Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-99

74 Az országgyűlés képviselőházának 99 nagyon ritka az az eset, hogy megfelelő embert találnak. Mert nemcsak szakmabeli elsőrangúság, hanem egyéb kvalitások is kellenek ahhoz, hogy valakiből jó ipartestületi elnök legyen, olyan elnök, aki a követelményeknek megfelel. Sajnos, az emberi gyarlóság miatt sokkal többször fordul elő az az eset, hogy vannak iparosok, akik negligálják az egyetemes iparosérdekeket s akik tisztán a maguk önző személyi céljait tartják csak szem előtt, nem -törődnek a közülettel, az ipartestülettel majdnem állandóan hadilábon vannak, nem respektálják annak vezetését; úgyhogy a vidéki ipartestületek nagyon sokszor panaszolják, hogy kellene már nekikegy olyan törvény, amely módot és alkalmat ad az ipartestület vezetőségének arra, hogy az ilyen renitenskedő iparosokkal szemben jobban el tudjanak járni. Hiszen a sokat panaszolt kontár kérdés megoldásának is egyik lehetősége volna ez, mert hiszen a kontárokkal együtt elsősorban éppen azok az iparosok, akik szemben állanak a közülettel, — hogy az ő szavaikkal éljek — végeznek falazó munkát: elvállalják a munkát, mintha ők csinálnák, s pár pengő ellenérték fejében az egész aparostársadalom érdekeit veszélyeztetik. Az ipartestületek működésével az elmúlt időkben, azt hiszem, maguk az iparosok is meg voltak elégedve, csak fokozottabb hatósági jogkört kérnek. Ha bizonyos aggodalom merülhetne fel ennek a törvényjavaslatnak kapcsán, az csak az, hogy a törvényjavaslat módot ad az iparügyi miniszter úrnak arra, hogy egyes ipartestületeket megszüntethessen, illetőleg beolvaszthasson. Azt hiszem, hogy az iparosság kívánsága, amely abban áll, hogy az ő megkérdezése nélkül ne tegye ezt a miniszter úr, meghallgatásra talál, mert szerény megítélésem -szerint nem annyira az ipartestületi tagok létszáma a fontos, — bizonyos mértékig természetesen ez is, mert határt kell szabná mindennek; az olyan ipartestület, 'amelynek egész esztendei költségvetési előirányzata csak pl. 40 pengőt tesz ki, nem hiszem, hogy az iparosság érdekeit kellő hatállyal tudná védelmezni — s azért szükséges volna, ha az 5—6000 lakosú nagyközségeknek, amelyeknek kialakult iparuk van, ha a helyi körülmények így indokolják, meglegyen a maguk ipartestülete. Ez is olyan kérdés, amely ezeket a kisebb ipartestületeket izgatja, de én azt hiszem, hogy ha tekintetbe vesszük azokat az, érdemeket, amelyeket ezek az ipartestületek szereztek, ha megvizsgáljuk azt az életlehetőséget, amelyben ezek az ipartestületek vannak, akkor az iparügyi miniszter úr csak a közügyet és az illető ipartestületnek, a benne csoportosult iparosoknak érdekeit tartva szem előtt, meg fogja találni a módot arra, hogy úgy intézkedjék, hogy intézkedése közmegnyugvást keltsen, mind a közérdek, mind a helyi ipartestületek érdeke szempontjából. Szóvá akarok tenni, t. Ház e törvényjavaslat tárgyalása kapósán egy olyan ipari kérdést, amelyről magam sem tudom pontosan, hogy az iparnak 'melyik csoportjához tartozik. A békésszentandrási keleti szőnyegszövő iparról akarok néhány szót szólani. Ez az ipar tulajdonképpen háziipar, de gyáripar is abból a szempontból, hogy ezelőtt 8—10 esztendővel Békésszentandráson volt egy állami szőnyegszövőgyár, amely azután beszüntette működését. A helyzet az, hogy a háború után, 15—16 évvel ezelőtt, Békésszentandrás