Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

200 Az országgyűlés képviselőházának 124. ülése 1936 május 6-án, szerdán. vül fontosnak tartom Magyarország szempontjából. Nagy megnyugvással látom és ezt ellenzéki álláspontom ellenére is meg kell állapítanom, . hogy a külügyek vezetése olyan tapasztalt államférfiú kezében van, mint a külügyminiszter úr, akivel sokáig dolgoztam együtt, akinek ismerem kiváló tulajdonságait és helyes politikai kalkulációra, számításra való ké- ' pességeit, akinek ismerem illúziótól való mentességét, a szertelenségektől való idegenkedését, simulékonyságát és óvatosságát, és meg vagyok róla győződve, hogy tmindaz, amit ő tesz, helyesen van • koncipiálva és helyesen vitetik keresztül. Az egyetlen kifogás talán, amelyet támaszthatnék, az, hogy az .az út, amelyet ő és a kormány külpolitikája követ, kétségtelenül helyes és sikereket tud felmutatni, de talán ki lehetne egészíteni ezt a politikát egy és más vonatkozásiban olyanféle akciókkal, amelyek e politika esetleges árnyoldalainak a letampítására irányulnak és talán imás irányban bizonyos aktívumot jelentenének a magyar külpolitika szempontjából. T. Képviselőház! Ha most áttérek a belpolitikai kérdéseknek a taglalására, méltóztassanak megengedni, hogy ezeket is ugyanabból a k.';nduló pontból vegyem vizsgálat alá, abból az elgondolásból kiindulva,, hogy Európának ezen az igen exponált helyén lévő magyarságot rendkívül nagy veszedelmek fenyegetik a jövőben, amelyek fokozottan kötelességünkké teszik, hogy ennek az országnak belső alkatát olyan szilárdan építsük tel, hogy az esetleg kibírjon egy-egy eleani csapást, egy-egy nagy vihart is, amely a, jövőben esetleg reánk zúdul. Itt megint el kell ismernem, hogy Magyarország, mióta a forradalmak és az ellenforradalmiak kora lezajlott, a rendnek és a békés fejlődésnek képét mutatja, és hogy ebben a tekintetben talán bizonyos mértékben példaadó lehet, mert hiszen látjuk, hogy a szomszédos országoknak egész sorában bombák robbannak, revolverek kattognak és a politikai ellentétek a végsőkig feszültek, míg itt, Magyarországon a rendet, a békét, a vagyon- és személybiztonságot, sőt bizonyos mértékig a politikai szabadságok rendszerét és mindig fenn tudtuk tartani. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Bizonyos mértékben megvan a politikai szabadság rendszere, mindenesetre nagyobb mértékben, mint Németországban, vagy Olaszországban, azt igen t. képviselőtársaim is el fogják ismerni. (Farkas István: Az igaz!) Én azonban nem vagyok olyan teljesen megnyugodva abban a tekintetben, hogy ez a relativ nyugalom, amely itt Magyarországon ezidőszerint uralkodik, vájjon tényleg annak jeléül vehető-e, hogy a magyar államnak alkata annyira szilárd iminden vonatkozásban, és hogy annyira nincs rajta semmi repedés és (riés, úgyhogy biztosra lehet venni, hogy Magyarország mai alkatáh

an ilyen nagybbb esetleges megpróbáltatásokat is ki fog állni. E tekintetben intő példaként állanak előttem a mi háborúelőtti tapasztalataink. Hiszen akkor is békés és csendes állapot uralkodott nálunk, és senki sem tudta volna elképzelni, hogy amikor véletlenül a magyar belső politikai életnek egy krízise összeesett azokkal az elemi csapásszerű eseményekkel, amelyek Magyarországra zúdultak, akkor olyan felfordulás következhessek be, mint amilyen az 1918/19-ben nálunk lefolyt. Én tebját nem szeretném ebben a tekintetben túlságos optimizmusban ringatni magamat. Én — sajnos — ma is látok a mi politikai életünkben, a mi politikai alakulatunkon olyan réseket, amelyeket mintél előbb be kellene tömni, olyan repedéseket, amelyeket minél előbb meg kellene javítani, mert félek attól, hogy ha maradunk úgy, ahogy most vagyunk, a magyarság egy nagy megrázkódtatást, egy nagyobb, politikai vihart, egy európai konfliktus esetében bekövetkező bonyodalmakat nem fogja kibírni. Igen t. Ház! Az első kérdés, amelynek tekintetéiben a megoldás előkészítését szükségesnek tartanám, a sokat vitatott királykérdés. Természetesen teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ezt a kérdést nem lehet ezidőszerint megoldani, mert külföldi hatalmak akarata kadárlyozza ezt. Természetesen nem fogok a kormánynak szemrehányást tenni azért, mert nem tud egy olyan politikát keresztülvinni és megvalósítani, amelyet azok sem tudnának ezidőszerint megvalósítani, akiknek szívbeli óhal juk lenne ez, és akik ezt a kérdést a magyar ' jövő szempontjából kardinális fontosságú kérdésnek tartják. De hiszen más kérdések is vannak, amelyeket ezidő szerint megoldani nem tudunk. Ott van a revízió kérdése is, melynek megoldása ma lehetetlen. Ez azonban nem akadályozza azt, hogy állandóan szem előtt ne tartsuk ezt a kérdést, állandóan ne igyekezzünk az akadályokat elhárítani e kérdés megoldásának útjából és állandóan ne igyekezzünk oda törekedni, hogy ezeknek az akadályoknak elhárításával megteremtsük e kérdés megoldásának lehetőségeit Mi sem akadályozza, hogy a királykerdésben ugyanezt tegyék. T. Ház! Azt hiszem, hogy ha talán a legnagyobb csapás, amely Magyarországot érte, az ország megcsonkítása volt, nem sokkal kisebb csapás ennél az, hogy még ennek a megmaradt Csonka-Magyarországnak független akaratelhatározása is megvan kötve és olyan kérdésekben, amelyek a magyarság léte és jövője szempontjából alapvető jelentőségűek, idegen akarat érvényesül nálunk, és hogy nem vagyunk ezekben a kérdésekben urak a mi saját portánkon. Nagyon szükségesnek tartom, — és azt hiszem, hogy a magyar nemzetnek egész jövője függ attól — hogy ebben a kérdésben igenis végleges megoldásra jussunk. Ha elképzelem, hogy megmaradunk a mai állapot és rendszer mellett, és ha elképzelem, — emberek lévén, akik mulandók — hogy a jövőben az államfői hatalom birtoklásának megüresedése olyan időben következik be, amikor súlyos európai krízissel is kell Magyarországnak megbirkóznia, akkor ennek a méltóságnak betöltésénél lesznek jelöltjeik a franciáknak, a németeknek, az olaszoknak s talárt az oroszoknak, a cseheknek és jugoszlávoknak is, akik azután mindenáron, a korrupció minden eszközével igyekezni fognak odahatni, hogy saját jelöltjük megválasztását vigyek itt Ezek'azok az állapotok, amelyek annakidején Lengyelország függetlenségét aláástak, és amelyekben Lengyelország annakidején elbukott. Nem tudom elképzelni, hogy ezeknek a nagy veszedelmeknek láttára ne jussunk arra a meggyőződésre, hogy ennek a kérdésnek mielőbb való megoldása rendkívül fontos Magyarország jövője szempontjából. Aki kételkednék abban, hogy nálunk, ahol relatív nyugodt viszonyok között élünk, ilyen veszedelmek előállhatnak, s hogy itt előfordulhatna az, hogy a külföldi hatalmak a maguk befolyását érvényesítsék ennek a kérdés-