Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-122

114 Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1936 május 1-én, pénteken. olyan sártenger, hogy ott nemcsak autóval, de ínég lovaskocsival, vagy ökrösszekérrel sem lehet közlekedni, legfeljebb, ha két pár bivalyt is befognak a kocsi elé. (Br. Berg Miksa: Csak repülőgéppel!) Ha a kormány hirdeti azt, hogy a magyar mezőgazdaság alátámasztására törekszik, ha olyan intézkedéseket hoz a magyar mezőgazdaság érdekében, amelyeket talán több-kevesebb joggal különböző oldalakról támadnak is, amelyeket egyoldalú gazdavédelemnek minősítenek, az már elemi joga annak a magyar, mezőgazdasággal foglalkozó falusi lakosságnak, hogy minden községnek meg legyen a maga télen-nyáron járható összeköttetése a köves úttal, mert az a község, amely így el van vágva a közlekedés vonalaitól, ti Z ti község, amely hónapokig nem érintkezhetik a külvilággal, nemcsak a gazdasági boldogulásában van megakadályozva, hanem az el van zárva a kultúrától, el van zárva a fejlődéstől is, az egy művelt, civilizált államiban mindmegannyi barbár és elmaradott szigetet jelent. Ezért én nem tudom helyeselni ennek az összegnek a részletes felhasználását, ennek a csak általánosságban felvett összegnek, illetve csak általánosságban megemlített célokra, így útépítési célokra felhasználandó összegnek ilyen beállítását. Nagyon szeretném, h cl ÊIZ igen t. kormány részéről megnyugtató kijelentéseket kapnánk arra nézve, hogy ez az összeg nem luxus, hanem valóban a legszükségesebb beruházásokra fordíttatik. összegezve azt, amit azokról a célokról kell mondanom, amelyekre ez az összeg fordíttatik, csak annyit mondhatok, hogy bár az összeget szerénynek tartom és túlságosan nagy eredményeket nem várok tőle a hovafordítás szempontjából, — hangsúlyozva azt, amit az előbb mondottam, hogy a 136 milliónál elsősorban az öntözésre fektetendő a fősúly, az útépítésekre szánt összegnél pedig elsősorban a bekötő utak létesítésére — ez ellen egyéb kifogásom nem volna és bár az összeg szerény volta miatt nem kitörő lelkesedéssel, ele mégis elismeréssel üdvözlöm ezt a tervet. A másik kérdés volna azonban az, hogy itt talán nem az a főcél, hogy hasznos beruházások létesüljenek, hanem az, hogy, — amint az előbb mondottam — enyhítsünk a munkanélküliségen, munkaalkalmakhoz juttassuk az arra rászorulókat. Igen t. Képviselőház! Ennek a törvényjavaslatnak azt az intencióját helyeslem, hogy itt komoly, becsületes és — reméljük — rendesen fizetett munka útján akarnak segíteni a munkanélkülieken, nem úgynevezett inségmunkák, szükségmunkák által, amelyekben, eltekintve attól, hogy éppen csak az éhenhalástól óvják meg azokat, akik ezekben részesülnek, van némi lealázó is, mert van némi alamizsna jellegük. Én arra kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, mint ennek a törvényjavaslatnak beterjesztőjét és végrehajtóját, hogy ügyeljen arra, amit erről az oldalról különböző formákban hangoztattak, de lényegben nagyon egybehangzóit az ellenzék kívánsága, ügyeljen arra, hogy először az itt felvett összegeknek lehető legnagyobb része ténylegcsen kifizetendő munkabérekre fordíttassák, a másik pedig az, hogy ezek a közmunkák ne bírjanak inségmunkák jellegével, vagyis; hogy ne olyan formában adják ki ezeket az összegeket az arra illetékes — nem tudom — hatóságoknak, vagy közületeknek, hogy ezekből inségmunkákat