folytatott bevezető polémiámban megemlítettem — én azt tartom, hogy annak a gazdasági szabadságnak vagy gazdasági liberalizmusnak rendszere — tegnap bizonyos eszmecsere folyt arról, hogy ez egy dolog-e vagy kettő, én a magam részéről teljesen azonos dolognak tartom, & mai viszonyoknak megfelelő politika-e vagy pedig tényleg át kell térni itten egy másik politikára. E tekintetben azon a meggyőződésen vagyok, hogy ez a politika volt az, amely Magyarországot gazdaságilag, felvirágoztatta és erősítette. Hallottam éppen a kormány egyik tagja részéről, aki szakkérdésekben sok helyes elmondandóit megtoldotta azaal, hogy egy bizonyos általános gazdaságpolitikai nyilatkozatot is tett Bornemisza iparügyi miniszter úr részéről azt a nézetet, hogy azt a haladást, amelyet Magyarország gazdasági téren 1867-től a világháborúig elért, nem a liberalizmusnak köszönheti, hanem azt a liberalizmus ellenére érte el, mindazoknak a nehézségeknek ellenére, amelyeket szerinte a liberalizmus gördített — úgy látszik — a gazdasági haladás elé. Ezt én teljesen téves, felfogásnak tartom és nem tartom feleslegesnek, hogy ezzel a felfogással itt szembehelyezkedjem. Magyarország gazdasági fejlődését 1867 és 1914 között különösen két dolog mozdította elő nagy mértékben. Az egyik az volt, hogy mi Ausztriával vámügyi, pénzügyi és hitelügyi közösségben lévén, élvezhettük azt az olcsó hitelt, amely Ausztriának rendelkezésére állott és amely más agrárállamoknak nem állott rendelkezésére. A másik ok pedig, amely ezt a gazdasági fejlődést előmozdította, igenis az volt, hogy itt liberális gazdasági politikát folytattunk, amely mellett a külföldi tőke érdeklődhetett az ország iránt és bejöhetett az országba abban a biztos tudatban, hogy ezt a tőkét itt bántódás nem fogja érni. Ezzel értük el az iparosodást, a mezőgazdaság intenziválódását és ezeknek a tényezőknek köszönhetjük azt, hogy Magyarország a gazdasági prosperitásnak arra a fokára tudott emelkedni, amelyet a világháborúig kétségtelenül elért. Mert egészen könnyen elképzelhető, hogy az a külföldi tőkés, aki tőkéjének egy idegen országban való elhelyezésével foglalkozik, esetleg érez magában bátorságot arra, hogy kiszámítsa, vájjon a gazdasági viszonyoknak olyan alakulása fog-e ottan bekövetkezni, amely mellett kihelyezett tőkéje a maga gyümölcsét meg fogja heani, de senki sem ejthet meg erről kalkulációt olyan országokban, ahol egy kormány esetleges szeszélyei halomra dönthetik és máról holnapra megsemmisíthetik azokat a kalkulációkat, amelyeket az illető tőkéjének kihelyezésekor végzett. T. Ház! A rendelkezésemre álló idő letelt. Még pár szót akartam szólni gazdasági kérdésekről; valamelyik közgazdasági tárca költségvetésének tárgyalásakor alkalmat keresek majd arra, hogy erre vonatkozó észrevételeimet előadjam. Csak egészen röviden rekapitulálok: bár elvileg nincs kifogásom azon külpolitika ellen, amelyet a kormány folytat, de azt mégis több tekintetben kiegészítendőnek tartom. Mivel azonban a belpolitika terén fontos kérdések elhanyagolását látom a kormány működésében és mivel gazdáig ülése 1936 május 6-án, szerdán. 20$ I ságpolitikai téren nem tudok egyetérteni azzal a bizonyos nizussal, amellyel a kormány az irányított gazdálkodás felé fordult, mindezen indokokból nem tudom elfogadni a költségvetést. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon, — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: vitéz Shvoy Kálmán képviselő urat illeti a szó. vitéz Shvoy Kálmán: T. .Képviselőház! Előttem felszólalt Gratz Gusztáv igen t. képviselőtársam igen érdekes beszédének csak külpolitikai részére óhajtok pár szóval reflektálni. Ma a t. felszólaló képviselő úr is helyeselte és magáévá tette a kormány külpolitikáját. Ezzel kapcsolatban a t. képviselőtársam által felhozott két témát szeretném érinteni. Az egyik az, hogy Franciaországban és Angliában iparkodjék a kormány kedvező hangulatot teremteni velünk szemben. Erre vonatkozólag csak azt mondhatom, hogy a kormány mindenkori nyilatkozatában és a. kormányzói beszédben is benne foglaltatik az, hogy az összes külállamokkal jó viszonyt kíván az ország, illetőleg a kormány fenntartani. A képviselő úrnak ez a felvetett gondolata és kívánsága tehát már amúgy is teljesedésbe ment. Ami a másik kérdést, a kisantant államaival való viszonyunkat illeti, a t. képviselő úr beszédének későbbi folyamán maga is elismerte és kiemelte, hogy államunk, illetőleg kormányunk a kisebbségekkel szemben milyen türelmes és okos politikát folytat. Nekem azt kell mondanom, hogy éppen a kisantantállamok részéről a magyar kisebbségekkel szemben mutatkozó politika volt mindig egyik legfőbb oka annak, hogy nem tudott kifejlődni olyan hangulat és olyan érzésbeli közösség, amilyenre szükség lett volna ahhoz, hogy két állam egymással szoros baráti viszonyban éljen vagy hogy két állam között melegebb hangulat fejlődjék ki. Azt hiszem, mindannyian tudjuk és érezzük azt, hogy sohasem Magyarországon múlott, ha nem volt a kisantantállamok és Magyarország között egy jobb és elfogadhatóbb helyzet. Ami igen t. képviselőtársam felszólalásának elején elhangzott ama megjegyzést illeti, hogy ő a költségvetés megszavazását bizalmi kérdésnek tekinti a kormánnyal szemben és a bizalom hiányában nem tudja a költségvetést megszavazni, e tekintetben az a véleményem, hogy a költségvetés tárgyalásánál, a költségvetés elbírálásánál, illetőleg megszavazásánál két részre kell osztani a kérdést. Először azt nézem tisztán és érdemlegesen, hogy a költségvetés megfelel-e az ország helyzetének a realitások szempontjából, és hogy adott viszonyok között legjobb-e a költségvetés abból a szempontból, hogy az ország szükségletét az ország fejlődése szempontjából fedezi-e, és hogy megadja-e a kormánynak a lehetőséget arra, hogy az élet mindennapi szükségleteit fedezni tudja. Továbbá, hogy az ország ügyeit úgy lehet-e vezetni a költségvetéssel kapcsolatban, hogy ne álljon he egy dekadencia, egy visszafejlődés. Egy másik dolog azonban a felhatalmazás kérdése, az a kérdés, hogy a kormánynak megadjam-e a felhatalmazást ennek a költségvetésnek^ felhasználására. Nézetem szerint a felhasználás megadása a. bizalmi kérdés és én ebből a szempontból nézem a költségvetést. Jelenlegi felszólalásom kizárólag csak arra 29*