Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-123
Az országgyűlés képviselőházának 123. előirányzat realitására, sőt talán nagyobb mértékben ügyelt, mint a múlt esztendő folyamán és meg vagyok róla győződve, hogy a jövő esztendei zárszámadási adatok ezt a megállapításomat ismét igazolni fogják. A pénzügyminiszter úr nagyvonalú, széles áttekintést nyújtó gazdasági fejtegetései során, amelyeket expozéja alkalmából hallottunk tőle, rámutatott a gazdasági életnek azokra a jelenségeire, amelyekből bizonyos javulás, bizonyos lassú fejlődés megállapítható. Hiteles es részletes adatokat hallottunk erről a pénzügyminiszter úr beszéde alkalmával. A konjunktúra-számsorok perspektívájában csupán egy adatcsoport az, amely az első látszatra ebbe a képbe nem illik bele és ez a tőkeképződés szempontjából legelsősorban számottevő betétképződésnek stagnáló helyzete. (Malasits Géza: Elviszik a pénzt adóba! Miből teljék a takarékpénztárba félretenni?) Sajnálom, hogy a képviselő úr temperamentuma nem tette lehetővé, hogy még egy pár mondatomat meghallgassa, mert akkor ezt a nyilatkozatot talán azoknak az adatoknak ismeretében, amelyekkel rögtön szolgálni fogok, nem tette volna meg. Mindenesetre ebből a közbeszólásból is megerősítve látom azt a szándékomat, hogy ezzel a betétképződési helyzettel egy kissé részletesebben foglalkozzam, mert az a tünet, hogy a betétek nem szaporodnak olyan arányban, mint ahogy a gazdasági konjunktúrára valló egyéb jelenségekkel összhangzásban szaporodnia kellene, statisztikai adatok szerint, azt a hitet keltheti, hogy a tőkeképződés is stagnál, márpedig ez az eset nem áll fenn. (Farkas István: Miből képződjék tőke, ha nincs kereset!) Hogy miből képződik, erre vonatkozólag talán méltóztassék a betevőket megkérdezni, én részletes adatokkal nem szolgálhatok. Mindenesetre azonban a Budapesten és a vidéken is nagymértékben folyó házépítkezések a kis- és középtőkék gyűjtését igazolják. Ezek olyan tőkék, amelyek a betétállományból hiányoznak. Tovább megyek. Ujabban a gyáripar nyereségeiből számottevő összegek gyűlnek fel és használódnak fel önfinanszírozás céljára. A szakértők becslése szerint a magyar gyáripar a felújítási költségektől eltekintve az 1934. évben 100 millió pengő, az 1935. évben 160 millió pengő értékű új beruházást végzett és ennek a kiadásnak fedezete nyilvánvalóan a nyereségéből futotta. Ennek az önfinanszírozásnak közgazdaságilag lehetnek nem örvendetes következményei, amelyekkel most itt foglalkozni nem kívánok. Arra azonban mindenesetre cáfolatnak látszik ez, hogy a tőkeképződés olyan mértékben stagnálna, mint arra egyedül a betétképződés lanyhaságából talán következtetni lehetne. Szerény véleményem szerint a betétképződés lomhaságának valutaris viszonyainkból folyó pszichológiai okai vannak. Meg vagyok győződve arról, hogy ha tovább megyünk azon az úton a gazdasági konszolidáció felé, amelyen haladunk, akkor el fogunk jutni oda, hogy a ,betétképzodes, amely közgazdasági értelemben véve természetszerűleg mégis esak a leghasznosabb és a legkívánatosabb formája a tőkegyűjtésnek, nagyobb meretekben fog. megindulni. Lehet, hogy meg hosszabb ideig kell ezt az utat taposnunk, de meggyőződésem szerint el fogunk rajta jutni a betétképződés kívánatos megerősödéséhez. T. Képviselőház! Mindezek figyelembevétele után azt kell mondanunk, hogy a mai gazdasági helyzet még nem érett meg arra, Jaogy ülése 1936 május 5-én, kedden. 