Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

Az országgyűlés képviselőházának holott szerintem a mai munkanélküliség enyhítése szempontjából, mind a mezőgazdasági, mind a vidéken lévő kisipari munkanélküliség enyhítése szempontjából .a legnagyobb jelentőségük volna. En röviden azt javasoltam, hogy amennyiben a mezőgazda rendkívüli beruházásokat eszközöl, ezek körét leírni a kormányrendelet volna hivatva, úgy kapja meg azt az adókedvezményt, amelyet a háztatarozások és átalakítások kapcsán megkapnak, hogy tudniillik azoknak a rendkívüli beruházásoknak 50%-át 5 évi, egyenként 10%-os adómegtérítésben adja vissza az állam. (Mazgás.) A másik propozíció az volt, hogy amenynyibën egy mezőgazdasági üzem több munkabért folyósít gazdálkodása körében, mint amennyi az átlagosnak megfelel, — ami az én számításaim és a statisztika szerint körülbelül a kataszteri tiszta jövedelem kétszerese, de itt csak oda van vetve, hogy hogyan számíttassék ki — akkor a többletmunkabér után, amelyet a mezőgazdaság applikál, részesüljön 30%-os adókedvezményben, mint a legolcsóbb módszerében annak, hogy miképpen lehet a munkanélküliséget megfogni és azon enyhíteni. Az egyik és másik indítványnak a maga teljes egészében nem az a lényege és nem az a fontos, hogy én ragaszkodom ahhoz, hogy ezek a gondolatok úgy, ahogy le vannak fektetve, helyesek, de azt merem állítani, hogy ha a munkanélküliség kérdését meg akarjuk fogni és ha ebben a kérdésben valóban gyökereset akarunk tenni, akkor adórendszerünket mégis csak ki kell egys«er alakítani olyan irányban, hogy azok a gazdaságok, amelyek munkaerőt nem alkalmaznak, hanem régi módszerek szerint, extenzive, az ottani lakosság munkaigényeivel nem számolva folytatják tisztán egyéni szempontból vagy tudás hiányában, vagy konzervativizmusból gazdálkodásukat, azok hátrányosabb helyzetbe kerüljenek, mint azok, akik sok munkaerőt alkalmaznak, sok munkaigényt elégítenek ki, sok munkásnak adnak kenyeret és így megérdemelnek az államháztartástól bizonyos adómegtérítést, A munkanélküliség kérdésének ilyetén való orvoslása még mindig sokkal olcsóbb, mint azok a beruházások és befektetések, amelyeket az állam az államháztartás terhére eszközöl. Ezekben voltam bátor összefoglalni azokat, amiket én az adóreform tekintetében főbb vonásaiban szükségesnek látnék. Most befejezem igénytelen, amúgy is hosszúra nyúlt felszólalásomat (Halljuk! Halljuk!) azzal, hogy megindokolom, hogy az előző években miért adtam le a költségvetés elfogadása mellett szavazatomat, úgy fogva fel a helyzetet, ahogy régen igen nagy tényezői ennek a Háznak, amikor felhozták, hogy ez nem bizalom kérdése s ezzel szemben most nem fogadom el a költségvetést, holott azokból, amiket kifejtettem, méltóztatnak látni, hogy ez nem a pénzügyminiszter úr iránti bizalmatlanságból folyik. Ellenkezőleg, én a pénzügyminiszter úrnak egy év alatt kifejtett működése alatt mutatott gesztióját igen reális, komoly és a népszerűségi szempontokhoz olyan kis mértékben való alkalmazkodásnak tartom, hogy ez tőlem inkább az ellenkezőjét igényli. Ezt azonban azért teszem, mert az a meggyőződésem, hogy az intervencionizmusnak az a folytonos fokozódása, amely kormányunk részéről újabban tapasztalható, a gazdasági életben látható az a folytonos újabb és újabb beavatkozás, amelyet napról napra tapasztalhatunk és a gazdasági KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. 