Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-122

Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1936 május 1-én, pénteken. L21 kenyéren élni, majdnem elvesztette a magába vetett ihitét is. Ezeknél, a munkáknál mint munkavezetők, mint előmunkások, vagy mint más, bizonyos kvalifikált munkások, elsősor­ban, ezek a szerencsétlen fiatalemberek volná­nak figyelembe vehetők. Erre a miniszter úr­nak és a szakminiszter uraknak ás bőven van módjuk és lehetőségük. Ezek az állások úgy­sem véglegesek, hanem csak addig tartanak, amíg a munka tart, de az illetők mégis kenye­ret tudnának maguknak keresni, legalább any­nyit, hogy további tanulmányaikat folytatni és azután befejezni tudják. (Gr. Festetics Do­monkos: Nagyon helyes!) T. Ház! Mint elöljáróban mondani bátor voltam, bár ezt a javaslatot anyagi szempontból keveslem, mégis, «mert valódi és keresztény nemzeti politikát célzó javaslat, örömmel (ma­gamévá teszem és elfogadom. {Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Bródy Ernő képviselő urat illeti a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Nem kívá­nom, kivonni magamlat abból az általános han­gulatból, amely itt ma megnyilatkozott és én is kijelentem, hogy a javaslatot elfogadom. Azok a gondolatok, amelyeket t. képviselő­társaink részéről hallottunk, engem csak meg­erősítenek abban a hitemben, hogy nem sza­bad különbséget keresnünk a város és a falu között. En, mint budapesti képviselő, keresem az alkalmat, amikor a falu iránt legtel­jesebb szimpátiámat nyilváníthatom és azt sze­retném, hogy ne a város proletarizálódjék, ha­nem ellenkezőleg, a falut emeljük fel a város színvonalára a higiéné, a kultúra, az egész­ség, a műveltség stb. szempontjából, /mert ma­gyarok között nincsen különbség, akár város­ban élnek, akár falun vannak, teljesen egy lé­lekkel és egy szívvel vagyunk mindenki iránt, akkor, amikor egy ilyen alkalomról van szó, mint erről. Én csak figyelmébe ajánlom az igen t. mi­niszter úrnak azt, amit még nem hangoztattak itt, — amiért tulajdonképpen felszólalni akarok és amire a miniszter urat meg akarom kérni — azt, hogy az építkezés a közmunkával a leg­szorosabb összefüggésben áll. Az építkezés megint nemcsak a fővárosban és a város­ban, hanem különösen a falun elhanyagolt, elhanyagolt lakások kérdése. Ha megnézzük a falut, láthatjuk, hogy egészségi szempontból ott nagyon szomorú állapotok vannak. Régebben nem ismerték fel annyira az egészségügyi vo­natkozásokat, de ma tudjuk, hogy mit jelent a nedves lakás. Az a betegség csíráját hordja magában a falun éppen úgy, mint a város­ban. Legutóbb megjelent egy tanulmány dr. Ko­vács Alajostól városaink lakóházainak építési anyagáról. Ebből az ember megdöbbenve látja, hogy a vidéki városok lakásai milyen szomorú állapotokban vannak. Az ő összeállítása el­mondja, hogy törvényhatósági városokban a lakóházaknak csak 48%-a épült kőből, vagy téglából, ellenben vályogból vagy sárból a há­zak 30%-a. Ez azonban csak a törvényhatósági városokban van így, a megyei városokból még sokkal szomorúbb adatok vannak. Megyei vá­rosokból vannak itt statisztikák arról, hogy az alföldi városoknak 90%-a vályogból vagy sár­ból van építve. Meg is nevezi az egyes városo­kat. Például Hajdúszoboszlón az 1930. évi sta­tisztikai adat szerint van 3922 lakóház; kőből vagy téglából épült 75, kő- vagy téglaalappaVJa vályogból