Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

Az országgyűlés képviselőházának 123. dalom és gazdasági rendszer egymás mellett fenn nem állhat és az elvek harcát ezúttal" is a fegyverek ereje fogja eldönteni. Ezek Lenin szavai voltak. r Mint gigászi kérdőjel mered az emberiség egere az, hogy vájjon a tanácsköztársaságok uniója, az az óriási birodalom, amely minden tekintetben autarchiára képes, amióta a gumi alapanyagát termelő növényeket is tenyésztik, ha megvalósították Sztalinék célkitűzését, — a szocializmus megalkotását egy államban — ez után milyen politikát fog folytatni? Oroszország bekapcsolódott Európába és kötelezettségeket vállalt. Ezeknek teljesítése egyben azt is jelentené belső vonatkozásban, hogy nemzeti alapokra térnek-e, — aminthogy már igen sok koncessziót tettek úgy ideológiailag, mint gazdaságilag, — és ebben az esetben elsősorban is orosz politikát fog-e folytatni majd a szovjet, vagy pedig, mint a III. Internacionálé élharcosa, meg fogja-e kísérelni, hogy fegyverrel vágjon utat az új világforradalomnak? Nézetem szerint ez az a probléma, amely determinálja a világpolitikát, sőt az egész emberiség sorsát. Rendkívüli időket élünk és ezek rendkívüli eszközöket, intézményeket követelnek és jaj annak a nemzetnek, amely nem tudja kitermelni azt a vezető garnitúrát, amely a kornak meg tud felelni. A magam részéről úgy látom, hogy a kormányzat gyeplője jó kézben van; hiszen nagyon viharos időkön mentünk keresztül s az a vonalvezetés, amelyet a kormány követett, tényleg bevált, nem keveredtünk semmiféle vészterhes komplikációba. El kell ismerni, hogy Magyarországon teljes vagyonbiztonság és életbiztonság van, amit nem lehet elmondani a világ minden államáról. Ezt tagadni nem lehet. A kormány pedig kétségkívül meg fogja tenni azokat az intézkedéseket, amelyek az adott helyzetben szükségesek. (Propper Sándor: Például a titkos szavazást, ami nagyon szükséges és sürgős!) A titkos szavazásnak magam is híve vagyok, de erre vonatkozólag én nem vághatok a kormány intézkedései elé. Minthogy bizalommal viseltetem a kormány iránt, ezt a kérdést is rábízom a kormányra. Különben is az én kerületemben fel merem vetni a legélesebb kérdéseket is. Megkérdeztem választóimat a titkos választójog felől s nyugodt lélekkel állíthatom, hogy szinte egyhangúlag a sürgőssége ellen nyilatkoztak; egyetlen embert sem találtam, aki azt mondotta volna, hogy a titkos választójog azonnal szükséges. (Peyer Károly: Keresni akarnak! Keresni pedig a választáson lehet!) Van szerencsém meghívni a képviselő urakat, tessék velem tartani; én megkérdezem a népet az urak előtt is, hogy sürgősen szükséges-e? (Esztergályos János: Melyik kerület az?) A sárospataki kerület. Elnök: Méltóztassék a lakáskönyvet megnézni és ne méltóztassék ezen vitatkozni. {Derültség. — Propper Sándor: Talán titkosan szavazhatnánk ebben a kérdésben, nem nyiltan!) Rátz Kálmán: De méltóztassanak megengedni, hogy én is elmenjek az önök kerületébe és szinten szavaztassak egy és más dologra nézve titkosan. (Peyer Károly: Szívesen látjuk! Tessék megpróbálni!) Szívesen! A kölcsönösség alapján, igen? Azt mondják, — Éber képviselő úr is azt mondotta —• hogy a mai helyzetben nem lehet és nem is szabad támadni a bankokráciát. Ok ülése 1936 május 5-én, kedden. 169 nélkül semmiesetre sem, hiszen nekünk, Magyarországnak tőkére volna szükségünk, minél több tőkére, hogy termelhessünk. A bankokrácia túlkapásait, a bankok túlságos profitját azonban talán mégis csak meg kell fékezni? Nagyon jól tudom, hogy amikor karte! ről beszélünk, itt általában valami fogalomzavar van; sokan azt hiszik talán, hogy a kartel valami önálló szörnyeteg. (Propper Sándor: Szörnyetegnek elég szörnyeteg!) Minden ipartelep és minden kartel tulajdonképpen csak szekundér jelenség; a primer jelenség, az apa, a bankokrácia. Idevágólag meg van állapítva, hogy a gyáripar extra-profitja, Mehrwert-je 1934-ben több mint 100 millió, 1935-ben pedig 150 millió volt az invesztíciókon s minden egyeben kívül. Azt hiszem, nem nagyon lehet okuk panaszra. A finánctőkének vannak kinövései, és Magyarországon is határozottan öncélú a finánctőke. Ezt meg kell és meg is lehet fékezni s meg vagyok győződve arról, hogy a kormány ezt meg is fogja tenni. (Felkiáltások a szélső^ hátoldalon: De nem ez a kormány!) Ezt a kérdést kell beállítani a közérdek fókuszába és, radikális intézkedésekkel útját állni annak, hogy kizsákmányoló politikát folytassanak. Bármikor a legszívesebben támogatom a kormányt ilyen irányú radikális intézkedésekben. Itt az ideje annak, hogy gyakorlatban vigyük át a magyar testvér fogalmát és azon legyünk, hogy minél több munkaalkalmat és minél több kereseti lehetőséget adjunk népünknek. A kormány iránt bizalommal viseltetvén, a költségvetést általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Ház! Nem bocsátkozom a költségvetés számadatainak vizsgálatába annál az egyszerű oknál fogva, mert ezt a költségvetést keretnek tekintem és keretnek tekinti a kormány is, amelyet betartani nem lát minden vonatkozásban szükségesnek. Legjobb bizonyíték erre a zárszámadás, amelyben lévő adatok összehasonlítva a költségvetéssel, egészen más eredményt mutatnak. Felesleges itt ma arról vitatkozni, hogy a költségvetés egyes tételei; ben van-e változás vagy nincs, még kevésbbé tartom szükségesnek vizsgálat tárgyává tenni itt azt, hogy ez a költségvetés a deficitet menynyiben csökkentette, mert az majd a zárszámadásoknál tűnik ki, amelyekből meglátjuk, hogy az elmúlt gazdálkodás eredményeképpen mi jött ki. Ha a legutóbbi zárszámadásokat tekintem, azt látom, hogy egyedül a honvédelmi tárcánál 19 millió pengős túllépés volt. Azt hiszem, ezzel a ténnyel állításomat teljes egészében bizonyítottam is. Én a költségvetésben azt, ami itt deficitként van feltüntetve, hibának tartom és ebben teljesen egyetértek Éber Antal t. képviselőtársammal, hogy nem lehet állandóan deficites költségvetéssel dolgozni, mert elkövetkezik majd az idő, amikor a deficit eltüntetésére nem áll rendelkezésre az a kényelmes módszer, amely ma rendelkezésre áll a kormánynak s amely kényelmes módszer az, hogy a külföldiek részéről a transzferkasszába befizetett pénzeket kincstári váltókkal helyettesítjük és azokat a pénzeket igénybe vesszük. Én, mint szociáldemokrata képviselő, nem sajnálom a külföldi kapitalistákat egy percig sem, sőt, ha tőlem függne, azokat a pénzeket más célokra venném igénybe, de mivel ma a világot mégis csak a kapitalista szempontok