3. ülése 1936 május 5-én, kedden. 163 élet bizonytalanságának olyan fokozása, amely szerintem rettenetesen rossz hatást gyakorol egész gazdasági életünkre, ez teszi szükségessé, hogy olyan képviselő, aki a gazdasági élet jelenségeivel behatóan foglalkozik, ezzel szemben óvó szavát, amennyiben az érne valamit, ebben a formában felemelje. Megdöbbenéssel látja az ember mindenütt, nemcsak nálunk, — ez különben általános tünet — hogy amilyen arányban nő az állam gyengesége, ugyanolyan arányban nő ambíciója; amilyen mértékben hiányoznak az eszközei ahhoz, hogy javításokat esziközölhessen, ugyanolyan mértékben nő a törekvése, hogy mindenen tudjon 'Segíteni, mindenbe bele akarjon avatkozni. Csak meg kell néznünk, hogy miibe kerül a mi szegény államunknak az úgynevezett szövetkezetek pénzügyi szanálása, úgynevezett szövetkezeteknek nevezem őket, mert ott nem szövetkezett senki, csak az állam önmagával és azokkal, akik vezették azokat a szövetkezeteket. Csak meg kell néznünk, mibe kerül ezeknek az úgynevezett szövetkezeteknek szanálása, az úgynevezett altruista intézeteknek éveken át felgyülemlett terheinek és adósságainak, mint mondják, igen tekintélyes összegben való átvállalása. Ne vegye rossznéven KeményiSchneller t. képviselőtársam, ő csak most kezdte el, tehát még nem tehet semmiről bizonyságot, de az elmúlt évben altruista ezekben az intézetekben valóban csak az állam volt, mert sem a tőke nem kapcsolódott be önzetlenül, sem senki a világon munkáját nem adta oda önzetlenül, hanem mindenki legalább oly jól megfizettette magát, mint az úgynevezett egoista vállalatoknál. Egyébként ezeknek az altruista intézményeknek mostani szanálása helyes, az is helyes, hogy összeolvasztották őket. Ha nézzük azokat az áldozatokat, amelyeket az állam ma is hoz közüzemek fenntartásáért és ha vizsgáljuk, mibe kerül mindez, hogy ennek a szegény államnak háztartását ezek a túlzott ambíciók milyen mértékben terhelik meg, akkor mégis csak arra a meggyőződésre kell jutni, Jhogy ezen a téren jó volna egyszer megállani és az államnak számolni a saját gazdasági erejével, számolni polgárainak adózási képességével. En ugyanis azt gondolom, !hogy annak a bizalomnak helyreálltát, amely nélkül javulás nem következíhetik be, csak akkor várhatjuk és remélhetjük, ha a gazdasági szabadság levegője egyszer újból be fog a gazdasági életbe hatolni. Tudom, hogy ennek az útnak követése és instradálása nem az az út, amelyen kormányok maguknak hosszú életet tudnak (biztosítani, (Rassay Károly: Bud János ugyanazt mondotta!) de azt gondolom, hogy a gazdaságii szabadságnak útja azért a helyes út, mert ezen az úton lehet egyedül az ország gazdasági jövőjét biztosítani. En nemcsak a gazdasági szabadságnak újbóli helyreálltát nem látom, hanem ellenkezőleg azt tapasztalom, hogy napról-napra mindinkább távolodunk a gazdasági szabadságtól. (Farkas Elemér: Az egész világ távolodik!) Igen t. képviselőtársam, méltóztassék Anglia és Svédország példáját nézni, méltóztassék 'mindazoknak az országoknak példáját figyelemibevenni, amelyeknek gazdasági élete ma is kedvező, azért, mert a gazdasági szabadság útját járják. Ugyanígy szeretném, ha a mi szerencsétlen országunk is ebben^a nagy nyomorúságában és nagy nélkülözésében azokat a példákat követné, amelyek a gazdasági megerősödést, a konszolidációt még a mai viszo23