Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-99
Az országgyűlés képviselőházának 99. ez az a három fogalom — akkor ezzel nemcsak a magyar iparosságot állítottam talpra, hanem talpraállítottam magát a magyar ipart is és ezzel a magyar nemzetet is, mert hiszen itt mutatkozik ki a nemzet gazdagsága, itt mutatkozik ki a nemzet ízlése és itt mutatkozik ki a nemzet erkölcse is. Méltóztatnak látni, 1832-ben már ugyanazok a gondolatok éltek egy ilyen filozofáló ember agyában, amelyeket én ma ebben a törvényjavaslatban más szavakkal, a mai viszonyokra alkalmazva megerősítve látok. Tegnap kereste itt Malasits t. képviselőtársam azt a tengelyt, amely körül ez a javaslat forog, kereste azt a két csapágyat, amelyben a tengely két vége forog. Én megtaláltam ezt a csapágyat: a keresztény gondolatot és a nemzeti gondolatot, (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) összekötő vonal az a tengely, amely körül ez a javaslat forog. Ebből következik az a jelenség, hogy az ellenzék vonala ennek a javaslatnak a tárgyalásánál odább tolódott egy szektorral és ma a szélsőbalt elválasztó szektor az, amely ennek a javaslatnak az ellenzéke, míg a Ház többi része emellett a javaslat mellett van. (Rassay Károly: Szóval sem keresztények, sem nemzetiek nem vagyunk! Odább tolódtunk?) Nem ezt mondottam, csak azt mondottam, hogy ennek a javaslatnak tárgyalásánál az ellenzék vonala kissé hátrább tolódott. (Malasits Géza: Mert mi nem nézzük kortesszempontból a javaslatot!) Mi a magunk részéről, mind a kisgazdapárt, mind a keresztény gazdasági és szociális párt képviselői úgy látjuk, hogy ez a törvényjavaslat keresztény szempontból teljesen kifogástalan, nemzeti szempontból pedig egyenesen kívánatos és nemzetmentő törvényjavaslat. Gratulálunk a miniszter úrnak ahhoz, hogy sikerült a keresztény egységet ebben a Házban, ennél a javaslatnál helyreállítani és örömmel fogadom el ezt a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Tóth Pál képviselő urat illeti a szó. Tóth Pál: Mélyen t. Képviselőház! Az egyre szélesebb mederben folyó vita, amely az ipari közigazgatásról szóló törvényjavaslat tárgyalása kapcsán a Házban kialakult, egyrészt azt mutatja, hogy az iparügyi miniszter úr szerencsés kézzel hozta ide a törvényjavaslatot, másrészt pedig mutatja azt az osztatlan .szeretetet és megbecsülést, amellyel a Ház minden egyes tagja a magyar kisipar iránt viseltetik. A magyar kisiparosság meg is érdemli, hogy a magyar képviselőház osztatlan figyelemmel, nagyrabecsüléssel és szeretettel lásson ennek a javaslatnak tárgyalásához. Hiszen ha méltatni alkarom, hogy mit jelent a kisiparos magyar nemzeti szempontból, — különösképpen vidéki vonatkozásban szólok, mert Czirják t. képviselőtársam megállapította, hogy a javaslat elsősorban a vidéki kisiparosság számára készült — akkor azt mondhatom, hogy minden vidéki kisiparos a maga kis műhelyében egyegy fellegvárát alkotja a magyar nemzeti gondolatnak, (Ügy van! Ügy van!) a magyar nemzeti kultúrának. Ha valamilyen nemes cselekedetről vagy szép nemzeti eszmének felkarolásáról volt szó, akkor az az eszme a vidéken a kisiparosságot maga mellett találta. Ha a magyar dal műveléséről vagy egyéb kultúráról volt s-zó, akkor mindenütt a vidéki iparosságot találtuk elől, mint zászlóvivőt és az ipartestületet, mint a magyar nemzeti gondolat otthonát. így volt ez a múltban. Sajnos, a világháború után a gazdasági leromlottság folytán ez ülése 1936 február 28-án, pénteken. 