Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-123
146 Az országgyűlés képviselőházának 123. ülése 1936 május 5-én, kedden. milliós adóssággal terheltük meg csak az államot, (Propper Sándor: De milyen áron! Az ország kiéheztetése árán!) akkor azt lehetne mondani, hogy a legnagyobb takarékossággal jártunk el és kellően mérlegeltük a tényeket. Nem lehet szemrehányást tenni a kormányinak azért, hogy &gy ilyen deficit van, mert ez a deficit benne van a gazdasági élet mostani természetében, mai rendjében. Elismeréssel kell adóznunk azonban azért, hogy ezt a deficitet megfelelő korlátok közé tudta a kormány iszorítani. El kell ismernünk, hogy egyidejűleg, amikor segítségére kellett jönni az életnek, a kormány beruházásokat is eszközölt. A tények objektív vizsgálata más eredményre nem. vezethet. Ha az állami tevékenység jövőjét nézem, én '• a jövőt nem az állami tevékenység fokozásában, hanem annak leépítésében keresem. Másiik oldalon az államnak azért megmarad a maga nagy tevékenységi köre, még pedig megmarad abban az irányban, hogy tulajdonképpen egy feladata van az egész vonalon: az egyéni kezdeményezést, az egyéni tevékenységet alátámasztani és felfokozni. (Propper Sándor: Ez gazdasági liberalizmus! Mit szólnak ehhez a reformerek 1 ?) T. képviselőtársam, sokSEor hallottam ezeket a szavakat: gazdasági liberaliztmus és nemliberalizmus. (Zaj. — Elnök csenget.) Engedelmet kérek, a szavakkal tisztában kell lennünk s A liberalizmus politikai irányzat, a gazdasági szabadság elv. A gazdasági szabadság független a, politikai irányoktól. Egyszer ezekkel a fogalmakkal tisztában kell lennünk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Rassay Károly: Jól van! Kompromiszszumot kötünk! A 'gazdasági szabadság nem liberalizmus! Helyes! Velem lehet üzletet csinálni!) T. Ház! Lényeges az, hogy sokan vannak azok, akik a,zt hiszik, hogy új társadalmi rend felé megyünk! (Friedrich István: Nem megyünk!) Ha ebből a szempontból nézem a világot, más _ állásponton vagyok és azt hiszem, hogy tulajdonképpen az a helyes: beállítás, amelyet én hangoztatok, hogy t. i. a imái gazdasági, társadalmi rend erős, életképes és egészséges; vannak ugyan hibái, vannak viszszásságai, vannak talán kinövései is, ezeket meg kell javítani; ez tulajdonképpen a jövő feladata. Tessék csak megnézni azokat az elméleteket, amelyek az utóbbi öt év alatt kerültek forgalomba. Ezeknek az elméleteknek javarésze már ott porlad jól megérd emelt módon a könyvtárak temetőjében. T, Ház! Igenis, mi^— nyíltan le kell vonnunk ezt a következtetést — a ;mai gazdasági, társadalmi rendnek egy új fejezete előtt állunk. Ez az új fejezet pedig, amely. magából a gazdasági élet talajából fakadt, első vezető elvnek a több organizálását ismeri el. Ne ijedjünk meg ettől az organizálástól, hiszen a gazdasági élet ezen a vonalon halad, csak helyesen, okosan és jól kell tudni organizálni. (Friedrich István: Most már igazán nem ismerem ki magam! — Elénk derültség. — Halljuk! Halljuk!) Dehogy is nem ismeri ki magát t. képviselőtársam. Ennek az átalakulási folyamatnak a másik alapelve a több-koordináltság az egész vonalon. Itt is látjuk, hogy a múlt mindig visszatér, hiszen száz évvel ezelőtt nem kisebb^egyén, mint List Frigyes hirdette a termelő erők konföderációját. Ennek a több-koordináltságnak több-szólidaritásnak