Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-121
Az országgyűlés képviselőházának 121. minden közmunkának minden időben a tőke lesz a bázisa. Az ilyen közmunkának, de még helyesebben a telepítési és más hasonló kérdéseknek, főleg a földkérdéseknek megoldása erős talajt talál, biztos bázist nyerhet a tőkék megfogásával. Ahogy én a telepítési javaslat tárgyalása során megjelöltem az életbiztosítási díjtartalékoknak megfoghatóságát és földben, aranyalapon való elhelyezési lehetőségét, tehát ezzel mintegy aranyértékű papirosok kreálását, ugyanúgy rá kell mutatnom arra, hogy bizonyos klauzulákkal nem volnának-e a közmunkák tekintetében megfoghatók ezek a tőkék. Ha tehát a pénzügyminiszter úr arra gondolna és — újból ismétlem — a közmunkák szempontjából egy biztosítási központot alakítana, amely helyesen diszponálhatna az életbiztosítási díjtartalékok felett, úgy helyes irányba terelhetné a viszontbiztosítás kérdését is. így a közmunkáknak ugyanúgy volna értékes alapjuk, mint látjuk ezt az Istituto Nazionale-nál ; amely ingatlanok felvásárlásánál, stradák építésénél, littorióknál és hatalmas objektumok vásárlásánál mintegy 5 milliárddal van érdekelve és 1934-es nyereségéből, mintegy 320 millió lírából, 147 millió, lírát fordított csak talaj javítási célokra. Ha mi egy ilyen cirka 50 millió pengőt, amely álmainknak netovábbja volna, magyar taJajq a vitásra, tehát közmunkákra biztosítani tudnók, minden ilyen nyomorúság megoldására elkészülhetnénk. T. Ház! Ezt a kérdést hátor leszek majd a költségvetés során részleteiben kifejteni, most csak annyiban voltam bátor érinteni, amenynyire ez a közmunkák kérdésének megoldására tartozik. Ha az igen t. pénzügyminiszter úr tegnap azt méltóztatott mondani, hogy a Tarcsai-féle nemzeti biztosító szövetkezet, vagy viszontbiztosító szövetkezet érdekes téma, akkor én ezzel szem'ben állítom, hogy a közmunkák, valamint a telepítés és minden talajjavítás szempontjából helyes lenne egy biztosítási központ létesítése, amelybe a felügyeleti hivatalt beolvasztva, üzletemberek, praktikus emberek kezelése mellett naggyá lehetne fejleszteni, a külföldi kiáramlást meg lehetne akasztani és ezzel minden munkánk irányítójának, alapjának, a földnek lehetne kellő értéket adni, kellő alátámasztást biztosítani. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az Istituton kívül a svájci kantonbiztosító, a norvég tűzbiztosítási kötelezettség tőkefeleslegükkel hasonlóképpen . a közt szolgálják, a közmunkákat táplálják és egy teljesen hiztos bázisú ingatlanpolitikának alátámasztói. T. Ház! Bátor leszek erről a kérdésről a költségvetés tárgyalásánál részletesebben beszélni. Ezúttal felhívom az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmét az Alföld rettenetes ínségére. Azt mondotta expozéjában a pénzügyminiszter úr, hogy (olvassa): »néhány célt, amelyek vitális célok és amelyektől megmaradásunk és jobb jövőnk függ, bővebben és határozottabban kell dotálnunk. Ezek közé tartozik az alföldi kérdés, annak összes részleteivel együtt«. A pénzügyminiszter úr nagyon helyesen tapintott országunk mostohaságának elevenére, ebből a törvényjavaslatból azonban tisztelettel mondom — nem tűnik ki az, hogy a pénzügyminiszter úr azt a rettenetes nagy ínséget, amely főleg a Tiszántúl dühöng, megszüntetni kíVánná. A törvényjavaslat a hudapest—gráci, Veszprém—szentgotthárdi út, a kispesti, pestszentlőrinci, a budapest—miskolciból a, kerepesi, ülése 1936 április 30-án, csütörtökön. 