Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-121
90 Az országgyűlés képviselőházának 121 föld, mindnyájunk szeretetének és féltő gondjának tárgya. Mi annak idején nagy szimpátiával, sőt köszönettel hallottuk ezt, iannál jobban meglepett tehát engem tegnap az, hogy amikor ezt a szinte apoteózist a Phönix üggyel kapcsolatban alá akartam támasztani azzal a megállapítással, hogy a mai viszonyok között értékmérőnek is a föld áll legközelebb az aranyhoz, akkor az igen tisztelt túloldalnak gyakran hangos része (Mózes Sándor: A vikar-sarok!) nevetett ezen a megállapításon, minthogy a pénzügyminiszter úr közbeszólásomra azt mondotta, hogy lm a Phönix annákidején holdankint 1200 pengőért földet vásárolt volna tartalékalapjaiból, — amely föld ma 400 pengőt ér T- akkor még csúfabb volna a helyzetBátor vagyok megjegyezni, hogy a pénzügyminiszter úrnak nincs szüksége ilyen kontrasztok felállítására. Az 1200 pengős föld ma nem 400 pengőt ér, hanem az, arány már itt is sokkal kisebb és azonkívül meg kell állapítanom azt is, hogy a föld értékének mozr•gása nem a föld értékének csökkenéséből adódik, hanem abból a kétségtelen, sajnálatos tényből, hogy a kormány helytelen deflációs politikája a pénzt mozgatja, nem pedig a föld valódi értékét. Sajnálom, igen t. Képviselőház, hogy amikor ilyen súlyos kérdések megoldásáról, mint amilyen a nyomorenyhítés, van. szó, akkor a pénzügyminiszter úrnak állandóan válságok, bankválságok és legutóbb a Phönix biztosító válsága megoldásáról kell gondoskodnia, ilyen, kérdésekkel kell foglalkoznia. TTgy érzem, hogy a telepítés a gazdasági kérdéseknek egyik alapja s ennek megoldási lehetősége minden. esetben a tőkében rejlik, így a tőkének bizonyos igénybevételére mindig figyelemmel kell lenni. Igen nagy a haj és a mostani biztosítóválság is kimélyül akkor, ha ezt a hiányt, illetőleg a Phönix válságát nem éliminaijuk, hanem még jobban nyugtalanítjuk azzal, hogy egyrészt a pénzügyminiszter úr nem tesz megfelelő kiejlentéseket a Phönix-válsággal kapcsolatosan, másrészt pedig, — mint a pénzügy- .; miniszter úr nagyon helyesen állapította meg ] — egyes újságok túlontúl felfújják ennek a j válságnak jelentőségét. Nekem véleményem, igen t. Képviselőház, hogy mivel a munkanélküliség és a nyomorúság enyhítésében a tőkének szerepet kell vállalnia, nem helyes az a mi álláspontunk, ha a tőkének, főleg a biztosítási tőkének, amely takarékosságra neveli az emibereket, nyugtalan légkört teremtünk, számára állandó nyugtalanságot okozunk. Az életbiztosítás egy válságot már átélt akkor, amikor igen helytelenül az aranykoronában befizetett biztosításokat 5% -kai valorizálták és ezt is csak öt esztendő után fizették ki. Ennek az lett a következménye, hogy magyar biztosításunk nemcsak színvonalban, hanem tartalomban, értékben is erősen alászállt és egy igen értékes tőkegyüjtési Lehetőség ingott meg a legutóbbi esztendőkben. Amikor törvényjavaslat is pénztárjegyekre, a transzferpénzekre céloz, akkor nekünk feltétlenül nyugalmi állapotot kell teremtenünk a tőke terén. Nagyon szerettem volna, ha ezt a megnyugtatást éppen az ilyen fontos javaslatok érdekében tegnap a pénzügyminiszter úrtól halljuk. Egy ügy, egy kis bankbukás sem bír akkora jelentő seggel, mint ez a Phönix