Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

Az országgyűlés képviselőházának 123, tükröt tényleg meg kell változtatni, hogy a magyar nép olyan képviselethez jusson, amelyik megfelel az ő felfogásának, gazdasági és poli­tikai érdekeinek. Az a mód, ahogyan itt egyik-másik kép­viselő úr a felelősség elől, a bírói ítélet elől meg­szökött, nem úri gesztus. De nem is a költsé­gek elől való szökést bélyegzem ebben a tekin­tetben nagyon nem úri gesztusnak, .hanem azt a körülményt, hogy nem várta be a bírói íté­letet, azt, hogy bár maga érezte, hogy ő bűnös és maga vonta le a konzekvenciákat, mégis . ezek után mégegyszer fellép ugyanabban a ke­rületben és mégegyszer hagyja magát megvá­lasztani. Nem hiszem, hogy Európában van még egy ország, ahol meg lehetne csinálni, hogy a képviselő, aki önmagáról mondott íté­letet, mégegyszer oda merjen állani választói elé és bizalmukat kérje. Ez csak ott lehetséges, ahol a lelkeken taposnak, ahol az emberekben nincs meg a függetlenség, ahol mindenki függő helyzetben van, ahol az emberek azt mondják, mit törődünk azzal, hogy X. vagy Y. lesz-e a képviselő, csak az az egy .bizonyos, hogy ez az úr meg lesz választva, ma itt van az Ígérete, hogy mit akar csinálni, de a jegyző itt marad, a szolgabíró itt marad és rajtam töltik ki a bosszújukat akkor, ha nem azt csinálom, amit akarnak. Ezzel kapcsolatban a következő határozati javaslatot terjesztem 'be (olvassa): »Tekintet­tel arra, hogy a legutóbbi választások alkal­mával újból bebizonyult az érvényben lévő vá­lasztási törvény tarthatatlansága, a választó­jogi reform elódázhatatlanul sürgős. Ennél­fogva a képviselőház utasítja a kormányt, hogy az általános, egyenlő és titkos választó­jogról, a választások tisztaságának ibiztosítá­sáról, a jelenlegi ajánlási rendszer megszünte­téséről hat hónapon belül törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé és annak előzetes letár­gyalására 40 Jagu választójogi bizottságot küldjön ki.« (Elénk helyelés a bal- és a szélső­baloldalon ) A kormány azt Ígérte, hogy a közigazga­tást jóvá, olcsóvá és gyorssá fogja átalakí­tani. Rendelkezésre állt e tekintetben is há­rom évnél hosszabb idő. Hogy ez a közigazga­tás jó-e, arról lehet beszélni. Meg kell kér­dezni kint a népet, hogy annak hogyan tetszik a mai magyar közigazgatás. Egy bizonyos. Bi­zonyos az, hogy soha nem volt olyan nagy a bürokrácia mint ma, (Propper Sándor: A korrupció!) a magyar állampolgár soha sem volt olyan függő helyzetben, mint ma, soha sem lehetett pénzzel annyit elintézni mint ma. (Ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Ezt meg kell állapítani. Azok a vidéki esetek, amelyek itt-ott kiburjánoztak (Györki Imre: Szolnok, Miskolc, Székesfehérvár!) nemcsak tünetei ennek a rendszernek, hanem maga ez a rendszer. Az a kelevény fakadt fel, amelyet ez a bürokrácia termett ki magából, amely magához ragadta az egész hatalmat. Ma a bü­rokrácia élősködik az országon, ma a bürokrá­cia nem végrehajtója a törvénynek, hanem a hatalom gyakorlója. (Propper Sándor: Ha­szonélvezője!) Nézzük meg, hogy a kormány ezen a téren, az egyszerűsítés tekintetében mit csinált. A költségvetés bevételének 57'2%-a megy szemé; lyi kiadásokra. Ha hozzáveszem azokat a dologi kiadásokat, amelyeket a felesszámú adminisz­tráció lefoglal irodahelyiségek, fűtés, szolga és egyéb dolgok révén, akkor nyugodtam mondha­tom, hogy az állami bevételek 70%-a megy sze­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VII. ülése 1936 május 5-én, kedden. 