Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

172 Az ^országgyűlés képviselőházának 1 Amíg tehát a ^'Csendőrtiszthelyettes — mert azt hisizem,, a tanítót ezzel a kvalifikációval össze lehet jhasonlítani — 273 pengőt tkap,

( addig egy tanító átlagos fizetése a költségvetés szerint 225 pengő. Ezen nem csodálkozom, ezt természetesnek tartom, mert egy olyan rendszernek, amely nem a nép' szeretetére és nem a nép bizalmára építi fel hatalmát, hanem az erőszakra és a nyilt választásra, annak a rendszernek a karhatalmi alakulatokat jól kell fizetni, sokkal jobban kell fizetni, mint azokat, akik a kultúrát terjesztik, akik a népet nevelik, mert a rendszer nem a nép nevelésével, nem a kultúra emelésével, hanem az erőszakkal kívánja a anaga uralmát és a maga hatalmát továbbra is fenntartani. (Gr. Festetics Domonkos: Óriási szolgálatot teljesítenek a csendőrök. — Györki Imre: A képviselő úr a szigetvári választásból ítéli <meg, hogy milyen szolgálatot teljesítenek!) Szó volt az álláshalmozásokról is. A kormány e tekintetben is igen érdekes nyilatkozatokat tett. Hivatkozom azokra a kijelentésekre, amelyeket a kormány különböző tagjai a választás alkalmával tettek,, felesleges ezeket a kijelentéseket idéznem, hogy az álláshalmozásokat mennyiben fogják megszüntetni. Állítom, hogy soha olyan álláshalmozás nem volt, mint amilyen ma van. Nyugdíjazott miniszteri főtisztviselők helyezkednek el magasfizetésű állásokban, nyugdíjas miniszteri tisztviselők mennek el és mint .szaknapidíjasok és szakdíjnokok vétetik fel magukat és ugyanakkor elveszik a kenyeret az elől a diplomás ifjúság elől, amelyet az utcákra engednek, hogy verekedjenek. Hivatkozom itt konkrét esetekre. Az esetek egész légióját fel tudnám sorolni, azonban egy óra kevés volna egy ilyen névsor bemutatására. Egy pár példát említek fel. A székesfőváros pénzügyi bizottságában ma tárgyaltuk a miniszter módosítását a költségvetést illetőleg. Á belügyminiszter utasítására a fővárosi számszék költségeit százezer pengővel fel kell emelni, fel kell emelni pedig azért, hogy Vályi Gábor nyugamazott kispesti polgármestert fel lehessen venni a számszékhez aligazgatónak; hogy fel lehessen venni egy nyugalmazott belügyminiszteri titkárt ugyancsak a számszékhez; hogy fel lehessen venni egy vid'éki város nyugalmazott aljegyzőjét a számszéknez a IV. fizetési osztályba. (Rajniss Ferenc: Elég nagy disznóság!) De akkor ne hirdessenek elveket, amikor a gyakorlatban ennek az ellenkezője történik. Nézzék meg az Ibusz.-t. (vitéz Szalay László: Ne tessék általánosítani! — Esztergályos János: Az ifjúság éhezik, koplal, rongyos és akkor ilyeneket állítanak be! — vitéz Szalay László: Szóval beismeri, hogy egy esetről van szó! — Zaj.) Nem egy esetről van szó. Azt mondtam, hogy egy óra kevés volna azoknak az adatoknak előterjesztésére, amelyek rendelkezésemre állanak. (Gr. Festetics Domonkos: Tessék előterjeszteni!) Az Oti.-tól elbocsátottak egy csomó igazgatót és aligazgatót, elhelyezték őket az Ibusz.-nál, a Mavart.-nál és más intézményeknél. Nem azt a kisembert akarom büntetni, akinek a nyugdíjával s az új állásában kapott jövedelmével együtt van talán maximum 250 vagy 300 pengője, hanem azokat kifogásolom, akiknek olyan nyugdíjuk van, amelyből rendesen meg lehet élni, amely nyugdíj olyan, hogy életnívót biztosít és elveszik egy másik ember kenyerét, nem tudom milyen jogcímen. 