133 a kormánynak a gazdasági élettel a legszorosabb kontaktust ne kellene tartania és ne kellene segítségére sietni munkaalkalmak nyújtásával és kereseti lehetőségek juttatásával. A pénzügyi kormányzat ezt a körülményt be? látva, a, beruházási előirányzat keretét az előző évi költségvetési kerethez képest ötmillió penj gővel eimelte fel. így végeredményiben 32 millió pengőt tesz ki az 1936/37. évi állami költségvetés beruházási főösszege, amely tudvalevőleg lényegesen kiegészül még az állami beruházásokra egyéb módon fordítandó összegekkel. A beruházási kiadások legszámottevőbb része a gazdasági tárcáknak jut, nnert a kormánynak változatlanul az a felfogása, hogy amilyen összeget ilyen módon költségvetésileg biztosítani tud, azt elsősorban a gazdasági tárcák céljára kell fordítani és ekként a gazdasági élet megerősítésére kihasználnia. A kormány ezt az álláspontot eddig is következetesen érvényesítette. A most ismertetett költségvetésben a, földmívelésügyi tárca kiadásaira előirányzott összeg 19%-kal, a kereskedelemügyi és iparügyi tárcák kiadásaira előirányzott összeg pedig 26%-kai magasabb annál az összegnél, amelyet az 1933/34. évi költégvetés ugyanezeknek a tárcáknak előirányzott, jóllehet a kiadások végösszege az 1933/34. évi költségvetés kiadási főösszegéhez viszonyítva csak 3"4%-kai emelkedett. A kereskedelemügyi és közlekedésügyi minisztérium kiadásainak növekedésében tudvalevőleg túlnyomó szerepet játszik az utak építése. Az utak építésének nagy fontosságot kell tulajdonítani, nemcsak annál a közgazdasági éirtéknél fogva, amelyet a jól kiépített úthálózat jelent, hanem azért is, mert az utak építésének költsége túlnyomó résziben munkabér és ilyenformán az egyes vidékek munkanélküli tömegeinek keresethez való juttatására a legalkalmasabb módnak látszik. Ezeknek a munkanélküli rétegeknek munkaalkalomhoz való juttatása ugyanis szerény véleményem szerint nemcsak szociális és állambiztonsági, hanem közgazdasági szempontból is a legfontosabb érdeknek tekintendő. Itt térek ki röviden a belügyi tárcának azokra a szociális vonatkozású kiadásaira, amelyeknek jelentőségét évről-évre - előtérbe helyezik a világháborút követő válságos esztendők, de a huszadik század államának megnő vekedett felelősségérzete és kötelességei is. A közegészségügy, a gyermekvédelem, a társadalombiztosítás, valamint a iközjótékonyság és emberbaráti intézmények céljaira az előttünk levő költségvetés 39'1 millió pengőt irányoz^ elő. Ez az összeg az állami köziigazgatás kiadásainak 5%-át teszi, tehát igen jelentős, amennyiben valamivel meghaladja az igazságügyi tárca4'l%-os,sőt a, földmívelésügyi tárca 4'4%-os ; arányszámát is. Ennek a szociális vonatkozású kiadási csoportnak előirányzata az elmúlt három év alatt több mint nárommillió pengővel emelkedett. A közegészségügyre fordított kiadások 22'9 millió pengős előirányzata közel 3%-át teszi ki az állami közigazgatás összes kiadáj sainak és az előző évhez képest 1*5 millió pengő emelkedést mutat. Az emelkedés oka részben az ivóvíz beszerzése, az ápolónői és védőnői intézet bővítésére fordított nagyobb összegű előirányzat, de hozzájárult^ ehhez a hatósági orvosi vizsgálat államosításából az államra háruló költség is. A közegészségügyre fordított kiadások közül a túlnyomó részt a 19*
