Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

Az országgyűlés képviselőházának 12A. ülése 1936 május 6-án, szerdám. 201 nek megoldásánál, annak figyelmébe ajánlom Bandholtz amerikai tábornok memoárjait. Bandholtz generális annak a katonai missziónak volt tagja, amely a román megszállás alkalmával itt Magyarországon működött. Végtelenül értékes szolgálatokat tett Magyarországnak, amikor arról volt szó, hogy javainkat és értékeinket a román megszálló csapatok eljárásával szemben megvédjük, ö írja le emlékirataiban, hogyan kilincseltek nála magyar emberek: egyik a román-magyar perszonálunio érdekében, a másik egy olasz hercegnek a magyar trónra ültetése érdekében, a harmadik pedig a jugoszláv-magyar kooperáció érdekében. Ezek a helyzetek megismétlődhetnek, amelyek ellen csak egyetlenegy garanciánk van, az, ha mi az államfői hatal

: mat olyan kézbe rakjuk le, amelynek a mi alkotmányunk régi, évszázados tradíciói alapján erős gyökerei vannak, s amely meg tudja akadályozni azt, hogy e tekintetben meglepetések és zavarok következhessenek be. Igen t. Képviselőház! Ha egyéb különbség és egyéb politikai ellentét nem állana fenn köztem és a kormány között, mint az, hogy a kormány ennek a kérdésnek előkészítésére nem helyez súlyt, sőt ismételten ellene nyilatkozott azoknak, akik a legitimista gondolatot ebben az országban képviselik, anynyira, hogy ha mi ennek a gondolatnak a magyar politika szempontjából való fontosságát a külföldön hangoztatjuk, mindig abba az ellenérvbe ütközünk, hogy hiszen a maguk kormánya sem akarja ennek a kérdésnek megoldását, mondom, ha egyéb ellentét nem volna köztem és a kormány között, ez az egy ellentét is indokolná azt, hogy a költségvetést nem tudom elfogadni. T. Képviselőház! Eendkívül fontosnak tartom azt a másik követelményt is, amelyet erről az oldalról állandóan hangoztatunk, hogy Magyarország jövője szempontjából le kell küzdeni azokat a bizonyos körökben meglévő hajlandóságokat, amelyek a diktatórikus intézményekkel való viszonylatban nálunk fennállanak. A kormány ismételten kijelentette, hogy tőle távoláll ilyen szándék megvalósítása, — nincs jogom kétségbe vonni ennek az állításnak helyességet, 116m IS £lKci" rom kétségbe vonni — de tény az, hogy ilyen törekvések és ilyen eszmeáramlatok igenis vannak a magyar közéletben (Felkiáltások jobbfelől: Hol?) s hogy ezek az áramlatok leginkább olyan körökben vannak elterjedve, amelyek a magyar kormányhoz bizonyos mértékig — legalább is a közfelfogás szerint — közelállnak. Igen t. Képviselőház! Én nem vagyok híve a diktatórikus rendszernek, sem a hatalmas és nagy országokban, sem a kis országokban, de azt tartom, hogy egy kis országra nézve fokozott veszedelemmel járna az ilyen rendszer meghonosítása. Egy nagy nemzet sok mindent megengedhet magának, hisz nem mernek vele kikezdeni, de egy kis nemzetnek sokkal óvatosabb politikát kell folytatnia. Nekünk nem az adja meg az erőt azokkal a veszélyekkel szemben, amelyekkel a múltban számoltunk s amelyekkel esetleg a jövőben is számolnunk kell, hogy nekünk erős kormányunk van, amely ennek az országnak sorsát intézi, hanem az, hogy ennek az országnak minden egyes fiába beleplántáljuk azt ,a nemzeti érzést, azt az ellenálló erőt és szabadságszeretetet, amely a külföldről jövő veszélyek ellensúlyozására és kiparírozására szükséges. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. Mi a török uralmat s az Ausztriával vívott függetlenségi harcokat nem álltuk volna ki, ha nem lett volna itt minden egyes vármegyében, minden egyes városban és községben egy-egy bástyája a magyar nemzeti érzésnek, amely ellen tudott állani. Ez az állapot pedig könnyen megszűnhetne abban az esetben, ha itt Magyarországon parancsuralmi rendszer támadna. Azt hiszem, ezzel olyan állapotokat teremtenénk itt, amely megfelelne annak a római császár ideáljának, aki a maga cézári őrületében azt mondotta egy ízben, hogy: »Szeretném, ha Rómának egy feje volna, hogy azt egy csapással nyisszanthassam le.« Azt hiszem, nekünk ellenkezőleg arra kell törekednünk, hogy itt nyolcmillió magyar iegyen, aki szükség esetében ellenállni tud, hogy itt minden egyes magyar ember átérezze azokat a kötelességeket, amelyek őt az országgal szemben és az országot fenyegető külső veszélyekkel szemben terhelik. Ez az ellenállási erő, amellyel rendelkezünk, csak gyengülhetne, ha itt egyetlen embernek — bármilyen kiváló legyen is az az ember — akaratától függne az ország ügyeinek vezetése. Êz azonban egyelőre még csak negatív szempont., Szükségesnek tartom azt is, hogy pozitív irányban építsük ki azokat az intézményeket, amelyek biztosíthatják az ország nyugodt fejlődését, biztosíhatják olyan esetekre, olyan helyzetekre és olyan időkre is, amelyek esetleg nyugtalanabbak lesznek, mint a mai idők. Ebből a szempontból feltétlenül szükségesnek tartom, hogy parlamenti rendszerünket is megváltoztassuk, mégpedig elsősorban úgy, hogy az az egypárt-rendszer, amely Magyarországon most már 1867. óta tradícióvá vált, megszűnjék, és másodszor úgy, hogy a választások szabadsága a titkos választójog bevezetésével megteremtessék. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) * Igen t. Képviselőház! Azt hiszem, hogy azt az állapotot, amely az egypárt-rendszer meghonosításával Magyarországon bekövetkezett, ma bátran anakronizmusnak lehet nevezni. Ez a rendszer ugyanis egy olyan időben alakult ki, amikor egy nagy 67-es kormánypárttal szemben egy közjogi alapon álló ellenzék állt, egy párt, amely az Ausztriával való közösséget fel akarta bontani, és abban az időben keletkezett az a felfogás, hogy itt minden eszközzel meg lehet és meg i kell védeni az akkori többséget, mert ha az ellenzék kerülne uralomra, abban az esetben az osztrák-magyar közösség felbomlásától és súlyos nemzetközi komplikációktól kellene tartani. T. Képviselőház! Megvallom, hogy ezt a nézetet az akkori viszonyokra alkalmazva sem tartom helyesnek. Szükséges ugyanis, hogy a parlamenti életben minden áramlat, amely az országban létezik, megnyilvánulhasson, és ha valamely áramlat helytelen, annál szükségesebb, hogy az megnyilatkozzék, mert az élettel való súrlódás, az élettel való összeütközés révén annak az áramlatnak azok a vonatkozásai, azok a nyúlványai, amelyek nem alkalmasak, nem életképesek, majd össze fognak zsugorodni s egészségesebb és ésszerűbb politika útját fogják egyengetni. Hibásnak és helytelennek tartom az akkori viszonyokra alkalmazva ig azt a politikát, amely mesterségesen igyekezett fenntartani egy 67-es többséget. De az akkori álláspontot legalább is^ meg tudom érteni; nincs azonban ennek az álláspontnak semmiféle értelme, .ha ezt a mai állapotokra alkalmazzuk. Ma olyan 29