az elve most mind erőteljesebben vonul végig az egész gazdasági életen. Termesztésen ez több fegyelmezettséget kíván, éppen azért, mert a gazdasági élet anynyira összeforrt az egész vonalon tulajdonképpen az állam tevékenységével, hogy szinte önmagából következik a több kontroll szükségessége is. Ez alatt a kontrollálás alatt azonban ne azt értsük, hogy agyonszabályozzuk a gazdasági életet, a gazdasági erők megkötésével, hanem azt, hogy megteremtsük a kiegyenlítődést, és az. összhangot az egyetemes nemzeti szempontok szem előtt tartásával a gazdasági élet tényezői között. Ha ezeknek az elveknek szem előtt tartásával nézem, hogy a gazdasági életben mire lehet támaszkodni, mitől lehet eredményt várni, akkor mégis csak arra a megállapításra kell jutnom, hogy ez csak az egyéni kezdeményezés lehet. Ezt kell okosan alátámasztani. Egy olasz pénzügyminiszter, de Stefani, akinek nagy szerepe volt az olasz pénzügyek kialakulásában, s aki a világ egyik nagy pénzügyi tekintélye, azt mondotta, hogy az a pénzügyi politika a helyes, amely alapjában véve, az energetikai koefficienseket fokozza. Mi már megszoktuk azt, hogy túl materiálisán fogjuk fel a dolgokat. A válságos idők mindig bizonyos irracionalizmust visznek bele az életbe. Az észszerűség majd azután következik, amikor ezeket az eszmeköröket és ezeket a gondolatokat egységbe kell foglalni és helyes irányba kell terelni. Méltóztassanak elhinni, hogy ha valahol megvan annak az indokolása, hogy & szellemi, az etikai és morális erők kifejlesztésébe több fegyelmezettséget és nagyobb akaraterőt tudjunk elérni, ez azt hiszem, elsősorban nálunk van meg.^ Ha a gazdasági életnek bármely területét nézem, ha bárhová tekintek, mindenütt azt látom, hogy ha csak több tudást, több ismeretet viszek bele a gazdasági életbe, ennek ^hatásfokát igen erősen felfokozhatjuk. (Friedrich István: Mindenki be van gyulladva, a gazdasági élet nem tudja, hogy mi jön.) T. Ház! Van egy nagyon helyes angol kifejezés, amely azt mondja, hogy: a súlypont a »human capital«-on van. En továbbmegyek és azt mondom, hogy a tőkenélküli energiák azok, amelyek a nehéz időkben a nemzeteket előreviszik. Ha azt nézem, hogy tulajdonképpen mit kell tennünk, amikor a mítoszok világát éljük, akkor azt látom, hogy egy új valutát kell kitermelni, ez: a több, az erősebb, a kitartóbb, az akadályokkal megküzdő munka valutáját és a munka mítoszát kell az egész vonalon megalkotnunk. Ha ebből a szempontból nézem a költségvetést, itt van az igen t. földmívelésügyi miniszter úr: igazán csak a legnagyobb dícséret,tel tudok róla megemlékezni, hogy olyan tételeket állít he a költségvetésbe, amelyek a mezőgazdaság kapacitását akarják az egész vonalon felfokozni. Ugyanezt kell látnunk az iparban és a kereskedelemben. Lehet, hogy . sokan talán túlzásnak ' fogják mondani, de előttem mindig a német viszonyok vannak az . 1870/80-as állapotokkal és azt találja az ember, hogy ha talán más méretekben is, de végeredményben a német fegyelem és a német munka . teremtette meg a nagy és hatalmas Németországot. Éppen a mostani időkben Németországot, de más országokat is kell néznünk, ahol a . munka révén a termelés óriási lendülete következett be és nekünk sem kell ettől az úttól eltérnünk annál is inkább, mert ez a gondolat amúgy is ott él a nemzet lelkében. Ha nézem