vagy sárból 926, tisztán vályogból vagy sáriból 2916. Jászberényiben 6851 ház kö­zül 153 épült csak kőből és 5898 vályogból és sárból. Karcagon szintén hasonló viszonyok vannak. Igen t. Képviselőház! Ma fejlődőben van a városépítkezés, a városfejlesztés tudománya. Ez szükségessé teszi, hogy ezekre a kérdésekre mi a legnagyobb gondot fordítsuk és törődjünk ezzel a nép és a nép egészsége érdekében. Rá­térek most Budapestre és ez felszólalásom tu­lajdonképpeni célja. Olyan kéréssel fordulok a mélyen t. miniszter úrhoz, amelynek teljesítése nem jelent anyagi megerőltetést. Méltánylom a mélyen t. miniszter úr nehéz helyzetét. A mai nagyon súlyos viszonyok között előterem­teni a fedezeteket bizony rendkívül nehéz feladat. Azt hiszem, hogy mindaz, ami a tör­vényjavaslatban van, megfelelő, mind helyén­való. Amit én kérek a mélyen t. pénzügymi­niszter úrtól, az nem kerül semmibe. Buda­pestre vonatkozik kérésem, amellyel már nem először állok elő, hogy méltóztassék megadni a házadómentességet azokra a helyekre, amelyek egészen új városrész megnyitását jelentik. Már többször említettem s a miniszter úr volt olyan szíves válaszolni is. Itt van az Erzsébet-sugarút kérdése. A városnak szívében ott vannak ezek a rothadt lakások a Dob-utcában és ezeknek környékén, hihetetlen mély udvarokkal, lehe­tetlen felszereléssel, petróleumvilágítással — Budapest szívében. Mindamellett az történik, hogy sem építési engedélyt nem adnak, sem pedig ezt az új városrészt nem nyitják ki. En azt mondom: ha akadályai vannak az új városrész megnyitásának, iáikkor legalább is építési enigedélyt kell adni. Az nem lehetséges, hogy harminc évig megálljon a fejlődés &gy városrészben. Nagyon kérem a pénzügyminisz­ter urat, — úgy tudom, hogy a kérdés most már közeledik a megoldás felé — hogy ha nem is lehet olyan méretekben megcsinálni, mint ahogyan tervezték, mozdítsa elő, hogy legalább kisebb méretekben megcsinálják laat, hogy végre megívalósuljon az Erzsébet-sugarút ki­nyitáslat Harminc év óta vajúdik már ez a kérdés. Ismétlem, hogy amikor tavaly szóba­hoztam ezt a kérdést a miniszter úr előtt, ki (méltóztatott jelenteni, hogy a maga részéről semmiféle akadályt nem támaszt etekintetben. Nehezebb kérdés öbuda szabályozásának a kérdése, mert itt jogi, technikaii és pénzügyi nehézségek vannak. Objektív ember vagyok, méltányolok mindenféle nehézséget,^ de bizony Öbuda is teljesen elmaradt a fejlődéstől. Buda­pest szívének közelében, úgyszólván benn ma­gában a városban van egy városrész — Óbuda — .alacsony, kicsiny, összezsúfolt házakkal, úgy hogy itt. volna! a legfőbb ideje, hogy Óbuda szabályozása megtörténjék. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy mindkét kérdésben mél­tóztassék döntő lépéseket tenni, mert az Er­zsébet-sugarút kérdésének megoldatlansága máris lehetetlen állapotba hozta a fővárost. Közmunkákról lévén szó, Budapesten a leg­fontosabb kérdés az építkezési iplair szem­pontja. Budapestnek ez az életeleme és mégis Budapestnek mindenféle akadályt és nehézsé­get kell elhárítania az építőipar útjából. (Payr Hugó: Akadályokat gördítenek eléje!) Ügy van, tisztelt képviselőtársam, pedig ezek a ne­hézségek az egészséges lakásviszonyoknak áll­ják útját. Hiszen ebben a több mint egy milliós városiban a lakások legnagyobb része egy- és obás lakás. Ebben a töbib mint egy milliós

Next

/
Oldalképek
Tartalom