3. ülése 1936 május 5-én, kedden. Nem tartom helyesnek, hogy a kormány továbbra is fenntartja azokat a rendelkezéseket, amelyek a háborús kivételes állapotról szólnak, főként nem tartom helyesnek azokat a rendelkezéseket, amelyek ezzel kapcsolatosan a sajtóra vonatkoznak. Ezért kérem, hogy (olvassa): »A képviselőház utasítsa a kormányt, hogy a kivételes törvény alapján még érvényben lévő rendeleteket — tekintettel arra, hogy a háborús ^kivételes állapot megszűnt — helyezze hatályon kívül.« Az elhelyezés tekintetében különböző intézkedések történtek a kormány részéről. Ügy tudom, volt egy bizottság is, amely az ifjúság elhelyezkedésével foglalkozott, voltak intézkedések, hogy az iparvállalatok tartoznak felvenni embereket, amit én helyesnek tartok, csak a módot, ahogyan ez történt, nem tartom helyesnek. (Propper Sándor: Lealázó!) Minden időnek megvannak a maga rendszerei. A háború és a forradalom utáni időkben, amikor nehéz volt az árubehozatal és az árukivitel, «minden nagyvállalat szerződtetett egy nyugalmazott tábornokot igazgatónak. (Rajniss Ferenc: Díszgójnatk!) Az illetőnek ugyan nem volt semmi dolga, csak amikor baj volt, a generális úr felrakta összes rendjeleit, felkötötte a kardot és elment a minisztériumba és elintézte a »bót«-ot, elintézte mindazt, amire szükség volt. Amikor normálisabb kezdett lenni a helyzet, akkor a generálisokat leépítették. (Györki Imre: Es lettek országgyűlési képviselők!) Egy részük! (Derültség.) Most kezdődik egy másik rendszer, az a rendszer, hogy a Nep. küldi be a maga vezetőit, a maga élharcosait ezekhez a vállalatokhoz, ahol tulajdonképpen ugyanazt a szerepet szánják nekik, mint annakidején a rendjeles generálisoknak. Ezek most ugyancsak eljárnak a különböző intézményeknél, hivataloknál és igyekeznek elintézni azt, amire a vállalatoknak szükségük van. (Zaj.) En ezt sem kifogásolnám még, ha nem kísérnék olyan jelenségek, amelyeket joggal kifogásolni kell. Nincs errevon atkozólag semmi bizonyítékom, csak i&zokra a hírekre hivatkozom, amelyek köztudomásúak, mert minden vállalat óvakodnék attól, hogy egy miniszteri körlevelet, vagy bizalmas figyelmeztetést kiadjon, amely arról szól, hogy a vállalatok ai zsidó tisztviselőket bocsássák el és: azoknak helyébe vegyenek fel nemzsidótis'ztviselőket, — hogy ne használjak más szót, (Rajniss Ferenc: Árjákat!) Igen, árjákat. (Kertész Miklós: Inkább szállítsák le a munkaidőt és akkor lehet felvenni tisztviselőket mások elbocsátása nélkül!) Állítólag a Statisztikai Hivatal is ilyen kérdőívet intézett a vállalatokhoz. Nem akarom itt elvitatni, hogy az antiszemitizmus kérdése itt van, hiszen Sulyok képviselőtársunk is beszélt ma erről, én sem akarom a kérdést kikerülni, azonban egészen más szemszögből akarom megnézni és rá akarok mutatni arra, hogy itt van egy jogos felháborodás, amely kiváltja a gyűlöletet és az utálatot a zsidóság egy része ellen, a zsidóságnak ama része ellen, amelyet mindenhol ott találni, ahol a hatalomban sütkérezni lehet. A zsidóságnak ez a része ott tolongott a Károlyi-forradalomban, ott tolongott Kun Bélánál és ott tolong ma a Nep. soraiban. (Derültség a baloldalon. — Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Ezekből nevezik ki. a kormány-