Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

202 Az országgyűlés képviselőházának 1 kérdések, olyan ellentétek a kormánypárt és az ellenzék között, amelyek aggályossá tehetnék azt, ha a választók bizalma az egyik oldaltól elfordul és a másikat részesíti támogatásban, nincsenek; ma e miatt tragikus, fontos bonyodalmak iel sem képzelhetők. Az ellenzéken éppenúgy találunk ma felelősségük tudatától áthatott komoly államférfiakat, akiknek nagy kormányzati praxisuk van, akik ismerik az állam gépezetét, mint akár a kormánypárton — hiszen nem tagadom, hogy ott ugyanúgy vannak ilyen emberek. Ma, ismétlem, semmiféle fontossággal nem birna az, hogy a választók bizalma, jobbra vagy halra f fordul-e egy adott esetben, egy választás esetén. Ezért mondom, hogy anakronizmus ennek az egypártrendszernek a fenntartása. Egyetlenegy érvet látok, amelyet ma fel lehet hozni — szerintem helytelenül — ennek az állapotnak az igazolására, és ezt szokták felhozni rendesen a titkos választójoggal szemben és a titkos választójogtól várható esetleges veszedelmekkel szemben is, hogy tudniillik az ellenzék sok apró kis frakcióra lévén széttöredezve, tulajdonképpen nincs egységes ellenzék, nincs egységes ellenzéki párt, amelyre a kormányzást rá lehetne hízni, ha a többségtől a nemzet bizalma elfordul. Nem lehet tudni, mely frakció vagy frakciók húzhatnak ebből a változásból hasznot. En azt hiszem, hogy ezek az aggodalmak, amelyek ebből a meggondolás'ból erednek, nem is annyira a titkos választójog, mint inkább a mi pártviszonyaink ellen szólnak. Amint én ezekről a kérdésekről mondandó vagyok, az talán nem is annyira a többséget, mint inkább az ellenzéket érinti. Nagyon szükségesnek tartanám, hogy ezek a különböző ellenzéki frakciók igyekezzenek közös plattformra helyezkedni, bármilyen formában is, és igyekezzenek egységes frontot felállítani a kormánypárti fronttal szemben. Nem az ellenzék érdekében, nem az ellenzéki politikusok érvényesülése érdekében, hanem azért, hogy így létrejöjjön az a két-pártrendszer, amely minden egészséges parlamentarizmus alapkelléke. Abban a pillanatban ugyanis, amint ez a rendszer létrejönne, megszűnnék minden érv, amely a titkos válás z-tójog ellen szól. Attól a pillanattól kezdve, amelyben világosan áll előttünk, hogy akár jobb-, akár balfelé dől egy választás eredménye, az ország nagy érdekei minden körülmények között biztosítva vannak kalandos vállalkozásokkal szemben, elenyészik minden ok, amely a mellett szólna, hogy igenis mesterségesen, akár nyilvános szavazással, akár más mesterséges fogásokkal fenn kell tartani egy bizonyos többségnek a hatalmát, kormányzását. Még e>gy belpolitikai kérdést, egy negyedik kérdést akarnék érinteni. Ez a kisebbségi kérdés. Azt hiszem, ebben a tekintetben a, magyar közvélemény örvendetes átalakuláson megy keresztül. Azok a bölcs megállapítások, amelyeket Bethlen István volt 'miniszterelnök úr és Eckhardt Tibor számos beszédében erről a kérdésről kifejtettek, bizonyos ' mértékben mégis csak áthatották a közvéleményt és megérlelik azt a meggyőződést, hogy mi nem folytathatunk más kisebbségi palitikát Magyarországon, mint amilyet a tőlünk elszakított magyarok számára a szomszédos államokban el akarunk érni, hogy lehetetlen volna szót emelnünk a külföldön élő magyar kisebbségek igényei' mellett, ha ugyanakkor kitennénk magunh* ülése 