Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

170 Az országgyűlés képviselőházának 1 szerint irányítják és egyszer ezekről a pénzekről is csak el kell számolni, nagyon tartok attól, hogy ha végleg felszabadul ez a kötött forgalom és az elszámolások megtörténnek, esetleg nem a mai kormányra és nem a mostani képviselőházra, hanem a következőre nagyon súlyos terhet fog jelenteni és annak a generációnak kell majd viselnie ennek a gazdálkodásnak következményeit Különben is, azt hiszem, nagyon nehéz volna egy költségvetés számadataiból kihámozni az ország gazdasági életét, amikor a kormánynak olyan sokoldalú tevékenysége nyilvánul meg, amelyek mind valamelyes bevételt jelentenek; így például csak a különböző rekompenzációs üzletekre hivatkozom vagy a vámoknál adott különböző kedvezményekre és visszatérítésekre; vagy hivatkozom a Nemzeti Bank feláraira, amelyeknek elszámolása nem történik meg a költségvetésben és a zárszámadásban és amely összegek nem tudom nem teszik-e ki a költségvetés egész öszszegének legalább is 20—25%-át, úgyhogy mindezek figyelembevételével nem lehet ma a költségvetés számszerű adatainak bírálatába belemenni. Ami előttünk van, nem más, mint keret és ennek betartása teljesen a kormány önkényétől függ. Én azt szeretném ez alkalommal vizsgálni, hogy a Gömbös-kormány, amely 1932 október 26 óta — tehát több mint három éve kormányoz — abból a 95 pontjából, amelyet annakidején nyomtatásban kiadtak, mit valósított meg, mi az, ami azóta megvalósult és mi az, amivel még adós maradt. Annakidején, amikor a kormány ezeket a pontokat nyilvánosságra hozta, voltak, akik ezeken mosolyogtak — ezeket derűsen fogadták — és voltak, akik komolyan vették. Mi, őszintén szólva, vártunk; vártuk a cselekedeteket, vártuk azt, hogy mi fog ebből kijönni és mi lesz az, amit a kormány meg fog valósítani. Három és félév állott a kormány rendelkezésére. Nem mondhatja a kormány azt sem, hogy bárki munkájában akadályozta, mert hiszen olyan^ parlament állott rendelkezésére, olyan többség, amellyel minden akaratát végre tudta hajtani. Különben is a gazdasági élet rendelkezései tekintetében még a parlamentet sem kell ^igénybevennie, mert az a felhatalmazási törvény, amellyel a Ház a mi ellenzésünkre megszavazta a 33-as bizottságot, még a 33-as bizottság kikapcsolásával is olyan jogokat ad i a kormánynak, nmelyekkel a gazdasági élet- j ben adókat emelhet, leszállíthat, olyan rend- i szabályokat hozhat, amelyek csak az ő tetszé- ' sétől függenek, amelyekhez még a Ház hozzájárulását sem kell igénybe vennie ós amelyekkel a Házat egy pillanatig sem kell foglalkoztatnia. ^Teljesen diktatórikus állapot van tehát gazdasági térenés más téren is, mert a gazdasági élet szabályozása címén nagyon sokszor politikai természetű kérdések is ugyanilyen módon nyernek szabályozást. Ezzel a hatalommal élve a kormány nem valósította meg távolról sem azokat a programpontokat, amelyeket annakidején önmagának célul kitűzött. Legelsősorban reklamálom a kormánytól a választójogot, amit a kormány annakidején ígért, amikor a miniszterelnök úr ünnepélyesen leszögezte magát a titkos választójog mellett. Ennek ellenére nyiltan választottak, arra való hivatkozással, hogy az a/kkori többség nem akarta a titkos választó13. Ülése 1936 május 5-én, kedden. jogot megalkotni. Most tehát van egy többség, amellyel meg lehet alkotni a titkos választójogot, most.pedig ez a többség, amint látjuk, szintén nem alkarja a titkos választójogot megalkotni. Nagyon könnyen intézik el a dolgot és azt mondják, hogy az országnak nem jog, hanem kenyér kell. Ezzel az új jelszóval intézik el a kérdést és azt mondják, hogy ezt így kell megcsinálni. Majd később rátérek arra, hogy mennyire nem lesz jog és kenyér abból, ami itt történik. Nem akarják megcsinálni a titkos választójogot egyszerűen azért, mert a titkos választójogtól a mai többség éppúgy fél, mint az előtte való, mert hiszen a mai többség is tisztában van azzal, hogy megválasztását csak a nyilt szavazásnak köszönheti és hogy a titkos szavazás eredményeképpen egészen más ö'Ssztételű parlament állana elő. Nagyon helyes volt annak az újságírónak a megállapítása és küzlése, aki lent járván Szigetvárott, megkérdezett ott egy választót, egy gazdálkodót, akinek Nep.-jelvénye volt, hogy ha titkos volna a választójog, kire szavazna. Erre ez a gazda azt felelte: annyit mondhatok, hogy sem a gróf úrra, sem a báró úrra, hanem egészen másra. Ez az ország hangulata, hogy sem az egyiket, sem a másikat nem választanák meg, hanem tényleg olyanokat választanának, akik a nép érdekét szolgálják. (Husoyszky Lajos: Kire szavaznának?) Azt tessék a választókra bízni. A mostani kormány is azon töri a fejét, hogyha a titkos választójogot megcsinálja, semmiesetre sem kívánja azt egyenlően megalkotni, mert az egyenlő szavazati jogtól mindenki irtózik még és keresik azokat a módszerket, amelyek alkailniasak volnának a titkos szavazás ellensúlyozására. Ezeknek a módszereknek a keresésében merül ki ma az egész hivatali apparátus. Végeredményben szeretnének olyan választójogot megalkotni, amelynek alapján a 240 képviselőből körülbelül 80 olyan leltári képviselő volna, akiket nem kellene választani, hanem akiket a kormány valamilyen jogcímen beültetne, kinevezések, vagy ehhez hasonló rendszerek alapján, esetleg életfogytiglani tagság címén vagy másképpen, úgyhogy választani tulajdonképpen csak 40-et, vagy 45-öt kellene és akkor már meg volna a többség. Ha egy ilyen választójogot fog alkotni a kormány, akkor ez a választójog éppen olyan kevéssé fog nyugalmat teremteni az országban, mint ahogy a mai sem teremt jogot és nyugalmat és a kérdés éppúgy nyitva marad, mint ahogy nyitva maradt most és megindul egy sokkal erőteljesebb, egy sokkal hevesebb küzdelem azért, hogy a nép tényleg valódi, képviselethez jusson. Ez a mód, ahogyan most történik a választás, a iegerkölcstelenebb és a legantidemokratikusabb. Különösen erkölcstelen az a lehetőség, amely a nyilt választásokon megnyilvánul. Amint egy vidéki lapban olvasom, az egyik községi jegyző egy 12 éves fiú erkölcsi bizonyítványába, melylyel valami intézetben felvételre pályázott, azt írta be, hogy szülői a választás alkalmával ellenzéki jelöltre adták le szavazatukat. (Esztergályos János: Ez a mai szellem!) Ha ilyesmi 'ehetséges, méltóztassanak elgondolni, hogy mi minden lehetséges még ebben a tekintetben a vidéken, ahol bizony a jogvédelem és a jogsegély lehetősége igen korlátozott. Ha a kormány a nemzeti munkaterv 4. pontjában azt mondja, hogy a nemzeti közvéleménynek hamis tükre ez a választás, akkor ez a megállapítás igazán rá ülik erre a választásra, akkor ezt a hamis