Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

136 Az országgyűlés képviselőházának 123. ülése 1936 május 5-én, kedden. azon a nézeten, hogyha csak valamilyen egészen rendkívüli nehézség nem támad, aim remélhetőleg nem fog megtörténni, az előirányzott bevételek az egész vonalon nemcsak elérhetők lesznek, hanem azokat a tényleg befolyó eredmények felül is fogják múlni. E körülmény és általában a költségvetés vizsgálata alapján arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy bár tisztán ezen a címen egész adórendszerünk átváltoztatását azonnal aligha lehet követelnünk, de igenis módot nyújt egyrészt arra, hogy a jövendőnek hasonló irányba való fejlődését és az ennek a remélhető fejlődésnek nyomán szükséges teendőket a pénzügyi kormányzat már most fontolóra vehesse, másrészt pedig arra, hogy a valóságban is megvalósíthasson olyan változtatásokat, amelyeketa bevételeknek ez a mostani kedvező alakulása is már lehetővé tesz. Ezt a lehetőséget azonban a pénzügyi kormányzat nem is mulasztotta el. Ilyen a költségvetésben a tatarozási kedvezmény, amely megint csak a gazdasági élet fejlesztését van hivatva szolgálni; ilyen az egy szoba-konyháA lakásoki házadómentes ságénak a legutóbbi 33-as bizottsági rendelet folytán való megvalósítása. Ezek azok az elhatározások, amelyeket talán joggal tekinthetünk az eljövendő langyosabb idők első fecskéinek. ~(Br. Berg Miksa: Tovább kell menni!) Mindenesetre magán azon a tényleges segítségen felül, amelyet ez a házadó alól való mentesítés a falusi legkisebb exiszteneiák számára jelent, azt a reménységet is köszönjük a pénzügyminiszter úrnak, amelyet ennek az útnak várható további követése jelent. T. Képviselőház! Ezzel he is fejeztem az 1936/37. évi költségvetés ismertetését. Végezetül csupán azt a hasonlatot szeretném még Idézni, amellyel Newille Chamberlain angol pénzügyminiszter egyik 'költségvetési beszédét befejezte. (Olvassa): »Mindenki tudja, aki valaha magas hegyre próbált feljutni,« — mondotta Chamberlain — »hogy a csúcs, amely oly kézzelfogható közelségben látszik akkor, amikor a hegy lába felé tartunk,« (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl és középen.) »eltűnik abban a pillanatban, mihelyt megkezdjük a mászást.« (Friedrich István: Mászást? Felfelé'?) Igen. Felfelé t. i. nem csúszni szokás! (Tovább olvassa): »Felfelé menetelés közben sokszor úgy hisszük, hogy most már 'meglátjuk a tetőt, de újból és újból azt kell tapasztalnunk, hogy még egy további hegygerinc választ el tőle.« (Br. Berg Miksa: Tehát mégegyszer csússzunk le! — Zaj.) Kérem Berg képviselő urat, ezt a véleményét talán közölné Chamberlain pénzügyminiszter úrral, t. i. az ő szavait idézem {Derültség.) és azokért a felelősséget nem én vállalom. {

Friedrich István: Majd megírjuk neki ajánlott levélben. Mit csináljunk? — Br. Berg Miksa: Az a kérdés, "hogy ők ott állnak-e, ahol <mi állunk? — Zaj. —Halljuk! Halljuk! jébbfelöl. — Tovább olY

imssa): »Végre azonban eljön a pillanat, amikor az útnak utolsó kanyarulata után végleg a szemünk előtt marad a csúcs és rövid idő után íme, fennállunk a legmagasabb csúcson, így járunk mi is, e nemzet tagjai. Bár a prosperitás még elrejtve tartja magát előttünk, bizonyosak lehetünk abban, 'hogy addig, amíg felfelé nézünk és szívünk erős, a helyes irányba haladunk. Eljön a nap, talán majdnem anélkül, hogy tudnánk róla és egyszerre ott találjuk [magunkat fenn a tetőn. Kemény munka, takarékos gazdálkodás, erős szív és megingathatatlan türelem, ezek azok a tulajdonságok, amelyekre szükségünk van és ezek birtokában nem fogunk csalódni.« (Br. Berg Miksa: A türelem megvan a nemzetnél!) Chamberlain ezt a beszédét 1932. április 19-én mondotta el az angol alsóházban. Azóta jóslata beteljesedett és az angol nemzet a gazdasági válság mélyéből csakugyan feljutott a csúcsra. (Friedrich István: Tehát?) Mi, szegény Magyarország, kicsiny és megcsonkított nemzet még ott vergődünk azon a meredeken, amelynek 1931 augusztusában szívós akarattal neki indultunk, (Felkiáltások balfelöl: Bud János!) de talán ott vagyunk már, ahonnan a csúcsot legalább láthatjuk. (Mozgás a baloldalon.) Kemény akarat, takarékos gazdálkodás, erős szív és megingathatatlan türelem, ezek azok a tulajdonságok, amelyekre nekünk is szükségünk van. Fokozott mértékben van rá szükségünk, ha eredményt akarunk elérni, mint a nagy és gazdag nemzeteknek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Amíg azonban a szívünk erős és közös akarattal tartjuk szemünk előtt nagy nemzeti célunkat, addig helyes irányban haladunk és akkor Chamberlain jóslata rajtunk is beteljesedik. Egy szép napon — talán nem is olyan sok idő múlva — eljut a nemzet oda, hogy előbb gazdasági téren, azután Isten segítségével talán más téren is teljesülve látja nemzeti vágyódását. Ezt a célt szolgálja az 1936/37, évi költségvetés is. Kérem a t. Házat, hogy azt általánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik Sulyok Dezső képviselő úr ! Sulyok Dezső: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Engedjék meg nekem, hogy a költségvetés szakszerű bírálatát az erre hivatottabbakra hagyva, én a magyarság általános politikai helyzetével foglalkozzam. A költségvetési vita az az állomás, ahol az állam politikai életében meg lehet állni, előre és vissza lehet) pillantani és általános képet lehet alkotni magunlkna'k arról, hogy tulajdonképpen hol vagyunk, hogyan jöttünk ide és hová tartunk. Ha a ima politikai helyzetiképét akarom felállítani, ha betegségeink diagnózisát akarom megállapítani és az orvoslás eszközeivel akarok foglalkozni, akkor lehetetlen egy pillantást nem vetnem a tegnapra. Szekfű Gyula a »Három nemzedék« bevezetésében azt mondja, hogy (olvassa): »A ma és a tegnap egyazon folyam, amelyet még erőszakkal beleépített ' gátakkal sem lehet kettévágni. Ami a tegnapnak fájt, az ma nekünk is sajog és ami manapság bennünket marcangol, annak eljövetelét megérezte, ha nem másként, legalább öntudatlanul a tegnap«. Ha tehát a ma helyzetéről akarok beszélni, akkor rá kell mutatnom a tegnap sebeire is. Foglalkozni kívánok tehát röviden azzal a kérdéssel, hogy mi okozta az én megítélésem szerint Magyarország 1918/19. évi páratlan történelmi tragédiáját« Mindenekelőtt egy negatívummal kezdem: sem Károlyi Mihály, sem Kun Béla nem okozta ezt a tragédiát; ők maguk voltak már a tragédia. Nehéz volna azt mondani, hogy az éjszaka csinálja a sötétséget, hiszen a kettő tulajdonképpen egy és ugyanaz; nehéz volna azt mondani, hogy a magyarság süllyedését és páratlan magábaroskadását. egy ezeréves államiság példátlan összeomlását ez a két ember, vagy ezeknek kör-