1936 május 6-án, szerdán. kat annak a, vádnak, hogy hiszen Magyarországon más állapotok vannak. * Ebben a tekintetben nagy elismeréssel va; gyök a kormány iránt is, amelynek kisebbségi politikájával messzemenöleg egyetértek. Különösen köszönetet mondok azért a rendeletért amely a karácsonyi ünnepek alkalmával jelent meg és amely végre szabályozza a kisebbségi nyelvoktatás kérdését. Azt hiszem, a magyarországi kisebbségek kulturális és nyelvi vágyai, óhajai ezzel a rendelettel messzemenően teljesedésbe mentek s azt gondolom, hogy ennek a rendeletnek rendkívül üdvös hatásai lesznek. Szükségesnek tartanám azonban, hogy ennek a rendeletnek végrehajtását minél inkább siettessük. Mivel a velünk ellenséges külföldi sajtóban ismételten kételyek merülnek fel aboan a tekintetben, vájjon a kormány tényleg komolyan akarja-e ennek a rendeletnek a végrehajtását, amiben én pillanatig sem kételkedem, szükségesnek tartanék egy olyan nyilatkozatot, vagy még inkább olyan tényeket, amelyek ebben a tekintetben teljes világosságot teremtenek. ! Lehetséges, hogy a rendelet végrehajtása során olyan igények is felmerülnek, amelyeknek kielégítése érdekében komoly megfontolásokra lesz szükség. Gondolok itt elsősorban arra, hogy amennyiben beigazolódnék, hogy a vegyesnyelvü iskolák számára nem áll rendelkezésre elegendő tanerő, akkor valamilyen módon gondoskodni kell arról, hogy megfelelő tanerők kiképeztessenek. Ismerem ennek a kérdésnek nehézségeit, tudom, hogy a népiskolai nevelés részben állami, részben felekezeti lévén, tulajdonképpen egy-egy tanító- és tanítónoképezdét kellene felállítani az állami iskolák, a katolikus és protestáns iskolák részére, ami természetesen nagyon nagy nehézségekbe ütköznék. De azt hiszem, ennek a kérdésnek a megoldására is vannak bizonyos módok, és amennyiben a rendelet végrehajtása során felmerülne annak szükségessége, hogy gondoskodjunk megfelelő tanerők kiképzéséről is, a magam részéről bátor vagyok ezt az érdeket a kormánynak messzemenöleg figyelmébe ajánlani. Szükségesnek tartanám még megemlíteni a kisebbségi kérdéssel kapcsolatban, hogy rendkívül kívánatosnak tartanám, hogy a kisebbségi vidékeken működő szakiskolákban, földmíves- és iparosiskolákban módi nyújtassák arra, hogy az illető fiúk a saját anyanyelvükön is nyerjék azt a gyakorlati kiképzést, amelyet ezek az intézetek nyújtanak. Még csak egy kérdést szeretnék ezzel kapcsolatban érinteni, és ez a névmagyarosítás kérdése, amely kérdésben a külföldi sajtó részéről állandó támadásoknak vagyunk kitéve. Álláspontomat nemrégiben kifejtettem e tekintetben. Sajnos, éppen a kisebbségek részéről vagyok nyilatkozatom miatt állandó támadásoknak kitéve. Azt mondottam, hogy senki érdemének és senki bűnének nem tudom be, akár megtartja, akár megváltoztatja valaki a nevét. Ez legyen mindenkinek lelkiismereti kérdése, amelyre befolyást gyakorolni semilyen irányban nem szabad. De szükségesnek tartom annak megállapítását, hogy ha a kormány ebben a tekintetben bizonyára nem is gyakorol semmiféle pressziót, viszont vannak panaszok, hogy egyes alsóbb hatóságok itt bizonyos nyomást is gyakorolnak. Ezt rendkívül aggályosnak tartom, mert hiszen amit mi ebben az országban teszünk, az utánzásra talál a külföldön is (Felkiáltások balfelől: Sőt!) és ez meggyőzjödésem szerint sokkal nagyobb veszteséget jelent ránk nézve, mint