91 tehát a szomszédságban levő utak és a balatoni utak javítására, helyesebben építésére céloz, amikor 13*4 milliót kontemplál ezeknek az utaknak megépítésére, illetőleg helyreállítására. Amikor tiszántúli igen t. képviselőtársaim nagyon jól tudják, hogy a Duna-Tisza közén, de fokozottabb mértékben a Tiszántúlon mi a helyzet, akkor nekünk egy percre meg kellene állnunk a beruházásokban és ezt a beruházást is arra a szörnyen Ínséges vidékre kellene irányítanunk, amelynek mai elmaradott^ és szomorú helyzetéből való kirántása a legfőbb politikai, képviselői kötelesség. Ezeket a szavakat el se mondanám a Házban, a nagy nyilvánosság előtt, de méltóztassék megengedni, hogy felolvassam, mit mond a szentesi főispán úr a nép nyomoráról és elsatnyul ásár ól. Ezeket mondja (olvassa): »Megdöbbenéssel tapasztaltam Csongrád megyében, hogy a szegény néprétegek élelmezése annyira rossz, hogy ha ezen gyökeresen nem segítünk, ez a szapora és nagyon éirtékes néposztály teljesen degenerálódik. Nincs megaiázóbb és szégyenteljesebb állapot annál, mint amikor az Alföld szívében színmagyar testvéreink ezrei a rossz táplálkozás következtében testileg és szellemileg az elsatnyulás veszedelmének vannak kitéve, amikor a gyermekek tömegeinél hiányzik a, táplálkozásnak minimálL« mértéke is, amely 'szükséges ahhoz, hogy egészséges fejlődésüket biztosítsa.« Hasonló vészkiáltást (mondott tegnap Kéthly Anna • igen t. képviselőtársam is. Én, aki ezt a vidéket bejártam, a mezőesáti kerületben, Szentesen, az eleki kerületben is láttam, hogy mi az igazi nyomor, láttam azt, hogy a,z országhatár cmentén a nagybirtokok mellett milyen primitív, de talán nem is primitív, hanem még annál is szomorúbb a népesség táplálkozása és megdöbbentem azon. Nem merném ezt a helyzetet itt a Ház előtt előhozni, de meg vagyok győződve arról, hogy ha egy kiváló főispán — e tekintetben mindenesetre kiváló — ezt a helyzetet teljes egészében, teljes szörnyűségében felfogja, látja és vészkiáltást küld az Országházba, akkor nekünk ezt a vészkiáltást meg kell fognunk és nem arról kell gondoskodnunk, hogy momentán Szentgotthárd felé milyen lesz majd a külföldiek ibeözönlósi lehetősége, vájjon kényelmes lesz-e az út, hanem sürgősen és elsősorban erre a nyomorult népre kell gondolnunk. (Ügy van Ügy van! a baloldalon.) Igen t. Képviselőház! Ez az útépítési politika szerintem rossz vágányon halad. Egyes embereknek a kényelme nem olyan sürgős, mint e borzalmas nyomorban sínylődő, szinte állati nívó alatt élő népréteg megélhetésének biztosítása. Ez a törvényjavaslat gondoskodik a luxusutak megépítésének lehetőségéről, de arról, hogy az állam minél több finauciát biztosíthasson és elsőrangú községeket bekössön az országutak hálózatába és ezzel adófizetési képességüket emelje, nem gondoskodik ez a törvényjavaslat. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez a törvényjavaslat ebből a szempontból nagyon hibás és nem azt a célt szolgálja, amely a legsürgősebb, hanem kifelé kíván jó arcokat mutatni, a külföldről csábítja be a külföldieket, hogy lássák, milyen pompa és fény van itt Budapesten, ami borzalmas kontraszt azokhoz a szörnyű viszonyokhoz képest, amelyek az országnak egyes megyéiben f annak. Nem vigasztal meg a törvényjavaslatnak az a rendelkezése sem, amely azt mondja, hogy 13*