171 mélyzeti kiadásokra, úgyhogy maholnap tény­leg az lesz, amit Bud képviselő úr itt mondott, hogy Magyarország egy járadékállam lesz, itt lesznek egyesek, akik dolgoznak és mások, akik járadékot kapnak, akár nyugdíj címén, akár pedig valamelyes fizetés címén, amelyért ellen­szolgáltatást megközelítőleg sem adnak olyat, mint amennyit tulajdonképpen a fizetésért kapni vagy adni kellene. Ez ellen az admi­nisztráció ellen sok panasz van és ha valaki azt mondja, hogy ez gyorsabb lett, méltóztassék egyszer valamely minisztériumba elmenni és megnézni ott az ügyek gyors elintézését, vagy méltóztassék elmenni más hivatalba. Feltétele­zem, hogy a túloldalon ülő képviselőket éppen iigy felkeresik választóik, mint ahogy minket felkeresnek és módjuk van meggyőződni arról, hogy ez az adminisztráció milyen tökéletes, mi­lyen gyors, milyen jó és főkép milyen olcsó lett ma. (Gr ; Festetics Domonkos: Mindenesetre javult tavalyhoz képest!) Semmit sem javult, sőt állítom, hogy rosszabb lett. (Propper Sán­dor: Szigetváron javult! — Gr. Festetics Do­monkos: Ott is!) A kormány és a miniszterelnök úr részéről igen szép kijelentések történtek és a miniszter­elnök úr sokkal élesebb szavakkal bélyegezte meg az adminisztráció ós a bürokrácia kinövé­seit, mint ahogy én most megbélyegzem. A kor­mány beterjesztett egy t törvényjavaslatot, amelyben felhatalmazást kért arra vonatkozó­lag, hogy a felesleges és hasznavehetetlen tiszt­viselőket a szolgálati idő lejárta előtt is ren­delkezési állományba helyezhesse- Mi annak­idején, joggal, politikai szempontokat sejtet­tünk a kérdés mögött és úgy látom, nem is té­vedtünk, mert eltekintve attól, hogy Miskol­con és még egypár helyen nyugdíjba helyeztek egy-egy főtisztviselőt, aki nem tudott a főis­pánnak elég udvariasan köszönni, nem történt semmi. Ezek helyi dolgok, amelyek az egész országot kevésbbé érdeklik. Azonban azt sze­retném tudni, hogy ennek a felhatalmazásnak alapján hány tisztviselőt helyeztek végelbánás alá, hánynak az ügye rekedt meg a miniszté­riumban a legfelsőbb bizottságban, ahol az urak rajta ülnék ezeken az aktákon. Szeretném, ha a kormány tájékoztatná a Házat arról, hogy a létszámapasztást mikép hajtotta végre, de nemcsak számszerűleg, hanem hogy az egyes fizetési osztályokban milyen módon eszközöl­ték ezeket a redukciókat és az állam ezen a cí­men mit takarított meg. Az adminisztrációs kiadások vizsgálatánál egypár szempontra jöttem rá, amelyeket el kell mondanom. Például azt látom, hogy a belügyi költségvetésnél fel van véve a csendőri lét­számba 5087 legénységi állományú csendőr és ugyanakkor 6025 őrmester, főtörzsőrmester- al­hadnagy, stb. Vagyis mi a helyzet 1 ? Sokkal több őrmester és tiszthelyettes van, mint a mennyi közlegény. Ha egy gyárban megtör­ténnék az, hogy minden munkásra jut egy tisztviselő, akkor azt a gyárat be kellene zárni. Ha megnézem azt és összehasonlítom, hogy fizetés tekintetében hogyan oszlik meg ez a ré­teg, akkor azt látom, hogy 1600 tiszthelyettes kap a költségvetés adatai szerint 5,289.166 pen­gőt. Ez évi 3285 pengő elosztva átlagban, vagyis havi 273 pengő. Most előveszem a kul­tusztárca költségvetését és megnézem azt, hogy a tanítókat hogy fizeti az állam. r (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt látom, hogy 3898 tanító kap évente 10.525.787 pengős, vagyis évi átlagban 2700 pengőt, havi 225 pengőt. 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom