Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-122

Az országgyűlés képviselőházának 122. valóban olyan célszerűen használta fel ezt az összeget, amilyen célszerűen csak lehetett felhasználni. T. Ház! A javaslat ellen emelhető kifogások nem magában a javaslatban rejlenek • s azért a javaslatot magát el is fogadom. Kifogásaim f ez ellen a javaslat ellen inkább negatív természetűek; miután azonban minket, ellenzékieket, szeretnek a »negatív magyarok« vádjával illetni, ezért adom le a javaslatra nézve szavazatomat pozitív értelemben. A negatív kifogásaim tudniillik nem az ellen vannak, ami a javaslatban benne van, hanem az ellen, ami nincs benne a javaslatban. Nagyon szeretném, ha a jövőben nemcsak innen-onnan véletlenül előálló ilyen kis összegek állanának rendelkezésre ilyen célokra, hanem — és ez már a költségvetés tárgyalásához tartozik, ott fogunk róla bővebben beszélni — látnók azt az irányzatot, hogy a t. kormány a s'ok mindenféle olyan pénzkiadás helyett, amely szerintünk nem okvetlenül szükséges, elsősorban a közmunkákra és a munkaalkalmak teremtésére vesz fel minél nagyobb öszegeket, annál is inkább, mert hiszen a mezőgazdasági munkások és a földmunkások munkanélkülisége az a probléma, amely a legnehezebb „ feladat elé állítja nemcsak ezt a kormányt, hanem állítana minden más kormányt is. Ugyanakkor, amikor a telepítési törvény, sajnos, nem old meg semmit a mezőgazdasági munkanélküliség tekintetében, ugyanakkor, amikor a mezőgazdaság helyzete és az iparosság lassú tempója etekintetben belátható időn belül nem enged lényeges javulást remélnünk, mégis csak az egyetlen eszköz, amellyel enyhíthetünk a munkanélküliek szomorú helyzetén, a közmunka. A magam részéről nem lelkesedem túlságosan, ha mindenütt az állam lép fel mint vállalkozó, mert én a magánvállalkozásnak szánom itt a szerepet és az általános gazdasági helyzet fokozatost javulása mellett a magánvállalkozástól várom azt, hogy itt gazdasági és szociális szempontból a legszegényebb néprétegek sorsa is javuljon. Belátom azonban azt, hogy addig, ameddig a magángazdaság is olyan mostoha helyzetben van, mint ma, — legalább nagy részében — addig az államnak bele kell nyúlnia a kérdésbe, munkaalkalmakat kell teremtenie. Hangsúlyozva tehát azt, hogy igen szerény, és vérmes reményekre nem jogosító kezdetnek tekintem ezt a javaslatot, de abban a reményben, hogy mégis némi enyhülést fog okozni és attól a meggyőződésemtől vezetve, hogy az ellenzéki politikát nem tekintem olyannak, hogy ha bármilyen szerény jó jön a kormány részéről, azt negatív szavazatommal megakadályozzam, a javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik gróf Festetics Domonkos képviselő úr. Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! Teljesen csatlakozom előttem felszólalt gróf Apponyi György igen t. képviselőtársamhoz abban, hogy ezt a javaslatot kenyérjavaslatnak mondja, mert utóvégre mégis a mai viszonyokban, amikor annyi szegény, munkanélküli ember van, örömmel kell látnunk a kormánynak azt az erőfeszítését, hogy minden tekintetben, igyekszik sokszor talán kevés anyagi eszközt rendelkezésre bocsátani, de igenis rendelkezésre bocsátja mindazt, ami ebben a nehéz időben található és rendelkezésére bocsátja annak a népnek, amelynek ez a kevés segítség is már KÉPVISELŐHÁZI ÉRTESÍTŐ. ülése 1936 május 1-én, pénteken. 115 sok segítség. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Sajnos, nálunk nincsen meg a lehetőség munkáhadsereg szervezésére úgy, mint ahogyan megvan Bulgáriában, Németországban, vagy Olaszországban, ahol állandó munkahadsereget szerveznek, amire megvan az anyagi lehetőség a költségvetésben, gondoskodhatnak róla úgy, hogy egy éven keresztül a szegény embereket munkahadseregbe sorozzák és azok ott a közmunkákban tevékeny részt vesznek és el is helyezkednek. Nálunk, sajnos, ez nem lehetséges, mivel a költségvetésben bizony erre egyelőre nem igen láthatunk fedezetet. De szerintem mindenesetre az lenne a legjobb, ha mi is, okulva a szomszéd államoknak ezen a példáján, igyekeznénk valamilyen formában munkahadsereget szervezni. Olaszországban is láttuk, hogy ezeket a nagy munkákat, lecsapolásokat, utak építését, mind állandó munkahadseregek végezték, amivel egyrészt jól állam, másrészt pedig a munkásembereknek óriási hada jut kenyérhez. (Gr. Apponyi György: Mint nálunk a kubikosok! — Br. Berg Miksa: Ne zavard! Második szűzbeszéd!) Nemcsak az a fő ebben a 27 millióban, hogy ne olyan emberek és vállalatok kapják ezt a 27 milliót, akik ebből talán hasznot fognak zsebrevágni, vagy pedig talán vállalkozások nyereségeképpen fog a zsebekbe kerülni, hanem az a fő, hogy ez a 27 millió százszázalékban igenis az olyan kenyértelen emberekhez folly ék be, akiknek ez életet, tehát kenyeret jelent. Gróf Apponyi György igen t. képviselőtárj sam kifogásolta azt, hogy a Máv.-ra 5 millió pengőt fordítanak. En ezt nem találom kifogásolhatónak, mert utóvégre ha 5 millió pengő megy a Máv.-ra, még a Máv. költségvetésében is találunk 5'7 milliót, azt hiszem, olyan közmunkákra, amely Összeg tulajdonképpen nem a vagónpark fejlesztésére szolgál, hanena igenis a roppant fontos síncserére. Ha ma végigmegyünk a Máv. vonalain, meg kell állapítanunk, hogy bizony évtizedeken keresztül nem történt meg az az okvetlenül szükséges sínesere, úgyhogy ma a nagy sebesség bizony sokszor veszélyt is jelent. En tehát igenis^ helyesnek tartom, hogy a közmunkák költségében a síncsere benne van, mert ez roppant fontos 'beruházás. (Gaái Olivér: A szigetvár—kaposvári vicinális sínéi még nincsenek kicserélve!) Idővel majd meglesz, egyszerre nem lehet, de örülünk annak, hogy a kormány talált utat és módot arra, hogy ezt meg lehet csinálni. Egy dolgot szeretnék itt megemlíteni, amely minket igen érdekel, és bocsánatot kérek, hogy ezzel talán egy kicsit haza is beszélek, (Friedrich István: Most kell egy kicsit!) de ez több községet érdekel. Tudniillik a partkötésről és a védőművek munkájáról van szó, ez is olyan munka, amely bizony igen sokszor fontos és szükséges is. Ott van a kerületemben, a Dráva partján, Drávapálfalu község, ahol az utóbibi három esztendőben partkötés híján körülbelül 52 holdat mosott el már a Dráva. Ez mind csupa kisember földje, akiknek ott volt kisbirtokuk, ma pedig nincsen semmijük, mert a Dráva elvitte. Éppen ezért nagyon fontos volna, ha ott partkötéseiket lehetne eszközölni s ez valójában igazán csak nyersmunika. Koppant áldásos munkát lehetne ^ott^ végezni, minthogy ott a partmenti lakosság úgyis csupa szegény emberből áll. A földjük tudniillik ma csupán csak a telekkönyvben található, de effektive nincs 17