bukás. Ennek inkább európai kihatása ülése 1936 április 80-án, csütörtökön. van, minthogy ez a vállalat egész Európában érdekelt. Inkább a csúnyasága tereli a figyelmet erre az ügyre. Egy olyan életbiztosító társaságról van itt szó, amelynek tőkéi 15—20 év múlva esedékesek, amely semmiféle rön-nek kitéve nincsen; egy ilyennek a kimúlása, amikor megállapítás szerint 12'5 millió pengő hiányról van szó esetleg, ha netán még a LEBOSz-pénzeket is nullának vennők, nem alkalmas arra, hogy az ilyen veszélyes atmoszférát, kisülésekkel teli levegőt tovább is tűrjük, helyes volna ezt kiszellőztetni. Hiszen a hiányt mindenekfelett korrigálni fogja az a tény is, hogy nem tudom, kinek a hibájából — nem gyanúsítom meg a felügyelő hatóságokat, hogy a kellő ellenőrzést nem gyakorolták — olyan kihelyezések történtek, amelyek korrigáihatók; tehát legjobbkor, a Phönix-válság első óráiban rá fogunk csaphatni az alacsony díjakra. Ezeknek a kikorrigálása elfogadható és a felügyeleti hatóság által a jövőben erősebben ellenőrizhető díjakat fog adni. Az ilyen válságokat követni szokta a bankok megrohanása. Ha ezt a megrohauást most átültetem biztosítási műnyelvre és azt mondom, hogy mindenki igyekszik visszaváltani a pénzét... (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: De nem igyekszik! Ne méltóztassék műmegrohanást csinálni!) Ha pedig nem igyekszik, ez azt jelenti, hogy a helyzet tényleg áll, hogy a biztosító közönség is egészen nyugodtan nézi a helyzetet. Arra, céloztam, hogy ha netalán valaki visszaváltatni kívánja a pénzét, a biztosítástechnika szempontjából a visszaváltás mindig jobb, — bár az üzlet folytonossága szempontjából hiányt jelent — mint az életbiztosítás teljes levezetése és akkor sok tekintetben korrigálható a helyzet. De korrigálható abból a szempontból is, hogy aki most spekulál a biztosítók bukására, ne kapja meg a kötvényben feltüntetett tartalékot teljesen, mint visszaváltott tőkét, hanem tessék bizonyos százalékot levonni. A levonások és visszaváltások révén a hiányok lényegesen csökkenni fognak. De úgy érzem, hogy a miniszter úrnak módjában lett volna egy még erősebb gesztus is, nevezetesen, ha azt mondotta volna, hogy a felügyeleti díjakat... Elnök: Képviselő úr, egyes közmunkák költségeinek fedezéséről szól a törvényjavaslat és nem a Phönix-ügyről. Czirják Antal: Értem, kérem, de én tisztelettel arra hivatkoztam beszédem elején, hogy a tőke a legfontosabb fundamentum a közmunkák és az állam által igénybeveendő kölcsönök szempontjából, tehát a tőkét idegesíteni felesleges, különösen ebben az esetben, amikor erre semmi ok nincsen. A magyar pénzpiac megingása éppen a közmunkák szempontjából nem kívánatos; de nem kívánatos diszkreditálni a tőkét és a tőke mozgását sem. Hiszen a pénzügyminiszter úr nagyon jól tudja, hogy a magyar biztosítási ügy, a magyar töke, tehát a, közmunkáknál igénybevehető magyar tőke éppen azzal szenved nagyon sokat, hogy egyes sí berek a berlini házukat bízták a Phönixre és így főleg Ausztriában és azt hiszem Magyarországon is nagyon sokan felszedegetik annak járadékát, aminek tőkéje ma meg nem fogható, mert Németországban, Berlinben van különféle bérházakban. Ezeket a szempontokat tartom figyelemreméltóknak a közmunkák szempontjából, mert