végeztessenek, hanem természetesen a kommerciális követelményeknek meglel előleg a szükséges és köteles takarékosság szempontjainak szemelőtt tartásával, amely takarékosságnak első szempontja azonban ne az legyen, hogy a munkások béréből nyirbáljunk le valamit, hanem az, hogy itt egyes vállakozók a becsületes, tisztességes és megengedhető minimális mértéknél többet ne kereshessenek. Mert ennek a javaslatnak nem az a célja, hogy itt az általános üzleti életet fellendítsük. Először nem is bevallott célja ez, másodszor ilyen szerény összegekkel úgysem tudnánk ezen a téren s'okat elérni, tehát nem az a célja, bármennyire kívánatos különben, hogy a vállalkozó szellem növekedjék az országban, bármennyire kívánatos, — és én vagyok az utolsó, aki ezt bárkitől is sajnálom — hogy becsületes munka révén valaki minél többet keressen. Kívánom, hogy keressen itt mindenki, aki hasznos munkát végez, minél többet ebben az országban, de itt nem az a cél, hogy akármilyen derék és akármilyen jóravaló vállalkozók keressenek, hanem a cél az, hogy a munkanélküliségen enyhítsünk. Itt tehát két szempontra kell vigyázni. Az első az, amit mondottam, hogy ne legyen intségmunka jellege ezeknek a közmunkáknak, hogy ez az összeg komolyan, épúgy, mint a rendes és normális versenyfeltételek emellett létrejött akár köz-, akár magánmunkálatoknál, a szokványos munkabérek kifizetésére szolgáljon, a második pedig az, hogy a felhasználásnál az úgynevezett vállalkozói haszon, amelybe nagyon sok mindenfélét lehet belebujtatni és az úgynevezett rezsiköltség, amelybe még többet lehet belebujtatni, a lehető legminimálisabbra legyen redukálva, sőt azt szeretném, ha rezsiköltség egyáltalában nem forogna fenn. Bár elismerem a törvényjavaslat jó intencióját és azt is, hogy a pénzügyiminiszter úr szándóka — még nem hallottam az ő nyilatkozatát etekintetben — valószínűleg egyezik azzal, amit erről az oldalról hangoztattunk, sajnálattal látjuk azonban, — és nem akarom ezt a pénzügyminiszter ún bűnéül felróni — hogy nálunk minden úgynevezett állami beruházás-jellegű dolognál eddig rengeteget adminisztráltak el. Friedrich István t. képviselőtársam példákat is említett fel. En nem akaróik most példákra kitérni, hanem csa/k arra az általános tünetre akarok rámutatni, hogy Magyarországon nemcsak a közmunkáknál, hanem minden olyan összegnél, amely szociális célokra van felvéve, vagy amelyet szociális célokra fordítanak, ha az állam vagy az illető közület által kifizetett összeget összehasonlítjuk azzal az összeggel, amely valóban oda jutott el, ahová el kellett jutnia, egy rettenetes diszparitás szokott mutatkozni. Éppen ezért itt is bizonyos bizalmatlansággal nézek ennek a javaslatnak a várható hatása elé. Itt összesen 27 millió pengőről van szó, amely egymagában véve igen szerény összeg. Ha az eddigi tapasztalatokat veszem alapul és kipróbálom száamítand, hogy ebből mennyi fog munkabérek formájában a kisemberek részére kifizettetni és hány család fogja ennek a hasznát látni és áldását élvezni, akkor nem tudok nagyon vérmes reményeket táplálni. Igen őrülnék azonban, ha ennél a szerény megindulásnál kellemesen csalódnék etekintetben és még jobban örülnék, ha akkor, amikor majd ennek a beruházási kölcsönnek az elszámolását fogja a kormány a t. Ház elé terjeszteni, felállhatnék erről " helyről és 'megelégedéseimnek és elismerésem ~ek adhatnék kifejezést a kormány iránt, hog?