községben és környéülése 1936 február 28-án, pénteken. kén egyszerű falusi lányok elkezdtek perzsaszőnyeget szőni. Néhány esztendő alatt olyan tökélyre vitték, hogy a békésszentandrási per; zsaszőnyeg már országosan is elismert ^ nevű lett a minőség szempontjából. Méltóztassék átgondolni a dolog másik oldalát, azt, hogy a békésszentandrási keleti szönyegszövés az egész falu kenyere lett, olyan specialitás, mint pl. Kiskunhalason a csipkeszövés, vagy pedig Mezőkövesden a matyómunka, szóval a lakosságnak egy speciális foglalkozása, amelyhez elsőrangúan, kiválóan ért, úgy, hogy a, békésszentandrási perzsaszőnyeg tartósság és szín tekintetében és egyéb szempontokból vetekedik az eredeti perzsaszőnyegekkel. És most jött az a folyamat, amely mindig jönni szokott akkor, amikor valamely dolog kezd szépen nagyranőni: kezdett elfajulni a békésszentandrási helyzet. Jöttek az időszaki vállalkozók, akiknek nem volt fontos a márka, a név, nem volt fontos, hogy jó inunkat adjanak, hanem csak a profig a haszon volt a fontos, akik spórolnak a szövésnél az anyaggal, a minőséggel, nem adnak színálló minőséget, nem kívánnak elsőrendű munkát, sőt kiadják a parancsot, hogy ritka csomózást kell csinálni, szóval hamisítják az anyagot, rontják a hírnevet. Emiatt ezelőtt néhány hónappal, még a múlt esztendőben, Békésszentandrás község már memorandummal is fordult a miniszter úrhoz, hogy méltóztassék segítségükre jönni azzal, hogy kiküld egy miniszteri kiküldöttet, aki nézze meg a helyszínen, milyen munka folyik ezekben a községekben, állapítsa meg azokat a kellékeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy szőnyeget príma, elsőrendű békésszentandrási szőnyegnek nevezzenek, szóval valami márkázásféle védje a hínevét annak a szőnyegnek, amely erre a hírnévre 15 esztendő alatt rászolgált. Figyelmébe ajánlom ezt az iparügyi miniszter úrnak kétféle szempontból is. Az egyik az, — mint mondom — hogy a szőnyeggyártás megmaradjon ezen a nívón, hogy bizonyos mértékig exportcikkünk is maradjon, — mert olyan olcsó az előállítása, hogy konkurrálni tudunk egyéb szőnyegekkel — a másik szempont pedig az, hogy az illető vidék népének a mai nehéz munkanélküliségben ez az egyedüli jövedelmi forrása. Ma ott sokszor úgy áll a helyzet, hogy a családfő hónapokon keresztül, egész télen át munkanélkül van, mert földmíves, kubikos ember, ellenben két kiskorú leánya vagy gyermeke keres annyit, hogy egész télen meg tudnak belőle élni a folytonos munka révén, annak ellenére, hogy nagyon kevés, amit megkeresnek. Méltóztassék megengedni t. Ház, hogy az idő előrehaladottsága ellenére még néhány szót szóljak magához a javaslathoz abban a vonatkozásban is, hogy én a javaslatot az iparosság részére jónak tartom. Jónak tartom azokból a szempontokból, amelyeket előttem szólott t. képviselőtársaim is említettek, hogy t. i. emeíli az iparos képzettségi fokát, szóval magának az iparosságnak a nemzet életében való tekintélyét akarja erősíteni, azután pedig egyes szociális intézkedéseivel is hat. Ilyen például a tanonckérdés rendezése, amellyel Kéthly Anna képviselőtársam is meg volt elégedve, amikor azt mondta, hogy ez bizonyos mértékig már haladás a régi állapottal szem, ben és jobban megvédi az iparostanoncot, vagy ipari ifjúmunkást, — mondotta — mint ahogyan a régi törvények ezt tették. Fel akarom hívni azonban a miniszter úr