Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

Az országgyűlés képviselőházának 12 gikusan meggyengült a gazdasági élet is. Tessék végignézni a világon. Németországban az •egyetemi hallgatók száma (békében ugyancsiak 65 millió- ember mellett 70.000 volt, ma 170.000, Franciaországban békében 40.000 volt, ma 80.000 és még tovább tudnék menni ezen a téren. Természetes dolog, hogy amikor a gazdasági élet elvesztette a maga 'biztonságát és sok tekintetben (megszűnt a bizalom, akkor mindenki az állam felé fordul és ott akar biztos menedéket találni. Nálunk az az egyetemi rendszer, amely a karokon a felvételek számát korlátozta, kezdi kiváltani jó hatását. Nekünk azonban más

1 irányban is óvatoslaknak kell lennünk — és ebből a szempontból melegen üdvözlöm, a kultuszminiszter úr felfogását — igenis vigyáznunk kell arra, hogy ne legyen — amint egy szellemes író mondja: — túlontúl sok a keménygalléros proletár. Nekünk erre szükségünk nines, ezért vigyáznunk ikell, hogy a szakiskolák növendékei a gazdasági életen belül helyezkedjenek el és nem mindnyájan az állam és egyéb közületek felé törekedjenek. {Zaj a balközépen.) A másik iskolatípus, a polgári iskola lassan szintén elvesztette a^ gazdasági élettel minden kapcsolatát és az végeredményben csak felesleges intelligeneiaterinelás. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezek olyan kérdések, amelyek igenis megérdemlik, hogy foglalkozzunk velük. A kultuszminiszter úr látja is ezeket és ebben az irányban akar haladni. Éppen azért, mert így látom az egész problémát, azt is megfontolás tárgyává kell tenni, hogy vájjon az a gondolat, amely itt-ott egyik államban már fölmerült, hogy ami a nyugdíjterhek miként való viselését illeti, aie legyen-e •megosztás az állam és az illető alkalmazottak között. Nem könnyű, hiszen ez a biztosítás bekapcsolását jelenti, de viszont olyan kérdés» amely felett nem lehet olyan egyszerűen napirendre térni. Ebből a nézőszegből nézve ezt a problémát is, amely a, maga hatásait átvetíti az egész gazdasági életre és pedig az állami tevékenység mind intenzívebbé válását. Sokan úgy szeretik feltüntetni, mintha az állami tevékenység intenzívebbé válása, mintha a fokozódó állami tevékenység törvénye a mai idők szülöttje lenne. Nem! Ez nagy tévedés. Ez a mag már ott rejlett a XIX. század második felében. Az az állam, amely tulajdonképpen csak két térre, a nemzetvédelemre és a jogbiztonságra korlátozza a maga tevékenységét, már régen a múlté. Természetesen ennek alapján a pénzügyi politikának is más irányban kellett haladnia és más elveket kellett követnie. Mindinkább bevonultak ^ nemcsak a népesség növekedésével előálló új feladatkörök, hanem mindinkább jelentkeztek olyan kollektív feladatok is, amelyeket a magángazdaság a maga egyszerű erejével (megoldani nem tudott és jelentkeztek olyan feladatkörök, amelyeket azelőtt 'a társadalom oldott meg, s amelyek most áthárultak az államira. Hiszen az egész közegészségügy, az egész közoktatásügy és a szociálpolitika az egész vonalon mind ezen a téren (mozog. Ennek következménye az, hogy a 70-es évektől egészen a világháborúig az egyes államok költségvetései hihetetlen mértékben emelkedtek és ez a folyaimat a világháború óta nemcsak hogy nem gyengült, hanem, még fantasztikusan növekedett. A szám hatalma érvényesült az egész vonalon, több és több szükséglettel fordult mindig az államhoz a társadalom meggyengült anyagi erejével, mmd. ülése 1936 május 5-én, kedden. 145 inkább többet és többet várnak 'az államtól. A válságos idők, a válságos helyzetek az állam szerepét természetesen csak fokozták. Jól tudom ezzel szemben az ellenvetéseket: miért vállalj ti- cl Z állami Erre csak Mussolinival válaszolhatok, aki azt mondja: próbálják meg a mai időkben csak egy napra kikapcsolni az államot a maga tevékenységi köréiből és menten összeomlik minden. Az ilyen idők természetrajzához tartozik az, hogy az államnak is kötelessége odaállni a társadalom mellé, keresztülvinni a társadalmat a nehézségeken, megoldani az egyes problémákat, de viszont természetesen neki is határt kell tudni szabnia a maga tevékenységének és vigyáznia kell arra, hogy nehogy onindinkábib több és több feladatot magához vonva tulajdonképpen az egész gazdasági életet elvértelenítse, mert ezáltal tulajdonképpen a jövőt fogja elsorvasztani. Ha éppen ebből a szempontból nézem a költségvetést és a kormányzat ténykedését, azt látom, hogy itt roppant helyes és okos megoldása történik a problémáknak. Óvatosan kezeljük ezeket a kérdéseket és ne menjünk azokba a túlzásokba, amelyeket talán egyikmásik részről követelnek. Itt a Háziban hallottam csak a napokban és hallottam a múlt költségvetési vitánál is, hogy mi az a deficit, miért nem lelhet a deficitet fokozni, miért nem követünk mi olyan pénzügyi politikát, amelyet talán egyik-másik más állam követ. Erre azt mondom, hogy az igen t. pénzügyminiszter büszkébb lehet arra a 200.000 pengő megtakarításra a deficitnél, mintha sok 10 (millióval növelné a deficitet. A deficit egy betegség és különösen súlyos hetegség akkor, ha a deficit a rendes kiadások fedezésére irányul. Más a helyzet, ha egyes a jövő nemzedékre is kiható kérdéseket államadósság útján oldunk meg. Minden államadósság, amely egy megfelelő célra használtatik fel igaz, hogy jövő bevételek anticipáeiója, megelőzése, de tulajdonképpen mindig számol a jövő gazdasági élet megerősödésével. Ez a megnövekedett államelméleti tevékenység egyes államok költségvetésében kifejezésre jut azokban a költségvetési összegekben, valamint államadóssági terheinek megnövekedésében, amelyek a világháború utáni időket jellemzik, amelyek majdnem azt lehet mondani, szinte fantasztikus emelkedésről adnak számot. T. Ház! Ha megint a magunk alakulását veszem, akkor meg kell állapítanom, hogy nálunk 1918-toan tulajdonképpen összeomlott minden. Az állami élet is elemeire bomlott, a gazdasági élet romhalmazzá lett, újjá kellett építenünk mindent. Megszűnt minden mobil tőke, a termelés visszaesett majdnem a felére. Ha mindezeken végignézünk, akkor látjuk, hogy a magyar állam adósságai mégis milyen csekélyek. Nagymagyarors'zág részéről terhel mintegy 900 millió adósság. A válság kitöréséig 500—600 millió körül mozognak az új kölcsönök és ebhen is benne van az a 140 millió, amellyel a válság egy-két évének elbírását lehetővé tették. Ha nézem a válság utáni deficiteket, akkor azt állítom, hogy tessék megnézni Európa töhíbi költségvetéseit, hogyan alakulnak ebből a szempontból. Nem nagyon szeretek ilyen Összehasonlításakat tenni, de amikor azt látom, hogy Franciaorszagnak, amely a világ leggazdagabb államai közé tartozik, az utóbbi öt évben a deficitje 70—80 milliárdot ért el és mi 200--309