73 a kép valahogyan megváltozott. A világháború előtt gondtalan, jókedvvel dolgozó iparos nem ment ritkaságszámba. A munka mellett dal fakadt minden kis műhelyben, megelégedettség és kispolgári öntudat honolt azokban a műhelyekben szerteszét az országban. Öröm volt elmenni egy iparosünnepségre, iparos összejövetelre és öröm volt résztvenni a legcsekélyebb iparos megmozdulásban is, mert mindenütt azt látta az ember, hogy derék kisemberek — akiknek a hitük erős magyar nemzeti irányú — együttműködésének tanuja, bárhol Iája őket a színen megjelenni. Most, az utóbbi esztendők nyomorúsága után bizony elhalt a nóta a magyar kisiparosság ajkán, sok műhelyben kialudt a murikának az az örök tüze, amelynek ott kellene égnie a munkahelyeken, a dal elhalt, nyomorúság foglalta el a helyét és a mindennapi kenyérért való küzdés gondja. Ez a kisiparosság sorsa ma, különösképpen távol a vidéken, távol a kulturális központoktól, ahol magukra hagyatva küzdenek azzal a lehetetlen gazdasági helyzettel, amely rászakadt az egész trianoni Magyarországra. Es itt nem habozom azzal a megállapítással, hogy a kisiparosság sorsa szoros Összefüggésben van a mezőgazdaság helyzetével (Ügy van! jobbfelől.) mert a vásárlórétege, munkamegrendelője, fogyasztója az iparosságnak tulajdonképpen a magyar föld megmívelője. Mivel a magyar földmíves rossz viszonyok közé került, hogy úgy mondjam, együtt fut vele versenyt a magyar kisiparos és talán nem esem túlzásba, ha azt mondom, hogy ebben a versenyben, sajnos, a (kisiparos győz, mert a föld, ha jól, ha rosszul, de mégis valami exisztenciát jelent, a kisiparos számára azonban ez nincs megadva. A magyar kisiparosságnak ez a rossz helyzete annál kétségbeejtőbb, mert valamikor nagyon jó viszonyok között élt és Dante szerint is nincs rosszabb érzés és kellemetlenebb valami, mint visszaemlékezni a nyomorúságban a rég elmúlt idők jó módjára. Mindannak ellenére, hogy a helyzet ma ilyen, szerény megítélésem szerint ez a javaslat jó, — mint ahogy nemcsak előttem felszólalt Petrovácz képviselőtársam, hanem a felszólalt képviselők egész serege is, különböző pártállások mellett is, a javaslat jósága mellett tett vallomást. Nem mondom, hogy száz százalékig, — mint ahogy Petrovácz Gyula képviselőtársam is mondotta — felel meg azoknak a várakozásoknak, amelyeket a kisiparostársadalom 1 hozzá fűzött, de az 1922 :XII. tc.-kel szemben mindenesetre lényeges előrehaladást jelent; előrehaladást, amely talán alkalmas már arra is, hogy bizonyos mértékig kenyérkérdést jelentsen az iparostársadalomnak, mert ha — amiben nincs kétségem — megfelelő jó végrehajtási utasítással ellátva, a törvényjavaslatból törvény válik, alkalmas lesz arra, hogy a kenyeret talán azok részére is biztosítsa, akik ma a mostoha viszonyok folytán elesnek tőle. Méltóztassék megengedni t. Képviselőház, hogy elsősorban az ipartestületek működéséről szóljak néhány szót, belekapcsolódva Petrovácz Gyula t. képviselőtársam előbb hallott szavaiba. Az ipartestületek működése az iparosság sorsának intézésében kétségtelenül a legfontosabb és mint ő mondotta, ha egy kiváló szakképzettségű és arravaló ipartestületi elnök van az ipartestület élén, akkor annak az ipartestületnek a működése áldásos az iparosság egyetemére. (Ügy van! jobbfelől!) Ez tényleg így van, sajnos, azonban a gyakorlatban
